Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Szikszai Gyula-Oláh Mihály: Karszthidrológiai vizsgálatok a Miskolc-tapolcai Nagykőmázsai hegyen

juttattunk. Az észlelőhelyeket a Miskolci Vízmű tapol­cai hidegforrásainál, valamint a Barlangfürdő meleg­forrásánál építettük ki. Időszakos (1967 április—május) észlelést végeztünk a Juhdöglő-völgy két időszakos for­rásánál és két kútjánál (1. ábra). A választott módszert a kutatás körülményei szab­ták meg. Így a fúrólyukban történő nyomjelzés, a ku­tatás idején várható nagy vízhozamok, magas karszt­vízszín, a módszerek egyszerűsége és annak hibalehe­tőségei. A víz elektromos ellenállásának változása NaCl — tömény oldatának a karsztvízrendszerbe való juttatásával egyszerű módon előidézhető és jól regiszt­rálható. A tömény sóoldatot a források nagy vízhoza­mának megfelelő mennyiségű (5—30 q) iparisó felhasz­nálásával állítottuk elő. A sóoldatot szivattyúval fúró­rudazaton a fúrólyuk talpára juttattuk. A só betáplálá­sa előtt 1—2 m 3 utána 5—10 m 3 vizet nyomtunk a furatba. A betáplálással egyidőben kezdtük meg az észlelést az említett helyeken. Alkalmazott módszerek: 1. A víz elektromos ellenállásváltozásának mérése. 1. 1. Automata műszerekkel végeztük, hatszínírós regisztráló egységgel, platinagyűrűs harangelektródá­val, váltóáramról meghajtott regisztrálás és váltóára­mú mérőhíddal. 1. 2. Hordozható vízelektromos ellenállásváltozás­mérő műszerrel (VITUKI tip.) 2. Cl-ion tartalom változás mérése kémiai módszer­rel. 3. Folyamatos hQmérsékletmérés és időszakos teljes elemzésre vízmintavétel. 4. Az előfúrás során a felhasznált vízmennyiséget re­gisztráltuk. 5. Geofizikai radioaktív fúrólyuk szelvényezéssel a repedezettséget és kavernákat igyekeztünk feltárni. Eredmények A vizsgálatok eredményességét a meteorológiai viszo­nyok szabták meg elsősorban, melyekkel szoros kap­csolatban van a karsztvízszín helyzete és a források vízhozama. Vízhozam adatsorok nem állnak rendelkezésünkre, melyek ábrázolnák a területről elfolyt és felhasznált karsztvízmennyiséget, mivel a patakokban nincs vízho­zam mérő. A kutatás során a 101 mm 0-jű fúrólyukakkal ha­rántolt repedésekbe, üregekbe juttattunk sóoldatot. Az üregek jelenlétét a vízfogyasztási és geofizikai méré­sek is bizonyították. A nagy vízhozamokat fokozott sómennyiségek fel­használásával próbáltuk kompenzálni. A téli alacsonyabb vizek idején az V—7. és VIII—8. fúrásokban eredménnyel végeztük a vizsgálatokat, me­lyeket újabb csak május elején követett a VIII—4. fú­rásban. A télvégi, korai februári olvadás miatt a III—5, V—7, VIII—10. és III—9. fúrásokban vizsgálataink nem hoztak eredményt. Fontos szerepe volt a sikertelen só­zásoknál a furat és a karsztjáratok rossz kapcsolatá­nak a fúrási talp közelében (III—5. és III—9. fúrás). A Juhdöglő-völgyi megfigyelő helyeken a tavasz fo­lyamán végeztünk méréseket negatív eredménnyel. Ebben közrehatott a figyelő helyek közvetett kapcsola­ta a karsztvizekkel, valamint a ritka észlelések. Meg . / 1966 XII 19-én V-7. fúrás .2 1967 / ZS-én V-7. fúrás 3 1967. HS-án VW-t. fúrás * 1967 V S-án VIII -*. fúrás 2. ábra. A Miskolc-Tapolca hidegvízforrás vizének elektromos ellenállás változása a nagykőmázsai fúrásokba történt sóoldat betáplálások után 85

Next

/
Thumbnails
Contents