Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Bendefy László: Vörös László

„Nagy reményünk van a bő termésre — írja — még pedig nem csak széna és minden gabona faj, hanem mindennemű gyümölcs és szőlőre nézve. Boldog hazába jöttök vissza — ha az egyszerű falusi élet kielégít benneteket — hol ingyen ültök terített asztal mellé, s ingyen adják által a tiszta öltözéket; nyugalmatokban senki nem háborgat, s szobátokat kedvesek ellen nem kell elhagyniotok;... néhány cseléd készen várja parancsaitokat; a kertek virágai illatoznak és díszelegnek számotokra, s néhány fa érleli gyümölcsét, hogy ön ujjaitokkal levéve közvetlen élvezhessétek annak kedves ízét; hasznos reggeli nap kisétálhattok a természet szépségét szemlélni, a nélkül, hogy lábatok megázzék, mert két ló mindenkor készen áll szolgálatotokra." (18). 1834-ben hozzákezdett a Zala-menti berkek és bozótok lecsapolási tervének készítéséhez, majd Beszédes Józseffel együtt a Balaton, a Sió, az egész Sárvíz, a Kapós folyó és a Duna egy részének szabályozási tervén munkálkodtak. Közben még mindig maradt ideje arra, hogy egész sor község úrbéri rendezését is elvállalja. Elsőnek Simonfa került sorra 1836-ban, majd Ötvös és a többiek. A kamara megbízásából fél Somogy megyének úthálózati tervét is elkészítette, természetesen a keresztszelvényeket is ideértve (1836). Négy év múlva a Dráva folyó Somogy megyei szakaszának kész térképét mutatta be (1840). Ugyanebben az évben hatalmas, és a maga nemében hazánkban úttörő, páratlan kartográfiai munkába fogott. A megyei tanács engedélyével és messzemenő támogatásával megkezdte „Somogy megye Rendszeres Földabroszához" az adatok és részlettérképek gyűjtését. E célból a főispán hivatalból kérte fel az uradalmakat, hogy birtoktérképeiket lemásoltatás végett küldjék el Vörös László megyei hites főmérnökhöz. A hiányzó részekről Vörös saját felmérésű térképeket készített, majd mindezeket áttekintő megyei térképpé szerkesztette. Ez a vállalkozása egyébként már másodiknak számít e tekintetben, mert közben Tolna megye térképeit is megrajzolta „három jeles készültségű" példányban. Ezek a sajátkezűleg kőbe metszett lapok voltak Tolna megyének legelső nyomtatott térképei, melyekért a tolnai főispán — a megállapodás szerinti díjazáson felül — Vörösnek „fáradalmai és kitűnő kézügyessége jutalmául... a megye honi adójából 100 pengő forintokat" utalt ki (19). A Somogy megyei térkép még a tolnáin is túltesz, mert nemcsak közigazgatási, hanem statisztikai adatokat is tartalmaz. A térképen 10 évig (!) dolgozott, s az ..Rajzkéve SOMOGY MEGYE VII. járásra felosztott területének" címmel 1850. májusában jelent meg. A térképhez egy táblázatos kimutatást is készített a megye lakosságának járásonként: anyanyelvük (magyar, német, szláv) és vallásuk (rk., protestáns, óhitű, zsidó) szerinti megoszlásáról, valamint a járások területéről. Érdekes, hogy mind a hét járásban lakosság lélekszáma (igen kis eltéréssel) 34 500 volt, a megyéé pedig összesen 241 720. A térkép méretaránya 1:144 000, azaz 1"=2000°. A postautak. vízállások, folyók és tavak, valamint a néprajzi határok színezettek; igen szép kivitelben. Vörös László folyamszabályozói tekintélye olyan nagy volt, hogy Verőce megye főispánja nem egy ízben (1837. ianuár, augusztus, 1840. május, november stb.) kérte, hogy a verőcei megyei mérnökség által készített Dráva-szabályozási terveket ő bírálja felül, illetőleg dolgozza át. Végül is 1834 és 1848 között minden egyes drávai átvágás Vörös tervei szerint készült el (15). • Vörös László küzdelmes gyermek- és ifjú korából a nép szeretetét hozta magával. A közösség érdekeiért való bátor kiállás jellemezte egész életét. Az úrbéri elkülönítési munkálatok körüli sikere is azzal magyarázható, hogy Vörös a szegénység, a jobbágyok érdekeit képviselte a földesurakéval szemben. Híre és a népnek iránta megnyilvánuló bizalma s ragaszkodása faluról falura kísérte. Csak ez az egyetlen magyarázata annak, hogy 30 év alatt közel 50 községben végezte el — egyetlen segédmérnöke bevonásával — az úrbéri elkülönítést, beleértve a községi határok teljes földmérését is. Úrbéri térképeiből 42 db a kaposvári Állami Levéltárban, a többi más budapesti és vidéki levéltárakban található. A szabadságharc kitörésekor 22 év körüli idősebb fia, Vince, Pesten jogászkodott, a néhány évvel fiatalabb László pedig a belovári katonaiskolában nevelkedett. Atyja nem azért küldte oda, mintha osztrák katonatisztet óhajtott volna nevelni belőle, hanem mivel itt csak németül és franciául volt szabad beszélni (20). A háború hírére a fiúk hazajöttek, szöktek. Atyjuk maga biztatta őket, álljanak Kossuth zászlaja alá. A család a fiatal férfiak nélkül húzódott meg szomajomi otthonában. Szeptember 21-én a kisebb gyermekeket kocsin Pestre küldték. ..Másnap, Írja egyik levelében (21), megjelent 8000 rác, Jellaslch emberei, s megszállták a környékbeli erdőket, és kiróttak a környékbeli falvakra összesen 80 mázsa húst, 8440 kenyeret, 300 akó bort, 330 porció szénát, ugyanennyi zabot, 150 kocsit, 45 öl tűzifát. Megkapták. Amikor jól laktak a Serezsánok, elindultak a Sárdi mezőn át vadászni, 70 db marhát és 300 db sertést lőttek le. . . Másnap Lepsény és Fejérvár irányában húzódott el a kegyetlenkedő rablóbanda." Vince és Laczl... jól fegyverezve szem közt állnak a' haza ellenségével; meg tudom magam nyugtatni, mert ha a magyar nem segít magán, csúfja lesz széles e világnak; de ha nyertes lesz, ölelik a legnagyobb nemzetek is. . ." így látta tehát a szabadságharcot közelről Vörös László, de amint elvonult a sereg, dolgozott tovább. A fiúk harcoltak, a leányok Bécsből érkezett francia tanárnőjükkel odahaza tanultak (22). A szabadságharc bukása után azonban koránt sem ment ilyen jól a dolguk. A két fiúnak bújdosnia kellett, hogy honvédtiszt létükre egyszerű közlegényként el ne hurcolják őket 12 évre idegenbe katonának. Maguk Vörösék is rejtegették a bujdosókat. így állított be hozzájuk egyik éjszaka Lacinak egykori honvédtiszt bajtársa, Szilády Lajos mérnökjelölt. Néhány heti ott-tartózkodás után bajtársának húga, Ottilia jegyeseként távozott Vörösék házából.* A Bach-kormány 1850—52-ben még igénybe vette Vörös László nagyszerű tudását. Vele készíttették el Somogy megye úthálózatának végleges tervezetét, amelyet Wallmoden K. gróf táborszernagynak szolgáltattak át Pesten (23). Egyesek úgy vélték, hogy a 62 éves idős mérnöktől már semmi többet nem várhatnak. De talán más, személyi okok (irigység?) is közrejátszhattak az ezután történtekben. 1852-ben Festetich Antal gróf feljelentette Vörös Lászlót a főispánnál, hogy Gálosfán — nyilván az úrbéri elkülönítés és térkép elkészítésével kapcsolatban — izgató kijelentéseket tett (24). A hosszan elnyúlt fegyelmi eljárás végén főispáni dorgálásban részesült (25). Majd valaki azzal jelentette fel, hogy Kossuth-bankókat rejteget a lakásán. Rajtaütöttek ..., házkutatás ..., megtalálták a bankókat. A rendőri iratokat megküldték a soproni katonai parancsnoksághoz (26). A katonai törvényszék Vörös Lászlót törvénytelen bankjegyek rejtegetéséért két napi börtönre ítélte (27). Le kellett ülnie. Utána — mint büntetett előéletűt — hivatalából fizetés, végkielégítés és nyugdíj nélkül azonnal elbocsátották (28). Hiába fellebbezett, kérvényezett akár a megye, akár a kanizsai kerületi politikai főnökség felé, kérelme süket fülekre talált (29.) Vince fia, aki időközben Bécsben közigazgatási munkakörbe jutott, nem tudott segíteni atyján. Nyolc év múltán, 1861-ben a főispán érdeklődik tőle milyen karban van, tudna-e még mérnöki munkát vállalni (30). 71 éves volt már, nemleges választ adott, de azért 1862. januárjában — újévi jókívánság tolmácsolása címén — Vince öccsével, aki ekkor már főszolgabíró, felkeresi a főispánt. Sikerült valami rehabilitáció-félét kikönyörögnie. Legutóbbi fizetését 1862. augusztus és szeptember havára folyósították, majd 40 évi szolgálatának jutalmául egy évi fizetését végkielégítésként, 12 havi részletben kiutalták számára (31). * Kecskemét város főmérnöke majd nyomdatulajdonos, lapszerkesztő, -kiadó és országgyűlési képviselő lett belőle. Vörös László özvegye Sziládyéknál élte le utolsó éveit. 8