Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Paál Tamás: A talajvíz agresszivitásának változása

nik, a zagyvíz visszavezetése gravitációs, a zagygátakba beépített lefolyócsöveken keresztül. A munkatér elrendezését a zagygátak és lefolyócsövek kiképzését a 6. ábra, valamint a 6. és 7. kép mutatja. b) Kotrási tapasztalatként megállapítottuk, hogy az agyag kotrása a „Master" kotrónál különösebb nehézséget nem jelent, a teljesítménycsökkenés a beépítési helyen keletkezett. A vágófej által lenyesett agyagszeletek 50—100 mm-es rögökben kerülnek az ülepítési helyre, ahol a kielevált anyag nem terül szét, hanem a nyomócső vége alatt viszonylag meredek (1:1,5—1:2 hajlású) rézsűbe rakódik fel. A kotró nagy teljesítménye és a vékony feltöltési réteg miatt ezért igen gyakori csőáthelyezés, hosszabbítás szükséges, ami a süppedő, csúszós töltésen nem gépesíthető és kézi erővel is igen óvatosan, lassan végezhető munka. Tolózárakkal a nyomóvezetéket az ülepítő helyen több ágra osztottuk, hogy lehetőleg munkakiesés nélkül egy időben folyhasson az ürítési és a csőszerelési munka (8., 9. és 10. kép). A Velencei tavi munkáink között nem tértünk ki az 1965. évben végzett szúnyogszigeti hajózóút bővítés, valamint az 1967. évben végzett Dinnyés-Kajtori Főcsatorna torkolatbővítés kotrásainak ismertetésére. Mindkét munka során a tervek szerint a bővítésből kikerülő anyagot kétoldali depóniába raktuk, ami gyakran előforduló ismert kiviteli technológia, az FK—124 jelű kotró kifejezetten ilyen kotrások végzésére épült. A munkák ismertetésének így semmi különösebb jelentősége nem lett volna. IV. A „Master' kotró munkájának értékelése A „Master" kotró munkájának értékelésénél az 1967. év VII—XII. hónapok közötti időszak statisztikai és helyszínen mért adatainak feldolgozását vettük figyelembe. A kotró a vizsgált időszakon belül 892 üzemóra alatt 54 943 m

3 nádgyökeres iszap és agyag talajt termelt ki és szállított 400 fm súlyponti távolságra 1,5 m átlagos geodéziai emelőmagasság mellett. Az egy üzemórára eső teljesítmény így 61,6 m

3/óra. Ha a vállalatunknál alkalmazott anyagszorzók figyelembevételével a nádgyökeres iszap- és agyagtalajt tiszta homoktalajra számítjuk át, akkor a homokra redukált teljesítmény 169 m

3/óra a gyártó cég által körülbelül hasonló körülményekre garantált 220 m

3/ó teljesítménnyel szemben. Az értékelésnél figyelembe kell vennünk azonban, hogy a kotró a szerelvények (gumikarmantyúk) hibái miatt csökkentett fordulattal üzemel. Hasonló típusú kotrónk nincs, így szakképzett kezelőszemélyzet hiányában a kotró kezelését, mind fizikai dolgozóink, mind a munkákat irányító műszakiak munka közben sajátították el. Munkaközbeni kísérletekkel kellett kidolgoznunk a kotrási technológiát is, mert hasonló körülményekre, ilyen nagytömegű ősnádas kotrására sem a külföldi szakirodalomban, sem hazai tapasztalatok szerint példa még nem volt. A munkaidő kihasználását nagymértékben rontotta az a körülmény, hogy a garanciális időn belül csak a gyártó cég által előírt külföldi üzem- és kenőanyagokkal üzemelhetett, amiknek beszerzésére nehézségekbe ütközött. Jelentős munkakiesést okozott á motor fordulatszabályozójának garanciális javítása is. Mindezeket a körülményeket, kezdeti nehézségeket figyelembevéve megállapíthatjuk, hogy a kotró beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Gyakorlott szakképzett kezelőszemélyzettel, jól méretezett szerelvényekkel a kotró eddig elért teljesítménye növelhető, eredményei javíthatóak. A „Master" kotróval vállalatunk olyan típusú kotró birtokába jutott, ami olyan rendkívüli feladatok megoldására is alkalmas, mint pl. a Velencei tavi nádkotrás és minden meglevő zagyszivattyúval rendelkező kotrónknál nagyobb teljesítményű. A talajvíz agresszivitásának változása PAÄL TAMÄS Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat Egyes helyeken a talajvíz szulfát-ion tartalma és így agresszivitása állandóan változik. Ez a változás néha több 100%-os is lehet, éspedig nemcsak hosszabb idő (több hónap, vagy év) alatt, hanem már a talajfeltáró fúrást követő pár nap alatt is. Ez utóbbira vonatkozólag a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat Talajmechanikai Osztálya végzett kísérletet a Budapest, XI. Tétényi úti kórház bővítéséhez készített feltárások idején (1. ábra). Földtani viszonyok A vizsgált terület földtani alaprétege a középsőoligocén „kiscelli" agyag, amely a kórház telkén levő artézikút adatai szerint több, mint 400 m vastag. A „kiscelli" agyag sekélytengeri üledék, amely a keletkezést követő évmilliók alatt legtöbbször szárazon volt. Az atmoszferiliák hatására az agyagban levő finom eloszlású piritszemcsék átalakultak s így az agyag eredeti kékesszürke színe a felszín közelében sárgás, barnássá alakult. A pleisztocén kori Ősduna igen nagy lepusztulást vitt véghez a területen s ennek következtében az agyag átalakult felső része csaknem teljesen hiányzik. Később a folyó egyik nagy mellékága kb. a Tétényi út vonalában egy hosszú teknőszerű árkot vágott, amely csaknem a Fehérvári úttól az Etele térig terjed. A későbbiekben a Duna először durva (kavicsos), majd egyre finomabb (homokos, iszapos) üledéket rakott ie, melyre lejtőtörmelékes homokos agyag települt. Legfelül humuszos rétegek, illetve mesterséges felöltés található. A „kiscelli" agyag emített teknőszerű mélyedése miatt a talajvíz áramlása minimális és a pangó víz oldó hatása révén jöttek létre a közismert keserűvizek. Ugyancsak ennek az agyagteknőnek a hatása, hogy a talajvíz rendkívül magasan található. Feltárási adatok A kórház területén a talajmechanikai feltárás során sok fúrás készült, melyek lényegében azonos felépítésű rétegződést mutattak. így elegendő a későbbiek során részletesebben vizsgált 1. sz. fúrás rétegződését ismertetni. Mint a 2. ábrán látható, a felszín alatt agyagos anyagú törmelékes feltöltés volt, majd ez alatt 60 cm vastag iszapos kavicsréteg feküdt (iszaptartalma 7—13%). Ezt követte a másodlagos fekvésű agyag (plasztikus indexe 16—30%), majd ä több mint 2 m vastag homoklisztes homok (iszaptartalma 3—4%, homokliszttartalma 11—18%) A 15 m-es talp-mélységig a „kiscelli" agyagot tárta fel a fúrás, amely felül kékesszürke, alsó részén egészen feketés sötétszürke volt (plasztikus indexe 21—33%). A talajvíz nyugalmi szintje a felszín alatt —1,07 m mélységben állt be. A talajvíz a „kiscelli" agyag felett összefüggő vízréteget alkot, mivel a másodlagos fekvésű felső agyag helyenként kiékelődik és nem teljesen vízzáró. A talajvízszín megütésekor vett vízminta vegyvizsgálati eredményeit az 1. táblázat tünteti fel. 60