Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Zboray Károly: A folyószabályozás időszerű kérdései

A folyószabályozás időszerű kérdései* ZBORAY KAROLY Országos Vízügyi Főigazgatóság A második világháborút megelőző évtizedekben a vízügyi műszaki szolgálatot lényegében a szakágazati tagozódás alapján működő állami hivatalok és vízitársulatok látták el. Ez a tagozódás nem jelentett ugyan teljes széttagoltságot — hiszen a működési területek átfedései és a vízitársulatok állami felügyelete már eleve szükségessé tették a szakhivatalok és intézmények bizonyos fokú együttműködését — azonban a különböző szakágazati feladatok és tevékenység folyamatos, rendszeres összehangolásáról és központi irányításáról lényegében csak főhatósági szinten történt gondoskodás. Az előbbiekben vázolt helyzettel szemben a vízügyi szolgálat ma már — másfél évtizede — egységes szervezetben, az Országos Vízügyi Főigazgatóság irányítása alatt működik és a szakágazatok munkája sem külön-külön szervezett szakhivatalokban folyik, hanem a mindegyik szakágazati feladatot ellátó vízügyi igazgatóságok szervezetén belül. Így már alsó szinten is lehetségessé vált a szakfeladatok szervezett összehangolása, az egységes vízgazdálkodási szempontoknak megfelelően. I. A folyószabályozás helye a vízgazdálkodásban A folyószabályozás időszerű feladatainak tárgyalása során először arra a kérdésre kell választ adni, hogy mai helyzetünkben — amikor minden esetben jogosan a komplex vízgazdálkodási szemléletet kívánjuk érvényesíteni — egyáltalán időszerű-e maga a folyószabályozás, mint szakágazati tevékenység. Véleményem szerint a kérdésre csak határozott igen lehet a válasz, éppen az egységes vízgazdálkodási érdekek fokozottabb, jobb kiszolgálása érdekében. Ugyanis a népgazdaságnak a tervszerű vízgazdálkodási tevékenységgel szemben támasztott igényeit csak úgy elégíthetjük ki megfelelően, ha a különböző jellegű, de egymással szoros kölcsönhatásban levő vízügyi műszaki beavatkozásokat az illető szakterületet jól ismerő specialisták irányítják. A vízgazdálkodási tevékenység helyes ellátásához tehát jól megalapozott szakágazati munka szükséges, mert az egyes tudományágak terjedelme a fejlődés folytán ma már oly mértékben bővült, hogy egyetemes szakismeretekkel rendelkező mérnökökről aligha beszélhetünk. Ami a folyószabályozásnak a vízgazdálkodásban betöltött szerepét illeti, már a múlt században megindított rendszeres folyószabályozási munkák irányítói is világosan látták a folyószabályozás sokirányú vízgazdálkodási céljait és jelentőségét, valamint a megoldandó feladatok egymásutánját, mert szerintük is „a vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekötött ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket azután az öntözésnek kell betetőznie". Szükségesnek tartottam mindezeknek emlékezetünkbe idézését, mert meglehetősen gyakran találkozunk a folyószabályozási tevékenység olyan értékelésével, hogy az csaknem kizárólag a vízkárelhárítás keretébe tartozik és csupán a hajózás érdekében végzett szabályozási munkák révén van némi köze a vízhasznosításhoz. Kétségtelen ugyan, hogy a folyószabályozási tevékenység, vagyis a lefolyási viszonyok rendezése — mind a középvízi, mind a kétparti hullámteret magában foglaló nagyvízi mederben — elsősorban az ármentesítés és az árvízvédelem érdekében szükséges, a nagyobb folyó medrének szabályozása pedig egyben a hajózás érdekeit is szolgálja. De ugyancsak a lefolyási viszonyok rendezését — tehát a folyószabályozást — * A Magyar Hidrológiai Társaság 1967. november 15-i előadóülésén tartott előadás rövidített anyaga (Szerk.). teszi szükségessé a folyóvizek bármilyen célra való hasznosítása is. A mezőgazdasági vagy ipari vízkivételi művek és a folyóba való vízelvezetésre szolgáló nagy költségű létesítményeknek működése is csak akkor lehet zavartalan, ha a folyó nem vándorol el mellőlük, vagy nem következnek be az üzemelést akadályozó mederváltozások. Hasonló az eset a folyók mellé települt városok, községek, utak, vasútak vagy ipari termelőüzemek tekintetében is, mert ezeket a medervándorlások és partszakadások közvetlenül veszélyeztethetik akkor is, ha egyébként az árvízszintnél magasabb parti területekre települtek. Nem hanyagolhatók el azok az összefüggések sem, amelyek a mederváltozások és a talajvízszint alakulása között kétségtelenül fennállnak. Mindezek mellett figyelembe kell vennünk, hogy hazánk vízgazdálkodási helyzetét elsősorban felszíni vizeink, vagyis a Kárpát-medence mélyfekvésű területén végighúzódó folyóink határozzák meg — mind a vízkárelhárítás, mind pedig a könnyebben hozzáférhető és hasznosítható vízkészletek tekintetében. Megállapíthatjuk tehát, hogy hazai viszonyaink figyelembe vételével a folyószabályozás rendkívül sok irányban ható és több célból is szükséges, a helyes vízgazdálkodás egyik fontos alapját képező műszaki tevékenység. II. A folyószabályozás gazdaságossága A kérdés tárgyalásánál abból kell kiindulnunk, hogy a folyószabályozás nem öncélú és nem is termelő tevékenység, hanem ezzel a termelésre csak közvetve ható vízgazdálkodási ágazattal szemben annál sürgetőbben és fokozottabb mértékben jelentkeznek az igények, minél sűrűbben lakott és gazdaságilag minél fejlettebb a folyók környéke. A folyóvölgyek rendezése elengedhetetlen feltétele a folyómenti települések biztonságának, a közekedésí hálózat kiépítésének és használatának, a mezőgazdasági és ipari termelésnek. — A népgazdasági ágazatok tehát csak a folyószabályozással és a szükség esetén ezzel összekapcsolt ármentesítéssel elért eredményekre támaszkodva tudják kedvező körülmények között megvalósítani saját célkitűzéseiket. Ezzel szemben minden mezőgazdasági, ipari, vagy közlekedési tervezés során ma már mindenki természetes adottságnak tekinti hazánk jelenlegi vízügyi helyzetét azokon az országrészeken is, amelyek a múlt század közepén még településre, mezőgazdasági, közlekedési vagy ipartelepítési célokra alkalmatlanok voltak a szabályozatlan folyók által való veszélyeztetettségük miatt. A vízrendezési munkák által már megteremtett kedvező helyzetben viszont a termelő és gyorsan megtérülő beruházásokkal szemben a ma is szükséges folyószabályozási munkákat nem egyszer holt beruházásoknak tekintik, holott az előbb mondottak szerint csak arról van szó, hogy a folyószabályozás esetében a célok komplex jellege folytán a gazdaságosság és a megtérülés nem közvetlenül, hanem közvetve, más beruházásoknál jelentkezik. Az igazság tehát az, hogy a folyószabályozás gazdaságossága önmagában nem vizsgálható, viszont a folyószabályozási költségek bizonyos hányadával a mezőgazdasági, ipari, közlekedési és települési létesítményeket és azok fejlesztését kellene megterhelni. Persze a megterhelés mértékére még közelítőleg is bajos lenne javaslatot tenni; a helyzet feltárásával itt csupán az volt a célom, hogy a folyószabályozás gazdaságosságát vitató szemlélet helytelen voltára rámutassak. III. A folyószabályozás és a víziútfejlesztés kapcsolatai « A történelmi adatok tanúsága szerint a hazánkat keresztül szelő legfontosabb európai víziúton a Dunán már a rómaiak is rendszeres hajóforgalmat bonyolítottak le, de később is az ország nagy részében az utak hiánya 50