Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Hegyi Istvánné: A Vác-gombási agyagminták hidrotermális elváltozásainak derivatográfiás vizsgálata

c) Kisapostagnál a dunaújvárosi adottságoktól eltérően a magaspart és a Duna közötti területszakaszon vízzel telített homokos kavicsrétegek találhatók. d) A rétegvizeknél azonosság mutatkozik azzal az eltéréssel, hogy Kisapostagnál e víztartó szintek kisvastagságúak és erősen iszaposak. A vízszintek azon- ' ban megközelítően egyeznek. A különböző szempontok alapján összeállított felsorolásból súlyozva egyes tényezőket, amelyek a dunaújvárosi vizsgálatok szerint a partmozgások főbb okozói, ezekre vonatkozóan az alábbiakat állapíthatjuk meg. Döntő jelentőségű a part állékonysága szempontjából az, hogy Kisapostagnál hiányzik a magaspart és a Duna között a folyó felé lassan csúszó törmeléklejtő, amely a talajvíz áramlását, és a rétegvizek kilépését gátolja. Kisapostagnál a magaspart előterében a pannóniai felszínre 5—6 m vastagságban folyóvízi homokos kavicsréteg települ. Ez lényegében hasonló szerepet tölt be, mint a Dunaújvárosnál a magaspart mentén megvalósítás alatt álló terhelő medencék, illetve kazetták, amelyeket a magaspart lábának megtámasztása, leterhelése és a Duna sodorvonalának elterelése érdekében létesítettek. A talajvíz helyzete is kedvező Kisapostagnál, mert a vízszint meredek esése a magaspart peremén, amely a vizsgálatok szerint a partrogyás fő előidézője, hiányzik. Dunaújvároshoz hasonlóan a pannóniai rétegösszletben a víztartó homokrétegek itt is megtalálhatók. Azonban a holocén homokos-kavics réteg kiegyensúlyozó hatása miatt a mozgásokra vonatkozó szerepük semlegesítődik. A fentiek alapján a vízföldalatti vizsgálatok eredményei is alátámasztották és igazolták a mérnökgeológiai vizsgálatok megállapításait arra vonatkozóan, hogy a tervezett III. sz. ipari vízkiviteli mű Kisapostagnál kijelölt területe nem tekinthető mozgásveszélyesnek. Bár a dunaújvárosi vízföldtani viszonyokkal sok tekinteten hasonlóság mutatható ki, azonban e részen jelentkeznek olyan helyi adottságok, amelyek kiegyensúlyozó hatásaként a magaspart állékonysága kedvezőnek mondható. IRODALOM 1. ADAM L.—MAROSI S.—SZILÁRD J.: A Mezőföld természeti földrajza. Bp. 1959. 2. ERDÉLYI M.: A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. HIER. KÖZLÖNY, 1955. 3. ERDÉLYI M.: Geomorfológiai megfigyelések Dunaföldvár, Solt és Izsák környékén. FÖLDÉRT. 1960. 3. f. 4. KARACSONYI S.—

SCHEUER GY.: A dunaújvárosi partrogyásokkal kapcsolatban végzett vízföldtani vizsgálatok eredményei. Kézirat. 5. PAVAI VAJNA F.: AZ alföldi Dunamellék rétegtana és hegységszerkezete. FÖLD. INT. ÉVI JEL. 1951. 6. PÉCSI M.: Völgyfejlődés történeti és teraszmorfológiai megfigyelések a Duna balpartján Budapest és Baja között. HIDROLOGIAI KÖZLÖNY, 1950. 7. PÉCSI M.: A magyarországi Dunavölgy keletkezése és felszínalaktana. Bp. 1958. 8. VAGÓ I.-NÉ: Talajmechanikai vizsgálatok a tervezett Dunaújvárosi III. sz. ipari vízmű részére. FTI. szakvélemény 1966 A \ ác-Gombás-i agyagminták hidrotermális elváltozásainak derivatográfiás vizsgálata HEGYI ISTVANNÉ ÉVM. Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet A Dunai Cement- és Mészmű agyag nyersanyagának részletes földtani kutatása során a Váctól ÉK-re fekvő gombási agyagbányában, illetve kutatási területen az 1965—67. években számos kutatófúrás készült. A fúrások a 0—16 m vastag pleisztocén agyagos kifejlődésű fedőréteg alatt, a középsőoligocén „kiscelli" agyag szintjébe tartozó, vékony homokkőpadokat tartalmazó márgás aleurit rétegösszletet harántoltak. A kutatási terület ÉK-i részén telepített fúrások — a töréses szerkezet következtében — a fekü alsóoligocén „hárshegyi" homokkő és konglomerátum rétegösszletet is elérték. A fúrási rétegsorok anyagfeldolgozása során megállapítottuk, hogy a márgás aleurit rétegösszlet alsó, a fekü homokkő összlet közelében települő része hidrotermálisán elváltozott részeket tartalmaz. (A fúrások részletes dokumentációja a SZIKKTI 1967. évi, a DCM mészkő és agyag nyersanyagának kutatásáról szóló zárójelentésében található.) A gombási agyagbánya, illetve agyag kutatási terület ugyanis kb. 1000 m távolságra helyezkedik el a Nagyszál tömegét kiemelő NyÉNy—KDK-i irányú fővetőrendszertől. így az egykori hévforrások — melyek nyomai a Nagyszál mészkőösszletében is megfigyelhetők (pl. DCM mészkőbánya) — a kisebb törések mentén is felnyomultak, de a vízzáró agyag (márgás aleurit) összletben megrekedtek, s csak a (víz útját jobban biztosító) homokkő és konglomérátum fekü közelében okoztak hidrotermális elváltozásokat. A gombási terület keleti részén telepített — a főtörésrendszertől legtávolabb eső, még hidrotermális elváltozást mutató — XXII—19. sz. fúrás teljes rétegsorát sokoldalú laboratóriumi vizsgálatnak vetettük alá. Mivel hidrotermális elváltozásokat főleg a mélyebben fekvő rétegekben tapasztaltunk, az alábbiakban a fenti fúrás 50,0 m mélység alatti részének néhány — a hidrotermális hatások szempontjából érdekes — vizsgálati eredményét mutatjuk be. A szóbanforgó, kereken 20 m vastag rétegösszletben hét elváltozott szakasz mutatkozott (1. ábra). A teljes kémiai (oxidos) elemzés eredményét az 1. táblázatban közöljük, melyen a bontott rétegek adatait fett betűk különböztetik meg. Az azonos kőzettípusok (kivéve a 66,3 m-ből vett erősen meszes és a 76,6 m-ből vett homokkő minta) kémiai vizsgálati eredményeinek átlagértékét az 1. táblázat alján foglaltuk össze. Amint az az 1. táblázat összefoglaló adataiból látható, a kémiai összetétel alapján az elváltozásra nem következtethetünk. Egyetlen komponens, az SO

B tartalom mutat lényeges különbséget az eredeti és a változott kőzet között, amire a későbbiek során még visszatérünk. A főleg cementipari célra való minősítéshez végzett számos egyéb vizsgálat eredménye alapján sem következtethetünk a hidrotermális elváltozásra, kivéve az ásványi összetétel vizsgálatok során felvett derivatogramok esetében. Az 1. ábrán a rétegszelvény mellett bemutatjuk az eredeti (üde), és a hidrotermális hatásokra elváltozott — bontott rétegek típusmintáinak derivatogramjait. A differenciál termoanalitikai (DTA) görbéket és a differenciál termogravimetriai (DTG) görbéket az ábrán külön oszlopban ábrázoltuk. A hidrotermálisán bontott minták görbéit — a jobb áttekintés végett — eredményvonal jelzi. A mintavétel helyét a két oszlopsor között (a bontott mintákét szaggatott körben) tüntettük fel. A súlyválozást jelölő TG görbéket jelen esetben nem közöljük. Az egyes oszlopokon belül, a kétféle állapotú kőzetminták görbéin, érdekes különbségek adódnak. A görbéken, a kalcit bomlását a 800 C° körüli csúcshőmér70