Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Sárváry István: A karsztvízszint változása a Dunántúli középhegységben 1960-tól 1967-ig

lyek a hajózási idényben vontató szolgálatot teljesítenek. A még beszerezendő 1 db 1300 LE-s nagy jégtörő hajón kívül a kisebb folyókon üzemeltethető 1 m merülésű 100—200 LE-s és 0,5—0,6 m merülésű — közúton is helyszínre szállítható — 80 LE-s kis jégtörő hajók típusának kialakítására és megfelelő számban való beszerzésére tett intézkedések végrehajtását meg kell gyorsítani. A hajóútkitűzés módszerei korszerűek, ezt a nemzetközi hajózás illetékes szervei is elismerik. Az új hajóútkitűzési jelek alkalmazására 1968-ban történő áttérés egyúttal további fejlesztési feladatokat is jelent. A szabályozási művek típusai és anyaga tekintetében világszerte kevés a változás. A terméskő helyettesítésére folynak ugyan kísérletek, de általánosan alkalmazható módszerek eddig nem alakultak ki. A betonkészítésre alkalmas kavicsos mederanyagú folyószakaszokon eddig is alkalmazott és bevált műkő-anyagú szabályozási művek építését a cementhiány korlátozza. A hullámterek rendezése ügyében kiadott 1006/1962. (III. 10.) Korm. határozat végrehajtási utasításának tervezetében az 1967. évben végre létrejött a megegyezés az OVF és a MÉM között, így a gyakorlati végrehajtás előreláthatólag rövidesen megkezdődik. A vízrajzi felvételek és a légi felvételek készítése terén csökkentek a korábbi adminisztratív nehézségek. Ezek minél teljesebb kiküszöbölését kell szorgalmaznunk, mert a minél gyakoribb légi felvételt, mint korszerű, gyors felvételi módszert a modern vízügyi szolgálat ma már nem nélkülözheti. A folyószabályozás eredményes fejlesztésének egyik fontos alapja a meglevő szabályozási művek fenntartása — ideértve a medertisztítási munkákat is — már pedig az erre a célra rendelkezésre álló pénzügyi kereteink nem elegendők. Az elmulasztott vagy elhalasztott fenntartási munkák később csak jelentős anyagi és pénzügyi ráfordítás-többlettel végezhetők el, ezért minden lehető alkalommal hangsúlyoznunk kell a fenntartási ellátmányok növelésének szükséges voltát. Végül — de nem utolsó sorban — meg kell említenem, hogy a szakszemélyzeti létszám fejlesztése elkerülhetetlenül szükséges, mert a jelenlegi mérnöklétszámmal eddig sem volt biztosítható a szakágazati feladatok maradéktalan ellátása. — A vízügyi igazgatóságok folyamszabályozási szakcsoportjaiban — két VÍZIG kivételével — ma csak 1—1 mérnök dolgozik és ennek a 14 főnyi összlétszámnak felét hosszabb gyakorlattal még nem rendelkező mérnökök teszik ki. Befejezésül meg kell ismételnem, hogy a folyószabályozás a szakágazat dolgozói szerint sem lehet öncélú, hanem a vízgazdálkodást és a népgazdaságot szolgáló, komplex célú tevékenység, így a fejlesztés is elsőrendű vízgazdálkodási és népgazdasági érdekből szükséges. A karsztvízszint változása a Dunántúli Középhegységben 1960-tól 1967-ig SÁRVÁRY ISTVÁN Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A legutóbbi évek nagy bányászati vízkiemelései egyértelműen bébizonyították, hogy a karsztvízszint-süllyedések vizsgálata elképzelhetetlen karsztvízszintészlelő fúrások adatai nélkül. Éppen ezért évek óta egyre több észlelőfúrás adatát igyekszik a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet hozzáférhetővé tenni. Jelenleg az országban folyó ' karsztvízszint észlelések eredményei csaknem kivétel nélkül eljutnak a VITUKI Karsztvízkutató Osztályának központi adattárába, ahol azok áttekinthető formában rendelkezésre állnak. Ezeknek az adatoknak alapján az Intézet évről évre rendszeresen felméri a karsztvízszintben bekövetkezett változásokat. Az eltéréseket a szeptember 1-i állapotok összehasonlításával adjuk. Az évnek ebben a szakaszában a tavaszi beszivárgásból származó emelkedés, valamint az ezt követő süllyedés — a karsztvízszintre jellemző legnagyobb természetes mozgások — már lejátszódtak. A kialakult kis vízszintértékek (állandóbbak lévén) alkalmasabbak az összehasonlításra a nagyobb értékeknél. Az 1966. szeptember 1. — 1967. szeptember l-ig terjedő év adatainak vizsgálata azt mutatta, hogy ez az időszak egy meteorológiai szempontból is csapadékosnak számító több éves periódus, utolsó, lezáró szakaszának tekinthető. A bányászati hatástól zavartalan területen levő megfigyelő kutakban mért adatok szerint a karsztvízszint 1957-től kezdődően folyamatosan süllyedt, majd 1960—1962-ben közel azonos szintet tartott. 1963-mal kezdődött meg a karsztvízszint folyamatos emelkedésének időszaka a mesterséges beavatkozástól mentes területeken. 1965—1966-ban a felhalmozódó karsztvíztömegek már egyes depressziós területek távoli részein is emelkedő karsztvízfelszíneket alakítottak ki (pl. Tata környékén). A következőkben az 1960—1967. évek közötti időszakra szerkesztett „változás-térképet" mutatjuk be (1. ábra). Az 1960-as év nemcsak azért kedvező kiinduló pont, mert két — beszivárgási szempontból eltérő — időszak határát képezi, hanem azért is, mert 1960-ban a bauxitbányászat még alig létesített számottevő depressziót. így az iszkaszentgyörgyi és nyirádi körzetben csaknem a teljes — természetes viszonyokhoz képest létrejött — változást szemlélhetjük. A térképen azokat a területeket választottuk el egymástól, ahol a karsztvízszint az 1960—1967-ig terjedő időszakban emelkedett vagy süllyedt. Ez a vonal azonban nem jelenti egyben a bányászati befolyásolás határát is, mivel a bányászati hatástól mentes területeken mindenhol emelkedett a karsztvízszint. A valóságban a befolyásolt terület minden esétben túlnyúlik a — nulla-emelkedésű — semleges vonalon, és belevág az emelkedő karsztvízszintekkel jellemzett területrészbe. Még a fenti megszorítással — vagyis csak a pozitív és negatív változások elválasztásával — is meglepő, hogy milyen kis területre zsugorodott össze a Dunántúli Középhegység bányászati hatásoktól többé-kevésbé mentes része. (A valóságban ez a területrész még kisebb az elmondottak miatt.) A dorogi-pilisi bányászat az elmúlt hét évben az egész rendelkezésre álló karsztos területen- további erőteljes süllyedést okozott, és kétségtelen, hogy már hosszabb ideje kihat a Solymári-árok és a Duna-vonal kereszteződésénél feltörő langyos forrásokra (Római fürdő, Csillaghegy, Óbudai Árpád-forrás stb.). A dorogi medence nyugaton a tatabányai medencével érintkezik. Ez utóbbi hatása északon szintén a Dunáig terjed, délen a Vértes nagykiterjedésű felszíni karsztjának beszivárgása csökkenti a süllyedés mértékét. Délnyugaton Oroszlány, Pusztavám, Balinka közvetítésével ez a terület eléggé lazán, de egyértelműen kapcsolódik az iszkaszentgyörgyi körzethez. Balinkán kívül Várpalota, Dudar és az Inotai Erőmű emelnek itt ki nagyobb tömegű karsztvizet, aminek eredményeként a vízszint évek óta megszakítás nélkül süllyed. 52