Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Holló István: A vízvédelem időszerű kérdései

megépítendő csatornahálózat kell hogy összegyűjtse és tisztítótelepre vezesse a házi szennyvizeket. Külföldön oly sokat emlegetett harmadik tisztítási fok alkalmazásáról — a tisztított szennyvíz nitrát és foszfát tartalmának csökkentése érdekében — pedig még a Balaton környékén sem történtek komolyabb intézkedések. A házi szennyvizek tisztítása terén nemcsak beruházási összegekre, hanem a szennyvíztisztító telepek építésére és a hozzájuk tartozó gépi berendezések gyártására specializált több építőipari vállalatra, illetve gépgyárra lenne szükség, hogy az ezen a téren mutatkozó '^maradás valamiképpen behozható legyen. Vegyipari szennyezések Századunk második felét joggal nevezhetjük a kémia korszakának, mert a vegyitermékek soksíkú előretörése minden képzeletet felülmúl. Természetesen élővizeink minőségének védelmével kapcsolatban nemcsak a vegyipar okoz gondot, de a vegyipar termékeinek emelkedését nézzük, akkor a vegyipar termékeinek vízszennyezési kérdései igen komolyak és azokat közel sem tekinthetjük teljes mértékben megoldottnak. Nézzünk néhány hazai számszerű példát az 1960-től 1966-ig terjedő fejlődésről: a gyomirtószerek felhasználásának növekedése 500% a rovarirtószerek növekedésének emelkedése 200% a gombaölőszerek elterjedésének emelkedése 180% a műtrágya felhasználás, a takarmánykiegészítő szerek (karbamid, hormonok, fehérjék stb.) növekedése 150—300% a szintetikus mosószerek kiskereskedelmi forma az 1960. évi 8000 tonnáról 1966-ra 22 000 tonnára emelkedett (ebben nemcsak a hazai gyártás, hanem az import is szerepel) a gyógyszer-felhasználás 1966-ban 3 milliárd a kozmetikai szerek felhasználása 1966-ban 0,6 milliárd liárd forintot jelentett. Ezek a statisztikai számok utalnak arra. hogy a felsorolt vegyitermékek előállítása, felhasználása és esetleges gondatlan kezelése közben keletkezett szennyvizek a befogadó vízfolyások minőségét milyen nagymértékben befolyásolhatják, tehát ellenük fokozottan védekezni kell. A hazai vegyipar fejlődése 1949 és 1966 között majdnem 900%-os volt. tehát ez a globális-szám már önmagában bizonyítja, hogy a vegyipar fejlődésével mennyire növekszenek a jogos aggodalmak és gondok a befogadók szennyeződésével kapcsolatban. Természetesen az nem állítható, hogy a vegyipar fejlődését fékezni, vagy pl. a mezőgazdaság kémizálását (műtrágya, gyom- és rovarirtó szerek használatát stb.) be kell szüntetni, mert hiszen a vegyszerek használata révén az egyelőre még csak mintegy 25%-ban vegyileg védett mezőeazdasági terület terméshozam emelkedését is kb. 4 milliárd forintra becsülik. A mezőgazdaság teljes mértékű kémizálása mellett a termésnövekedés 7—8 milliárd forint értéknövekedést is okozhat, tehát ezeknek a szereknek a használatáról a népgazdaság nem mondhat le. Ezzel szemben időszerű az a kérdés, hogy hogyan lehet a rendkívül sokféle vegyianyag közül azokat kiválasztani, amelyek a vízfolyások, valamint közvetlen a hideg- és melegvérűek élővilágára kevésbé ártalmasok vagy esetleg teljesen ártalmatlanok. Ebben a kérdésben komoly lépést jelent az ún. peszticid-rendelet (10) amely már tételesen felsorolja azokat a peszticideket, amelyeknek használata tilos és védősávok megállapításával igyekszik megóvni élővizeinket a bemosódó peszticid szennyeződéstől. Ennek a kérdésnek már rendkívül bő irodalma van, sőt Heidelbergben nemzetközi konferencián is foglalkoztak ezzel a kérdéssel (11). Külföldön a detergensekböl készített mesterséges mosó- és tisztítószerek használata elterjedtebb mint hazánkban. Ennek megfelelően az először gyártott, biológiailag le nem bontható mosó- és tisztítószerek káros hatása lényegesen hamarább jelentkezett. A szennyvíztisztító telepek, a kis sebességű hajózó csatornák és zsiliprendszerek habtengere idejében figyelmeztette az országokat, hogy a biológiailag lebontható detergensek alkalmazására kell áttérni. Európai viszonylatban az első komoly adminisztratív intézkedést Nyugat-Németország hozta az ún. detergens-rendelettel, amelyben előírták, hogy 1964-től kezdve csak olyan detergenseket szabad szintetikus mosó- és tisztíban biológiailag lebonthatók (12). A Rajna és Majna folyókon végzett ellenőrző vizsgálatok e rendelet hatásaképpen azt mutatták, hogy a befogadók detergens szennyezése a megengedhető határérték alatt van (13). Hazánkban a vegyipar felett felügyeletet gyakorló Nehézipari Minisztérium tisztában van a kérdés fontosságával és megindult a folyamat, amelynek eredményeképpen várható, hogy az elkövetkező években hazánkban is túlnyomórészt biológiailag jól lebontható mosó- és tisztítószereket gyártanak. Egyéb ipari szennyezések Nemcsak a vegyipar kötelékébe tartozó iparvállalatok szennyvizeinek káros hatásával szemben kell vizeink minőségét védeni, hanem a könnyűipar, az élelmiszeripar, valamint a kohó- és gépipar kötelékébe tartozó iparvállalatok szennyvizeinek tisztítása is felvet számos időszerű kérdést. A könnyűipar hazai gyártelepei közül a cellulóz-, papír- és farostlemez ipar oldott és rostszennyezéseivel érdemes röviden foglalkozni. A szakirodalomból áttekinthetetlenül sok tanulmány, kísérletek és szabadalmak ismerhetők meg, de kérdéses, hogy ezek közül hazai viszonylatban melyik technológia alkalmazható minden további nélkül. Vitathatatlanul a rostvisszanyerés elsőrendű fontosságú, mert a befogadóba került rostok a halak kopoltyúira lerakódva halpusztulást idézhetnek elő. Ezenkívül a rostok visszanyerése nyersanyag megtakarítás szempontjából is fontos. Különböző szűrők (dobszűrők, vakuumszűrők), ülepítők, flotációs eljárások jöhetnek rostvisszanyerés szempontjából figyelembe. Az oldott szennyezések visszatartása, a nem regenerálással dolgozó eljárások során keletkező szenny vízlúgok 100%-os gazdaságos eltávolítása több ezerre tehető idevágó szabadalmi eljárás ellenére sem tekinthető megoldottnak. Svédországban, Csehszlovákiában a betöményített lúgot utak portalanítására, illetve megkötésére használják. A textilipar időszerű kérdései a rostfeltárás és a textilkikészítés technológiájának vonalán jelentkeznek. Hazánkban a kender és len növények rostfeltárása áztatással kezdődik és ennek az áztatóvíznek a szennyezése a befogadók szempontjából igen kellemetlen. Textilgyáraink nagyobb része kikészítő jellegű és a fehérítéssel valamint színezéssel foglalkozó üzemek szennyvizeinek tisztítása csak részben tekinthető megoldottnak. A gyapjú és gyapjútípusú anyagok kikészítésekor a gyapjúzsír a vízben oldható szerves és szervetlen anyagok, valamint az oldhatatlan tapadó anyagok szennyezése, illetve ezeknek a szennyezéseknek az ártalmatlanná tétele okoz gondot. Az egyre fejlődő műrostipar (viscosa, danulon stb.) technológiai eljárásai során újabb szennyeződések ártalmatlanná tételét kell megoldani. A bőripar gyártástechnológiájának egyes fázisai mint az áztatás, meszezés, cserzés, valamint a végleges kikészítés egyformán nehezen tisztítható szennyvizeket produkál és az eddigi hazai tapasztalatok szerint bizonyos előtisztítás után a fekáliás szennyvizekkel kevert biológiai tisztítási mód tekinthető még a leghasználhatóbbnak. Az élelmiszeripar részéről a legtöbb szennyvizet a cukoripar termeli. A hazai cukorgyárakból az idény alatt kibocsátott össz-szennyvízmennyiség 170 000 m

3/nap-ra becsülhető. Ez a nagy szennyvízmennyiség nem teljes mértékben káros jellegű, részben viszszaforgatható, de a cukorgyáraknak törekedni kell olyan gyártási technológia bevezetésére, amely a frissvízmennyiséget és ezáltal a keletkező szennyvízmenynyiséget is csökkenti. A cukoripari szennyvizek szapo102