Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Uherkovich Gábor: A Tisza élővilágának kutatása 1957-1967

úgy nyert súlyban, jelentőségben a folyóvizek tudományos kutatása is. A szennyeződött vizek és az öntisztulás sajátos kérdéseivel foglalkozó alkalmazott limnológiai tudományág, a szaprobiológia túlnyomó többségben már a folyóvizeken nyerhető adatokra támaszkodott. Időközben, a legutóbbi két évtizedben, pontosabban tisztázódtak az állóvizek és folyóvizek kutatásánál alkalmazandó elvi és módszertani különbségek is. Manapság annak vagyunk szemtanúi, hogy a limnológiai kutatások súlypontja a jobban kikutatott állóvizekről a kevésbé kikutatott, de gyakorlati jelentőségükben egyre gyarapodó folyóvizek felé kezd áttolódni. Hazai vizeink közül mind a víztömegüket és az általuk képviselt biotópok sokféleségét, mind a népgazdasági jelentőségüket tekintve a Duna és a Tisza a legjelentősebbek. A két legnagyobb folyónkon 1945 előtt csak szórványos, egyéni kezdeményezésekből született kutatómunka folyt. A felszabadulás után nem sokkal megszülettek az első javaslatok a Duna (Uherkovich, 1946, Dudich, 1948) és a Tisza (Kesselyák, 1945) szervezett kutatására, ezek az elképzelések azonban csak az 50-es évek vége felé kezdtek realizálódni, amikor létrehozták a Dunakutató Állomást, illetve a Tiszakutató Állomást. A Duna-kutatás és a Dunakutató Állomás kérdéseivel nem feladatunk foglalkozni, annak szervezési kérdéseit és a kutatási eredmények összefoglalását Bérezik Árpád, Dvihally Zsuzsa, Szemes Gábor és mások tollából kitűnő tanulmányok ismertetik. A továbbiakban csak a Tisza-kutatás kérdéseivel foglalkozunk. A Tisza a maga 157 000 km

2-es vízgyűjtőterületével és 960 km-es hosszával a Duna legnagyobb és egyben számunkra legjelentősebb mellékfolyója, mert vizével az Alföld legnagyobb részén megoldható •— zömmel gravitációs úton — a nyáron aszályos területek öntözése. A napsütésben gazdag, de aszályos nyarú Alföldünkön a valóban korszerű, a népgazdaságnak mindenkor szilárd bázist biztosító mezőgazdaság csakis az öntözés egyre kiterjedtebb mérvű alkalmazásával alakulhat ki. Ez pedig elsősorban a Tisza és mellékvizei segítségével oldható meg. A Tisza a reá települt iparművek — elsősorban nagy vízfogyasztású iparágakról van szó — vízellátásának biztosításával is jelentős szerepű népgazdaságunkban. A mezőgazdaság jó minőségű öntözővizet igényel. Ugyancsak kifogástalan vízminőséget tételez fel a tiszai üdülés. Az ipar viszont igyekszik a szennyvizétől minél olcsóbban megszabadulni. A víz szennyeződési problémái a veszélyeztetett pontokon végzett rendszeres vízkontroll mellett nyilván felvetik a Tisza alapvető limnológiai tulajdonságainak a feltárását is. De a Tisza által időszakosan elöntött hullámtéri erdők és mezőgazdasági területek is sajátos, elsősorban biológiai alapkutatásokkal tisztázandó kérdéseket vetnek fel. A társadalmi igény tehát több pontról is jelentkezik a Tisza behatóbb limnológiai és általában biológiai kutatására. Ezek az igények és velük együtt a Tisza élővilágának alapos florisztikai, faunisztikai megismerésére vonatkozó tudományos igények az ötvenes években egyre határozottabb formát vettek fel. A Magyar Biológiai Társaság egyik, 1954-ben Szegeden tartott ülésén dr. Kolosváry Gábor egyetemi tanár ezt olymódon fogalmazta meg, hogy a Tisza-kutatás többé vita és tépelődés tárgya nem lehet és hogy Szeged hívatott az intézményesített, szervezett Tisza-kutatás központja lenni. Ezt követte az első konkrét lépés: A Magyar Tudományos Akadémia dr. Maucha Rezső akadémikus vezetése alatt álló Hidrobiológiái Főbizottsága a Tiszakutatás szakmai terveinek előkészítésére „Tisza-bizottságot" létesített Szegeden. Ez a „Tisza-bizottság" készítette elő és szervezte meg a MHT Limnológiai Szakosztálya közreműködésével az ún. „I. Tisza-expedíciót", az első nagyobb szabású tiszai kollektív gyűjtő- és tanulmányutat, amelynek 19 — zömmel biológus és meteorológus, de részben más szakos — résztvevője 1956. július 9—13-a között a folyó Tiszabecs és Tiszafüred közötti mederszakaszát uszályon járta be. A területileg illetékes vízügyi igazgatóságok hathatós támogatást nyújtottak az expedíció lebonyolításához, mint ahogy a későbbiekben is mindenkor sokoldalúan, nagy megértéssel és nagyvonalúan támogatták a Tiszán folyó biológiai kutatásokat. Még az ún. „II. Tisza expedíciót" is, amely 1957. július 19—27-e között a Tiszafüred—Csongrád—Szeged közötti szakaszt járta be vontatott tanyahajón, ugyancsak az említett „Tisza-bizottság" készítette elő elvileg. Magát a szervezést a MHT Limnológiai Szakosztálya és a Szegedi Tudományegyetem Állatrendszertani Intézete közösen végezték. Ezen a második nagyobb szabású gyűjtőúton már zömmel szegedi biológusok vettek részt. Ez a két első nagyobb tiszai gyűjtőút — minden pozitívuma ellenére — ad hoc vállalkozásnak tekintendő, amely mögött még nem állott átfogóbb kutatási terv, de amely kitűnő alkalmat adott a résztvevőknek arra, hogy az egész folyó hosszában megszerezzék az alapvető tájékozódást, az első áttekintést a limnológiai és általában biológiai viszonyokról. Már ekkor kialakult az a törekvés, hogy a folyóról többoldalú biológiai kutatásokkal minél teljesebb képet nyerjenek. Az első két „Tisza-expedíció" hasznos bázisát jelentette az átfogóbban megszervezett biológiai Tisza-kutatásnak, amelynek kezdetét dátumszerűen az 1957. november 30-án Szegeden, az egész ország minden érdekelt szakemberének részvételével és élénk érdeklődése mellett megtartott „Tisza-nap"-hoz lehet kötni. Ezen a résztvevők az eddigi eredmények számbavétele után a feladatokat szabatosabban körülhatárolták, a részletesebb kutatási tervek kidolgozására és egyben a tiszai kutatások irányítására Tiszakutató Bizottság létrehozását kezdeményezték és annak személyi összetételére is javaslatot tettek. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztálya azután a Tiszakutató Bizottság összetételét a következő módon hagyta jóvá: dr. Kolosváry Gábor elnök, dr. Megyeri János elnökhelyettes, dr. Uherkovich Gábor titkár, dr. Beretzk Péter és dr. Horváth Andor tagok. (A TKB utóbb, 1966-ban két további taggal, dr. Bodrogközy Györggyel és dr. Marián Miklóssal egészült ki és ebben a kiegészült összetételében működik .jelenleg is.) A Magyar Tudományos Akadémia 1958 óta rendszeresen biztosít a tiszai kutatások részére céltámogatást, ami a kutatások folyamatosságát tette lehetővé. A Tiszakutató Bizottság 1958. január 10-én tartotta első, alakuló ülését. Elhatározta, hogy a Tisza élővilága minél teljesebb biológiai kutatása szempontjából számításba jövő kutatókból igyekszik a legrövidebb időn belül megalakítani a Tiszakutató Munkaközösséget. Az volt az elképzelés, hogy ennek a munkaközösségnek a magvát a Szegedi Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetéhez helyezett, akadémiai státuson levő két kutatóból (dr. Uherkovich Gábor algakutató és dr. Gál Dániel protistológus) álló és később, az MTA ígérete szerint továbbfejlesztendő kutatócsoportból („Tiszakutató Állomás") és magának az intézetnek az oktatóiból, mint belső munkatársakból álló kollektíva alkossa, amelyhez a külső munkatársak, egy-egy résztémával folyamatosan vagy időszakosan foglalkozók nagyobb csoportja kapcsolódjék. A számításba jövő szakembereket sikerült az elképzelésnek megnyerni és ennek alapján az időszerű éves és a többéves távlati kutatási terveket kidolgozni. Ettől kezdve az MTA Biológiai Osztály által jóváhagyott átfogó kutatási tervek alapján, rendszeres akadémiai célhitel-támogatással, a Tiszakutató Bizottság irányításával és a MTA Hidrobiológiái Témabizottsága elvi ellenőrzésével folyik mind a mai napig a szervezett, intézményesített munka a Tisza élővilágának komplex kutatására. A Tiszakutató Munkaközösségbe sikerült szinte minden részterületre a kutatómunkát megfelelő szinten biztosító szakembereket bevonni. A „Tisza vízi és vízparti élővilágának komplex kutatása" című kutatási téma (decimális száma az országos kutatási tervben: 51.07.03.01—04) a következő résztémákra tagozódik: 01. A Tisza algáinak kutatása. Végzi: dr. Uherkovich Gábor (a tiszai algavegetáció mennyiségi és minőségi viszonyai). 02. A Tisza vizének, holtágainak, mellékfolyóinak és hullámtereinek limnológiai vizsgálata. Végzik: dr. Uherkovich Gábor (holtágak limnológiája, algái), dr. Gál 76