Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Kovács György: A vízkészletgazdálkodás feladatai

nak új ágazata fejlődik ki, a víz kártételei ellen védelmet biztosító és a vizet hasznosító szakágak mellett új működési terület válik fontossá, a vízkészletgazdálkodás. A vízgazdálkodás — Dégen Imre meghatározása szerint — mind az a tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység, amelynek célja a természetes vízjárásnak az összehangolása a társadalom szükségleteivel, a szükségletet ebben az esetben tágabban értelmezve, a vízigényt és a fölös vizek távoltartásának, illetőleg gyors elvezetésének szükségességét együtt jelölve azzal. A meghatározásból nyilvánvaló, hogy a fölös vizekkel kapcsolatosan jelentkező igények kielégítése a vízrendezési ágazatnak — a vízkárok elhárítását biztosító szakágaknak — a feladata. A különböző vízhasznosítók — összességükben a vízhasznosítási ágazat; az ivó- és ipari vízellátás, a mezőgazdasági vízhasznosítás, a vízerőhasznosítás, a víziközlekedés — gondoskodnak arról, hogy a víz megfelelő formában a fogyasztás helyén rendelkezésre álljon. Végül az új ágazatnak, a vízkészletgazdálkodásnak a célja az, hogy a vizet hasznosító szakágak számára a működésük alapját képező vizet kellő mennyiségben és

m minőségben, tervszerűen és gazdaságosan biztosítsa. *Az előző meghatározást erre a tevékenységre tehát a következőképpen szűkíthetjük: A vízkészletgazdálkodás a vízgazdálkodásnak az az ágazata, amely a vízkészletek természetes eloszlásának terület és időszerinti módosítására, a társadalomnak a vízhasznosító szakágazatok által feltárt vízigényével való összehangolására irányuló tudományos, műszaki, gazdasági és irányító tevékenységet foglalja össze. Nyilvánvaló, hogy ez az ágazat a vízrendezéstől és vízhasznosítástól el nem választható, azokkal szorosan összefonódik. A vízhasznosítás során a fogyasztóknak juttatott vizet a vízkészletgazdálkodás biztosítja, így időben megelőzi a hasznosítási műveletet. A két tevékenység azonban egyetlen összefüggő folyamatban jelentkezik, így sokszor nehéz a két ágazat határának megvonása. Kétségtelen, bár nem ennyire nyilvánvaló a vízrendezéssel való kölcsönhatása. A vízrendezés által a vízkészletgazdálkodásra kifejtett hatás a vízkészletek módosításában jelentkezik. A lefolyási viszonyok rendezése például változtatja a felszíni vízkészlet eloszlását, növeli a beszivárgó hányadot és ezzel a felszínalatti készletet. A mederrendezés csökkentheti a mederben igényelt hozamot és így növeli a hasznosítható készletet. Visszahatás is jelentkezik azonban, például a készletek eloszlásának módosítására szolgáló tározás az ár- és belvízi csúcsok csökkentésével segíti a vízkárok elhárítását. Ez a meghatározás lehetővé teszi számunkra a vízkészletgazdálkodás feladatainak csoportosítását. A kutatómunka több tudományág határterületének eredményeit kell, hogy összefogja, sőt megfelelő célszerűséggel irányítania kell ezen a területen az összefonódó kutatásokat. Érintett tudományágak pl. a vízkémia és biológia, a hidraulika, a vízföldtan, többnyire azonban a hidrológia és a hidroökonómia szerepe uralkodó. Ezek eredményeinek felhasználásával megoldandó vízkészletgazdálkodási tudományos feladatok közül ugyancsak példaként említjük a mértékadó felszíni vízkészlet jellemzését, amely hidrológiai és hidroökonómiai adatok felhasználását teszi szükségessé, a hasznosítható felszínalatti vízkészlet meghatározását, amiben a hidrológia, a vízföldtan, a szivárgási hidraulika és a hidroökonómia fonódik össze, vagy a felszíni vizek terhelhetőségének ugyancsak hidrológiai és hidroökonómiai alapokon álló, vízkémiai és biológiai adatokat felhasználó vizsgálatát. A műszaki tevékenységet a vízkészletgazdálkodási terv formájában foglalhatjuk össze. Egy-egy időszak vízmérlegéből — a vízhasználatoknak az időszak alatt tervezett növekedését figyelembe véve — megállapíthatjuk a vizsgált vízgazdálkodási egységen belül a várható vízhiányok helyét és időpontját. Az ezek leküzdésére szolgáló műszaki intézkedéseket tartalmazza ez a terv. A vízhiány leküzdésének legfontosabb műszaki eszközei a tározás, a vízátvezetés és a többcélú vízhasznosítást szolgáló rendszerek kiépítése. A vízkészletgazdálkodás műszaki feladatai közül tehát a tározók, a vízátvezető rendszerek és a többcélú létesítmények szükségességének és tervezési céljának megállapítása, valamint üzemi rendjüknek meghatározása emelhető ki. Gazdasági jellegű kérdést kell megoldanunk a vízkészletek területi és ágazatok közötti felosztása során, amelynek alapja egy gazdasági egységen belül a hasznosulás meghatározásának közgazdasági vizsgálata. Ez a kérdés ismétlődően jelentkezik amint a fejlődés so-, rán a hasznosítási arányok eltolódnak és a vízkészletek újra való felosztását teszik szükségessé. Hasonlóan gazdasági feladat a vízpótló rendszerek kiépítési mértékének meghatározása a vízhasználók vízhiánytűrésének vizsgálata, továbbá a vízhiány következtében keletkező károknak, a nagyobb kiépítéshez tartozó többletköltséggel való összevetése alapján. Az előzőekhez kapcsolódik a vízkorlátozás elveinek és arányainak meghatározása is. A legjellemzőbb irányító — igazgatási — tevékenység a vízhasználatok nyilvántartása, és ennek, továbbá a hasznosítható vízkészletnek a figyelembevételével az újabb vízhasználatok engedélyezése. Irányító munka a vízkészletek szétosztása (vízkormányzás) a több szakágazatot szolgáló létesítményeken és rendszerekben a készlet és az igény pillanatnyi alakulása szerint. Ide sorolható az előzőekben említett gazdasági vizsgálatokkal meghatározott elvek alapján a vízkorlátozások adminisztratív végrehajtása a vízhiány tényleges jelentkezése idején. A felsoroltak közel sem adnak teljes képet a megoldandó feladatokról. A csoportosítás és az említett példák azonban jól szemléltetik a vízgazdálkodás új ágazatának helyét a korábban is volt szakágak rendszerében, és megvilágítják a vízkészletgazdálkodás kapcsolódását azokhoz. Az a szükségesség, amely előbb csak esetlegesen, alkalomszerűen megindított egy-egy, a vízkészletgazdálkodással összefüggő munkát, majd létrehozta, összekovácsolta ezt az új szakágat, a továbbiakban is biztosítja annak gyors fejlődését mind tudományos, mind műszaki téren, a gazdasági vizsgálatok és az irányítómunka formájában egyaránt. 24