Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Boronkai Pál: A Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Csoportja munkáiról

szettudományi karán, a szakbiológus (azaz nem-tanár biológus) képzés keretében az arra alkalmas, érdeklődő hallgatók számára ún. kötelező speciális kollégiumként a felsőbb évfolyamokon „Hidrobiológia I—II.", „Vízkémia" és „Hidrológiai alapismeretek" tárgyakat fognak előadni, vizsgakötelezettséggel. Ezek a hallgatók szakdolgozatukat (diplomatervüket) hidrobiológiái tárgykörből készítik, üzemi gyakorlatukat is ilyen jel-, legű intézménynél töltik. A végzettek szakbiológusi oklevelet kapnak. (A budapesti egyetem természettudományi karára vonatkozóan ezt a formát tárgyalásaink során az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, a Természettudományi Kar dékánja, február 8-i ülésén pedig a kar Biológiai Szakbizottsága is jóváhagyta.) A debreceni tudományegyetem természettudományi karán, ahol csak tanárképzés folyik (szakbiológus képzés tehát nem!), lehetővé tették, hogy az arra alkalmas biológia-kémia tanárszakos hallgatók, a III. év után egyik tanári szakjukat elhagyva a hidrobiológia tárgykörébe vágó előadásokat hallgathassanak. Szakdolgozatuk, üzemi gyakorlatuk ezeknek is hidrobiológiái tárgykörű. Képesítésük: „Biológia (vagy kémia) szakos tanár — hidrobiológus". A Magyar Hidrológiai Társaság javaslatában kidolgozott alaposabb hidrobiológiái képzés elől (melynek tantervében a hidrobiológia, vízkémia, hidrológiai alapismeretek mellett többek között vízgazdálkodás, szennyvízbiológia, halászatbiológia és a hidrobiológia egészségügyi vonatkozásai tárgyak is szerepeltek) a Művelődésügyi Minisztérium azért tért ki, mert tart a „túlzottan specializált" szakemberek elhelyezkedési nehézségeitől. Az ilymódon kimaradt, egyébként nélkülözhetetlen tárgyak anyagának átadása ezért jelenleg csak a végzettek számára szervezendő továbbképzés keretében lenne elképzelhető. Figyelemre méltó körülmény, hogy az MTA Hidrobiológiái Témabizottsága 1967. évi február 10-i ülésén részletes tájékoztatást kért a hazai hidrobiológiái felsőoktatás helyzetéről. A Témabizottság jegyzőkönyvében leszögezte, hogy a szakemberek képzésének lehetőségét mindhárom tudományegyetem természettudományi karán egyaránt szükségesnek tartja. Kívánatosnak tartja továbbá a Témabizottság, hogy a hidrobiológiát művelő MTA intézetek, kutatóhelyek fokozottabban vegyenek részt a szakképzésben. (Ez utóbbi tekintetében azóta már további lényeges lépések történtek.) *** Összefoglalva a fentieket megállapítható, hogy az alkalmazott vonatkozásban már évek óta folyó hidrobiológiái oktatás (Agrártudományi Egyetem, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum) után a hidrobiológiái oktatás, a hidrobiológus képzés ügye a három tudományegyetemen is elmozdult a holtpontról, túljutott az ajánlott speciális kollégiumok szintjén. Az adott létszámgazdálkodási szempontok és egyéb lehetőségek figyelembevételével kialakult oktatási keretek kétségkívül nyújtanak már valamit, a szaktárgyak körének bővítéséről, az oktatás elmélyítéséről azonban nem szabad lemondanunk. További megfelelő jegyzetek kiadása továbbképzési szempontból is fontos lenne. Megelégedéssel állapíthatjuk meg végül, hogy a hidrobiológia oktatása valamennyi hazai felsőoktatási intézményben Társaságunk aktív tagjainak kezében van. Dr. Bérezik Árpád A Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Csoportja munkáiról A VlZITERV elkészítette a Soproni Vízmű bővítésének tanulmányát. A tervbírálat a VÍZITERV székházában december 9-én folyt le, ahol a tervet dr. Léczfalvy Sándor és Heimler Péter tervezők ismertették. A bíráló Bulkai Pál volt. A végzett számítások szerint Sopron vízszükséglete a környező községekkel együtt 1980ban 25 900 m

3, 1990-ben pedig 29 500 m

3 lesz naponként. A Végzett fúrások és vízhozam mérések a rákosi Fertő parton átlagosan napi 5000 m

3, Sopronpusztától északra szintén napi 5000 m

3 vizet tártak fel, amely vízmennyiségek csúcsban 9000, illetve 8000 m

3-re fokozahatók 1—1 1/2 hónap tartamára. Víz szerezhető be még Balf és Fertőboz környékén is. Az építés első üteme a Fertőrákosi Vízművet és ennek tartozékait foglalja magában, és ennek megvalósításához szükséges 28 millió forintos hiteligényt a III. ötéves terv is biztosítja. Sopron üdülőváros súlyos vízhiánya rövidesen megszűnik. A tervbírálat csupán kisebb módosításokat javasolt, a MHT Soproni Csoportjának képviselője pedig kijelentette, hogy a VlZITERV által elhelyezett mérőbukókat a Csoport átveszi, gondoskodni fog azok fenntartásáról és további regisztrálásáról. A fertőrákosi volt püspöki kastélyt mint elsőrendű műemléket az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállította. A Maiyar Hidrológiai Társaság Soproni Csoportja kérésére a Járási Tanács a kastély első emeleti jobb szárnyát a volt kápolna teremmel kiutalta a Csoportnak, hogy ott helyezhesse el a hidrometeorológiai észlelő állomás kiértékelő és kutató laboratóriumát, valamint a tervezett Fertő Múzeumot. A Múzeum állandó kiállítási anyagát a Természettudományi Múzeum bocsátja rendelkezésünkre, míg a berendezés és a tárolók beszerzéséhez szükséges anyagi fedezetről a Városi Tanács gondoskodik. A Soproni Vízmű legfontosabb vízbeszerző területei a várostól északra fekvő kőhidai részmedence. Itt fekszenek a csalánkerti, kistómalmi és kőhidai vízművek. Az eddig végzett fúrások közül a legmélyebb a kistómalomnál levő 350 m mély 13 jelű tartalék kút. A Csoport részéről kért szakvéleményben dr. Vendel Miklós akadémikus és dr. Schmidt Eligius Róbert műegyetemi m. tanár a földtani árok legmélyebb pontját a János telep környékén kb. 1000 m mélységben valószínűsítették. A város vízellátása szempontjából elsőrendű jelentősége lenne, egy ezen a helyen lemélyítendő szerkezeti fúrásnak. Valószínűnek látszik újabb vízbeszerzési lehetőségek feltárása, sőt szerencsés esetben kb. 1000 m mélységben 40—50 C° talphőmérsékletű víz is nyerhető. A fúrás végrehajtása esetén — Vendel akadémikus tanácsára — a fúrás közelében 2 db 50 m-es figyelő kutat tervezünk, annak megállapítása végett, nem történik-e a fúrás által készletelvonás a felsőbb vízszolgáltató összletből. Ezért kell örömmel fogadni az Országos Vízügyi Főigazgatóság elhatározását, hogy a fúrás elrendelésével Sopronnak értékes segítséget nyújt. Boronkai Pál 88