Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Schmidt Eligius Róbert: A hévízfeltárás adottságai és lehetőségei Magyarországon

9 10 11 12 13 14 15 112,0 (1900 mben) 90,5 18,43 1727—1914 (6 helyen) H'A 0,85 68,0 — 37,0 — 601—658 (2 helyen) PL

1/* 0,43 11,61 41,0 49,4—63,4 T 46,15 1430,65 49,0 36,0 24,4 557—880,5 (5 helyen) PL

2 0,69 27,11 58,0 (700 mben) 48,0 12,1 607—619; 710—725; 728—742 Pl, 1,73 83,04 101,0 (1906 mben) 75,0 21,0 1980—1741 (5 helyen) Pl 0,65 59,15 104,0 (1900 mben) 96,0 20,3 1984—1876 (5 helyen) PL

2 0,73 68,62 46,0 (530 rabén) 33,5 15,1 611,1—451,75 (5 helyen) 1,28 46,08 99,0 (1982 rabén) 69,0 22,2 1980—1610,5 (15 helyen) Pl

2 0,57 50,73 47,0 (644 rabén) 43,0 17,9 755—772; 798—815 N

2 0,54 19,98 52,0 (647 rabén) 39,0 15,3 608—470 (5 helyen) 0,70 29,40 64,5 (1020 m(ben) 61,0 18,9 1125—1017,5 ( 3 helyen) 0,72 39,24 64,0 (1000 rabén) 58,0 18,7 1057—976 (3 helyen) PI

2 1,21 65,34 M 95,0 1510,5—1528,5 1543,0—1558,5 1576,0—1584,0 PL

2 M

3 felsőmiocén 01

2 középsőoligocén T

2 középsőtriász M

2 középsőmiocén Olj alsóoligocén T triász általában M miocén általában E

3 felsőeocén határáig nagyjából DK-i dőléssel 600—1900 m-ig terjedő abszolút mélységben tárhatók fel. A pannóniainál idősebb harmadidőszaki rétegek hévízfeltárás szempontjából általában kevésbé fontosak. Mivel alacsonyabb felszínen könnyebben lehet túlfolyó és emiatt egyenletesen meleg vizet nyerni, a felszín magassága feltétlenül figyelembe veendő. Ugyanígy figyelembe kell venni a gázos területeket és a geotermikus viszonyokat is, mert mind a gáz, mind a nagyobb hőmérséklet hozamfokozóan hat a térfogatsúly csökkentése révén. Az ország DK-i felében az ottani geotermikus grádiensek (18—20, m/C°) miatt mindöszsze kétharmad olyan mélyre kell lefúrni, hogy azt a hőmérsékletet érjük el, mint pl. a Dunántúl egyes területein, vagy pedig az északi peremvidéken, és kb. fele olyan mélyre mint az általános geotermikus grádiens alapján a világ egyéb tájain. Gázos területeken a gáz térfogatsúlycsökkentő hatását megfelelő csövezési móddal kihasználva, el lehet érni, hogy a feltárt hévíz esetleg 20—30 m-el magasabbra emelkedjék a gázmentes víz nyugalmi szintjénél. Ezzel túlfolyó vizet nyerhetünk olyan helyeken is, ahol ez gáztartalom nélkül nem lenne lehetséges. Azonos kifolyási magasság mellett tehát gázos területeken lényegesen több hévizet kaphatunk, mint gázmentes helyeken. A mezozóos hegységek peremein elsősorban a nagy törések nyújtanak hévízfeltárásra lehetőséget. A hegység folytatását elvágó harántvetők ugyanis a víztároló mezozóos kőzeteket nagyobb mélységre zökkentik le, úgy hogy azokat vastag hőszigetelő harmadidőszaki kőzetek borítják. Ezek alól a karsztvíz — akár nyitott haránttörések mentén természetes úton források formájában, akár mesterségesen pl. fúrásokkal feltárva — nagy hőmérséklettel tör fel (Budapest, Esztergom, Eger, Miskolc stb.). Hévízfeltárás terén 1952—1965 között elért eredményeinket az 1. ábrán és az 1. táblázatban mutatom be, mégpedig azzal a megjegyzéssel, hogy miként arra korábban már rámutattam a magyarországi hévízfeltárá47