Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Varró István: A Nemzetközi Vízellátási Szövetség Barcelonai Kongresszusa

A Nemzetközi Vízellátási Szövetség Barcelonai kongresszusa A Nemzetközi Vízellátási Szövetség (International Water Supply Association) VII. közgyűlését és kongresszusát 1966. október 1. és 7. között tartotta Barcelonában. Közgyűlés A közgyűlésen Magyarország részéről három fő, míg a kongresszuson négy fő vett részt. A Szövetségnek jelenleg 35 állam a tagja. A Szövetség ügyeit a Végrehajtó Tanács intézi és tesz jelentést a közgyűlésnek. A Végrehajtó Tanács vezetői: az elnök, a volt elnökök, az alelnök, a főtitkár és legfeljebb még kilenc fő. A Tanács tagjait a közgyűlés választja meg. A Végrehajtó Tanács mellett működik még a Tudományos és Technikai Bizottság. E Bizottság összetétele: elnök, 2 alelnök, és különböző 19 országból választott 1—1 tag. A Bizottságnak hivatalból tagja a Szövetség elnöke, alelnöke és főtitkára. Ezen kívül működik még: A felszíni vizek szennyeződésével és a korróziós és földbe fektetett vezetékek védelmével foglalkozó bizottság. A közgyűlés főleg a Szövetség pénzügyi problémájával foglalkozott. A Szövetségnek megalakulása óta két fő pénzügyi problémája van: a) Az eredményes Nemzetközi Vízellátási Kongreszszusok rendezése; b) a Szövetség Végrehajtó Tanácsa és Bizottságainak mindennapi munkájának biztosítása. A Végrehajtó Tanács külön bizottságot bízott meg a nehéz pénzügyi helyzet kivizsgálására és javaslattételre. A kapott jelentést 1966. június 1-én Moszkvában tartott ülésén a Végrehajtó Tanács megvizsgálta, és a javaslatot elfogadásra a közgyűlés elé terjesztette. A javaslat értelmében a tagdíjakat fel kell emelni. A közgyűlés a javaslatot elfogadta. A tagdíjemelés csak a jogi tagdíjakra vonatkozik, míg az egyéni tagdíj maradt továbbra is 2 £/év. A közgyűlés felajánlás alapján elfogadta, hogy 1969-ben a kongresszust Ausztriában tartsák meg. A közgyűlés jóváhagyta Kenya felvételét a tényleges tagok sorába. Ezután került sor az új elnök megválasztására, a lelépő B. M. Nilsson (svéd) helyébe. Az új elnök a spanyol dr. Ing. Florentino Briones, a Hidrológiai Intézet és a Központi Hidrológiai Kutató igazgatója. A Szövetségnek a baráti államok közül tagjai a Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország és Románia. Kongresszus A kongresszusra 44 országból kísérőkkel együtt kb. 1500 fő jelentette be részvételét. A kongresszuson időrendi sorrendben a következő témák kerültek előadásra és megvitatásra: 1. Vízgazdálkodási többcélú létesítmények 2. Kémiai és mikrobiológiai tárgykörű előadások a) Kísérletek biológiailag leépíthető detergensekkel b) Tározó tavak vízfeldolgozása c) Szűrt víz organoleptikus tulajdonságainak javítása d) Káliumpermanganát és klórdioxid a szagtalanításnál e) Organikus anyagok meghatározására szolgáló módszerek f) Ipari szennyvizek tisztítása g) A víz kémiai és biológiai tulajdonságainak automatikus ellenőrzése h) Pesticidek és herbicidek hatása a vízbe való kerülésénél i) Felszíni vizeknél az alga szaporodás megakadályozása j) Tározók vizének radioaktív „fallout" általi veszélyeztetése és a dekontaminálás lehetőségei. 3. Nyomáslökések (kosütések) és nyomáshullámok meghatározása elektronikus számítógéppel. 4. Vízhálózatok komplex számításának elvei elektronikus számítógéppel. 5. Lakó és ipari épületeknél a közműelosztó vezetékek és tartozékai belső korróziója 6. Néhány szempont föld alatti acélcsövek katódvédelmére, különös utalással a váltóáramra és a közúti villamoshálózatra 7. A feszített vasbetoncsövek és építmények katódvédelme 8. Az oktatás jelentősége a korrózióvédelemmel kapcsolatban. 9. Földalatti acélcsővezetékek műanyag bevonata 10. Meghatározási módszerek duzzasztott víztárolók biztonságos és kiegyenlítő vízhozamára vonatkozóan 11. A fejletlen országok vízellátási problémái 12. Gyakorlati rendszabályok a víznyerési területek ásványolaj termékkel és radioaktív anyagokkal való elszennyeződése ellen 13. Kútszivattyúzási kísérletek értékelése 14. A víz sótalanítása 15. Talajvízdúsításnál az infiltrációs víz előkezelése és minőségi változása a talajban való áthaladásnál 16. Vízellátási üzemek személyzeti problémái 17. A szűrés korszerű elmélete 18. A közmű jellegű vízellátási hálózatok szennyeződés elleni védelme víz visszajutás figyelembevételével 19. Távvezetékek 20. Nyomásfokozó berendezések vízelosztó hálózatban 21. A víztisztításnál keletkező iszap kezelése és felhasználása 22. Az IWSA különbizottságának tevékenységéről jelentés a felszíni vizek szennyeződése elleni küzdelemben 23. Törvényszerű és közigazgatási intézkedések a víz elszennyeződése elleni védelmére 24. Politikai tevékenység szükségessége a vizek elszennyeződéstől való megóvására 25. Mikroorganizmusok előfordulása, meghatározása és a szennyeződés leküzdése vízellátási csőhálózatokban 26. A limonológia és alkalmazása az ivóvízellátásnál. A kongresszuson felszólalt G. Housiaux belga szenátor, az Európai Tanács tagja is. Felszólalásában kiemelte, hogy a vizet értékes nyersanyagnak kell tekinteni, ami az emberi lét és fejlődés biztosítása szempontjából nélkülözhetetlen. A gondolatot továbbfejlesztve kijelentette, hogy 20 év múlva az édesvízzel kapcsolatos kérdések jelentősége felülmúlja majd a Kelet és Nyugat közötti kérdéseket. Sürgette a nemzetközi összefogást

1 a vizek szennyezés elleni védelme érdekében, ugyanígy a különböző vízgazdálkodási kérdésekkel foglalkozó UNESCO, UNO, FAO, IWSA stb. tevékenységének koordinálását is. Az alábbiakban egynéhány érdekesebb előadást ismertetek. J. Sauboin, Belgium A vizek védelme szénhidrogén szennyeződés ellen Az előadás azzal a mondattal kezdődött, hogy a ma nagy kérdése a szénhidrogén okozta, a holnapé a radioaktív anyagok okozta szennyeződés. Az ásványolajok okozta szennyezések veszélyeztetik a felszíni és talajvizek minőségét. A talajvizeknél ezt a szennyeződést tartósnak kell tekinteni, mivel az olaj eltávolítása a talajból megoldhatatlan probléma. Prof. Zimmermann szerint az NSZK-ban az olajelfolyás az összfogyasztás 0,05—0,08%-a. Ez évente kb. 100 000 tonna mennyiségnek felel meg, ami egymagában is mutatja a helyzet súlyosságát. A továbbiakban az előadó a szükséges teendőket öt pontban foglalta össze: 1. A vizek védelmére vonatkozó rendelkezések törvénybe iktatása 2. A lakosság felvilágosítása rádió, televízió, sajtó és plakátok útján 3. Együttműködés tudományós intézetek, egyetemek, vízkezeléssel foglalkozó szakemberek" és az olajipari szakemberek között 6* 83