Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Szabó László-dr. Szekrényi Béla: A lecsapolás-vízrendezés időszerű kérdései

vakonddrénerezés, sőt esetenként vízimérnöki beavatkozás szükséges. Pl. a Nyugat-Dunántúlon vizsgálataink és a kivitelezés tapasztalatai alapján a lejtős területen 3—4%-os esésben végzett önálló mélylazítással sikerült mind a talajvédelem, mind a talajvízháztartás javítására irányuló kívánalmaknak eleget tenni. A közel sík, 0,3— 3%-os lejtőtartományban a jelen körülmények között az ún. őrségi módszer (2) mutatkozott a legeredményesebbnek és leggazdaságosabbnak, mely általános vízrendezésből, meszezésből, fokozott szervestrágyázásból, mélylazításból és vakonddrénezésből áll. A vízrendezés egy másik jellemző területe a láp. A lápon gazdálkodni, eredményes mezőgazdasági termelést folytatni dr. Bélák Sándor és mások vizsgálatai értelmében csak úgy lehet, ha a talajvizet bizonyos meghatározott szinten tartjuk. A talajvízszint a vegetációs időszak alatt a csapadékjárás és egyéb okok következtében erős ingadozásoknak van kitéve. Ezért vízszínszabályozó rendszert kell kiépíteni. Pl. a keszthelyi lápon nyílt csatornahálózattal sikerült a vízázínszabályozás idejét néhány hétre csökkenteni. Ez az időtartam azonban sok kultúrnövényünk — beleértve a fűféléket is — víztűrőképességét jelentősen meghaladja. Arra kell törekednünk, hogy a talajvíz kiegyenlítődés folyamatát a táblán belül meggyorsítsuk. Kísérleteket és vizsgálatokat végeztünk (3), melynek értelmében a vakonddrénezéssel a vízszint beállításának idejét sikerült néhány napra csökkenteni. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a talaj rossz vízgazdálkodási tulajdonságainak javítása — a mechanikai beavatkozásokkal — csak időleges hatású. A lecsapolás és vízrendezés gépei Ezzel a kérdéscsoporttal is dr. Szekrényi Béla foglalkozott. Elsősorban a nálunk is használt géptípusokat ismertette. A drénárokkészítő gépek közül eddig az ETZ 161 és az ETN 17l-es (1. kép) szovjet típusok voltak a leggazdaságosabbak. (Az ETZ 161-es maróláncos típus 50 LE-s. 20 cm-es árokszélességgel dolgozik, 40—50 m/ó teljesítményű. Az ETN 171-es típus lánctalpas, vedersoros, 50 cm árokszélességgel, 70—90 m/ó teljesítményű dróthuzal vezérli.) Üjabban a HOLLANDDRAIN lánctalpas, kaparóláncos, optikai vezérlésű drénezőgép alkalmazása látszik előnyösnek. 25 cm-es árokmélység, 230 cm max. árokmélység és 80—120 m/ó teljesítmény jellemzi. A vakkonddrénező gépek közül több hazai és külföldi változatot próbáltunk ki. Legjobban a magyar gyártmányú FVD vakonddrénező gép vált be (2. kép). Kezelése egyszerű, D4K/B vagy DT 75-ös lánctalpas, hidraulikus. traktorral üzemeltethető. Terephullámok kiegyenlítését, mélylazítást és egyéb megkívánt követelményeket illetően az összes ismert és kipróbált gépek között a legalkalmasabbnak bizonyult. Folyamatban van e gép mélységszabályozós, mélylazító-drénező testes (3. kép), valamint lápi változatainak kifejlesztése is. Az ároknyitó ekék közül általánosan elterjedtek a KM 2. kép. FVD vakonddrénező-gép (Foto: Fülöp G.) 3. kép. Mélylazító-drénezőtestes FVD-gép (Foto: dr. Szekrényi B.) 4. kép. KM 1400-as ároknyitó eke (Foto: dr. Szabó L.) 1400-as nagy-teljesítményű (4. kép) és a Proleter kisteljesítményű ároknyitó gépek. A lecsapolás-vízrendezés gazdaságosságának fokozása érdekében a géptípusok fejlesztése és a külföldön bevált gépek (pl. a mélylazító- mélymeszező gép, melynek alkalmazásával a dréntávolság fokozható) beszerzése indokolt. 1. kép. ETN 171-es drénezőgép (Foto: Fülöp G.) 45