Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Dr. Láng Sándor-dr. Probáld Ferenc: Az 1966. novemberi firenzei árvízről
nyálkahártya megbetegedések; 2. derm.-i: ekcéma, pruritus vulvae, varicositas cruris.) Rudas fürdő Gül-baba forrása 0,3 mg/l Cu + + tart. Megjegyzés Az említett Fe, S, H 2S, Cu, ionok általában quantitative nincsenek még meghatározva, ezért azok ismertetésétől eltekintettem. A franciaországi fontosabb gyógyiszapok előfordulásai Balaruc, Barbotan, Dax, Préchacq, Saint Amand. IRODALOM Précis de pharmacologic et de thérapeutique hydrominérale. Des Principales Stations Thermales Francaises. Paris 1964. Annuaire de Stations thermales et elimatiques et des établissements médicaux francais. Schulhof O. szerk.: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Bp. 1957. Az 1966. novemberi firenzei árvízről DR. LÁNG SÁNDOR—DR. PRÓBÁLD FERENC Eötvös Loránd Tudományegyetem 1966. november 4-én minden eddigit messze felülmúló árvízkatasztrófa sújtotta Firenze városát, mely a csupán milliárdokban kifejezhető anyagi káron túl számos felbecsülhetetlen értékű műkincs pusztulását vagy jóvátehetetlen károsodását is előidézte. A következőkben áttekintjük azoknak a természeti okoknak a láncolatát, melyek együttesen vezettek a példátlan árvíz létrejöttéhez. Firenze fekvése. A város az Arno partján, a kis Mugnone folyócska torkolata közelében, annak a környező mocsaras süllyedékekből némileg kiemelkedő hordalékkúpjain települt. A Mugnone hordalékkúpjai itt egészen a Toscana-i dombok (Arcetri 183 m, Bellasguardo 117 m) lábához szorítja az Arnot, melyen kedvező átkelőhely kínálkozik. Ez indította már a rómaiakat arra, hogy e helyen erődítményt emeljenek. A római Castrum a mai Piazza della Republica környéke — mely a város magja lett, az áradásoktól viszonylag legvédettebb rész a folyópart közelében (még az 1966. évi árvíz is csak kb. 60 cm magasságban borította el). A terjeszkedő város azonban kénytelen volt az alacsonyabb térszíneket is elfoglalni. Ez a magyarázata annak, hogy Firenze az elmúlt 800 év során 60 árvizet élt át, melyek között 7 rendkívül pusztító, a város területének jelentős részét elborító is akadt, s ezekkel szemben a védekezés a város fekvése folytán mindeddig lehetetlennek bizonyult. A 7 közül azonban a legveszedelmesebbnek az 1966. évi minősíthető. A vízgyűjtőterület jellege. Az Arno vízgyűjtője Firenze felett jelenleg kb. 4200 km 2 kiterjedésű. Ez viszonylag nem nagy terület, melyen az időjárás általában azonos jellegű, és ez a folyó vízhozamának gyors változásaiban és nagy ingadozásában is kifejezésre jut. Figyelemre m^ltó tény, hogy a Chiana-medence csatornázása révén (17—19. század) a korábban Arezzonál levő vízválasztó messze dél felé tolódott el, és az Arno vízgyűjtője a Tevere rovására kb. 1000 km 2-rel nőtt, ami Firenzénél kb. negyedével növelte meg a közepes vízhozamot. Az Arno völgyben lefolyt mocsárlecsapolási és csatornázási munkák a csapadékvízösszeg gyülekezési idejét is megrövidítették. A vízgyűjtő erdősültsége (35%) elég jelentős, ám a mediterrán klímán az erdők talaja nem biztosít olyan mérvű vízvisszatartást, mint hűvösebb éghajlati területeken. A talaj az októbervégi esőzések során — melyet október 30-tól a november 3-i felhőszakadásig szakított csak meg csapadékmentes időszak — már egyébként is telítődött nedvességgel. A felszínen levő laza harmadkori üledékek könnyen erodálhatok. Ennek hatását mutatja, hogy a nagy árvíz, csupán Firenze városának területén 600 000 tonna homokos iszapos hordalékot rakott le, melyet a felszakadt tartályokból kiömlő fűtőolaj itatott át. Az 1966. évi és néhány korábbi áradás esetében és viszonylag szerencsés körülmény volt, hogy az Arnón és fő mellékfolyóján, a Sievén az ugyancsak példátlanul magasárhullám nem pontosan azonos időben tetőzött. A firenzei hatalmas árvíz a kedvezőtlen geomorfológiai körülményeknek is következménye, a firenzei Arno-szelvény feletti vízgyűjtőterületre vonatkozólag. Az említett, kb. 4200 km 2-es terület ugyanis többségében élénk domborzatú középhegység, amely az EtruszkApenninek része, zömében vizet záró, kis részben vizet áteresztő agyagos kötőanyagú homokköves felszínnel. Ezenkívül kevés mészkő és magmás kőzet is szerepel. A legkiemelkedőbb vonulat ÉK-en az Arno forrásvidékén a 35 km hosszú Monte Falterona (1657 m), a második pedig középen, az Arno sajátos, nagy kanyarulatában a 30 km-es hosszúságú Pratomagno-hegység (1592 m). A harmadik közvetlen Firenze és a Sieve felső medencéje között (954 m), de a vízgyűjtő többi része is többszáz m magasságú, többé-kevésbé tagolt alacsony hegység és dombság, mint például D-en a Toscanai-tönk E-ra lejtősödő része (895 m). Tágasabb kijárat — lankás lejtőkkel szegélyezetten — az Arno völgyből csak D, DK felé, Arezzo táján nyílik az interkollin, és jó bortermő Val di Chiana mentén a Trasimeno tó felé, igen lapos és széles, egykor mocsaras völgyi vízválasztóval. (A tó már a Tevere felé csapolódik le.) Síkság az Arno felső vidékén csak Arezzonál, a Chianavölgy nyílásánál keletkezett, továbbá Firenze alatt, a nagyon termékeny Toscanai-síkság. A Chiana-völgy is és a Toscanai-medence is fiatal süllyedékek és ma is feltöltődök, vékonyabb-vastagabb negyedkori és jelenkori rétegekkel. Nem kedvező — magas és heves árvíz kialakulása szempontjából a Felső Arno vízvidék vízrajzi jellege sem. Firenze felett közvetlenül két nagyobb részből tevődhet össze az árhullám — az Arezzo felől jövő Arno fővölgyi és legnagyobb mellékfolyója, a Sieve árvize révén. (Szerencse, hogy ez megelőzi az Arno árvizét.) Nem kedvező a meder morfológiai és vízrajzi jellege sem. A Duna közepés vizének megfelelő arnoi árvíztömeg befogadója az alig 100—150 m széles, 6—8 m mély meder, amelynek esése a mi hasonló nagyságú folyóink eséséhez képest nagy (1. táblázat). 1. táblázat: Az Arno esése Felső Arno Subbiano és a Chiana-völgyi csatorna között (kb. 20 km, 250 és 194 m absz. magasság között) 3 m/km Chiana-völgyi csatorna — Leterina között (12 km, 194—164 m absz. m) 2,5 m/km Laterina-Val d'Inferno között (12 km, 164—146 m absz. m) 1,5 m/km Val d'Inferno — S. Giovanni között (12 km 146—128 m absz. m.) 1,5 m/km S. Giovanni — Pontassieve között 40 km 128—90 m absz. m) 1,0 m/km Pontassieve — Firenze S. Salvi között 20 km 90—45 m absz. m) 2,25 m/km Firenze S. Salvi — Firenze Peretola (9 km 45—35 m absz. m) 1,1 m/km 110
