Hidrológiai tájékoztató, 1967
2. szám, november - Benedek Pál: Beszámoló a III. Nemzetközi Vízszennyezésvédelmi Konferenciáról
2. \kép. Lassúszűrő tisztítása nyótalpas földgyaluk és dömperek végzik el az eltömődött homokréteg eltávolítását (2. kép). A földgyalu a lenyesett 1—2 cm-es réteget szállítószalag segítségével a mögötte haladó dömperbe rakja. A dömper a homokot a medence egyik sarkában kiüríti, ahonnan markoló emeli ki és rakja nagyméretű gumikerekű dömperekbe. A dömperek a szennyes homokot a homokmosóhoz szállítják. Itt vizes ciklonok segítségével eltávolítják a szennyeződést és a tiszta homok visszakerül azokba a medencékbe, ahol a többszöri tisztítás után a homokréteg vastagsága erősen lecsökken. A lassú szűrők homokágyán átszivárgott víz további kezelést már csak klórozás formájában kap. A klórozás a kontakt medencékben történik. Ezek zárt medencék, ahová a tisztított víz már csak a szükséges klórtartalom bekeverése után kerül. A medencében 2 órát tartózkodik a víz. Ezalatt a beadagolt klórgáz elroncsolja a vízben maradt kevés szerves anyagot, a felesleges mennyiség pedig eltávozik. A kontakt medencék után a tisztító telephez tartozó gépház szivattyúinak szívómedencéjébe jut a víz. Ide nyúlnak a szivattyúk szívócsonkjai, illetve szívóvezetékei. A szivattyúk nagyméretű nyomóvezetékeken keresztül a szolgálati medencébe továbbítják a tisztított és sterilizált ivóvizet. A víz szolgáltatása A Vízmű beépített teljesítménye több mint 90 000 LE, tehát kb. 65 MW. Az energia 53%-át villamosgépek, 34%-át gőzgépek, és 11%-át Diesel-motorok és gázturbinák szolgáltatják. Az energia szolgáltató gépek, akárcsak a Fővárosi Vízműveknél minden kort és fajtát képviselnek. Az újabb telepeken hatalmas modern Diesel- és turbinaegységek dolgoznak. A teljes biztonságra való törekvés szemmel látható, a tartalék Diesel-egységek és villany-generátorok nagy számban találhatók. A tisztítótelepek a fogyasztás súlypontjáról több 10 km-es tavolságban vannak. A sűrűbben lakott városrészek közvetlen közelében alkalmas, magasan fekvő helyeken létesültek a szolgálati medencék, melyek a tiszta vizet tárolják. Ide nagy átmérőjű vezetékeken nyomják a magasnyomású szivattyútelepek összegyűjtött vizét. A legnagyobb vezetékek átmérője eléri az 1500 mm-t. 97 szolgálati medence, összesen 1 380 000 m 3 tározó-képességgel szolgálja a vízellátás biztonságát. Ez a medence-kapacitás a csúcsfogyasztás időszakában 15 órai tartaléknak felel meg. A szolgálati medencékből a víz már gravitációsan kerül a fogyasztókhoz. A 600—1500 mm átmérőjű fővezetékek hossza 1050 km, de további 13 600 km, 600 mm-nél kisebb vezeték biztosítja a víz szétosztását. A víz minősége jó. A vízmű központjában jól felszerelt laboratóriumok végzik az ellenőrzés feladatát. A Vízműnek 6000 dolgozója van, akik a szokásos feladatokat látják el, beleértve a karbantartást, hibaelhárítást is. Ebből a létszámból 1600 tisztviselő és 4400 munkás. A Londoni Vízmű meglátogatásán szerzett tapasztalatok megerősítettek abban az álláspontban, hogy Budapest vízellátása helyes koncepciók alapján fejlődött. Londonban ugyan a mesterséges tisztítás uralkodó, melyet annak idején Lindley Budapest számára is javasolt, ez azonban az ottani adottságokból fakad. London olyan folyók mentén fekszik, melyeknek kavicsteraszuk nincs, így partiszűrésű vagy talajvizet feltáró kútrendszerek létesítésére sohasem volt lehetőség. Ezzel szemben a vizet tartalmazó mészkőrétegeket mindig kiaknázták és ezek felhasználását ma is előnyben részesítik. Még ott sem hagynak fel velük, ahol a beépülés növekedése megnehezíti az egészségügyi előírások betartását. Tisztító üzemeiknél minden egyéb szempont elé helyezik a minőség és az üzemeltetési biztonság követelményeit és ennek érdekében nagy anyagi áldozatokra is hajlandók. Végül e helyen is köszönetet kell mondanom a Londoni Vízmű vezetőinek, különösen Mr. Askewnak az előzékenységért és a Fővárosi Tanács Közmű- és Szolgáltatási Igazgatóságának, valamint a NIKEX Külkereskedelmi Vállálatnak, akik a tanulmányutat számomra lehetővé tették. Hajdú György Beszámoló a III. Nemzetközi Vízszennyezésvédelmi konferenciáról A Vízszennyezésvédelmi Kutatók Nemzetközi Szövetsége (IAWPR) Münchenben tartotta 1966. szeptember 5—9 között III. Nemzetközi Konferenciáját. A konferencia három szekcióban tárgyalta az élővízvédelem, szennyvíztisztítás és tengervíz szennyezés tárgykörébe vágó, összesen 48 kutatói beszámolót, melyek mindegyikéhez felkért és spontán hozzászólók vitaanyaga csatlakozott. A konferenciával egyidőben nemzetközi szennyvíztechnikai kiállítást lehetett megtekinteni. Magyar részről Horváth Imre „Levegőztető medencékben végbemenő oxigénfelvételi folyamatok modellezése" című előadása hangzott el. A hozzászólások célszerűen kiegészítették az előadás anyagát és új javaslatokat, gondolatokat vetették fel. Általánosságban megállapítható, hogy az előadás témaválasztását, anyagát — a levegőztető medencékben lejátszódó folyamatok modellezését — újszerűnek tartották. Javaslatok hangzottak el a vizsgálatok kibővítésére különböző üzemi paraméterek figyelembevételével. A hozzászólók javasolták, hogy a csapvíz esetében bemutatott vizsgálatokat, illetőleg vizsgálati módszereket különböző jellegű szennyvizek esetében is alkalmazzuk és fejlesszük tovább. A szennyvíztisztító műtárgyak hidraulikai viszonyainak vizsgálata tárgyában elhangzott előadások közül két témát lehet kiemelni. Az egyik Villemonte, Rohlich és Wallace (USA) előadásai „Ülepítőmedencék hidraulikája és ülepítési hatásfoka". A szerzők gravitációs rendszerű ülepítőmedencéket vizsgáltak, és azok hidraulikai működését jellemzik különböző hatásfokok bevezetésével. Az általuk bemutatott vizsgálatoknak az un. átfolyási elmélet az alapelve. Jelzőanyag adagolá80