Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Uherkovich Gábor: A Tisza élővilágának kutatása 1957-1967

vező adottságnak kell tekinteni azt, hogy már többmint 5 éve tart a víztelenítés. Ez azt jelenti, hogy a két vízadóréteg vízutánpótlódása közepesen jó. Ha a későbbiek során a fúrások vízhozamában csökkenés következne be, akkor a dőlésben lefelé hajtott vágatból történő további fúrásokkal lépcsősen a kívánt vízmennyiséget huzamosabb időre biztosítani lehet. Megváltozik azonban a helyzet a bányaműveletek beindításával, akkor ugyanis ez a vízmennyiség nem a jelenlegi csapolófúrások helyén, hanem a vágatok előhajtásával mindig más és más helyen fog lecsapolódni. Az Ózdi Szénbányászati Tröszt szerint az 55 m Af-i alatti mezőben dőlésben lefelé előreláthatólag 10 éven belül nem terveznek bányaműveleteket. Fentiek alapján valószínűsíthető, hogy a farkaslyuki bányaüzem vízellátása az ózdi regionális vízmű kiépítéséig a I—II. sz. telepek között vízadórétegekből biztosítva van. Említést kell még tennünk a Csernely akna mélyítése során az I. telep felett és az I—II. telepek között megütött homokanyagú víztartó rétegek vízbőségéről is. Az akna mélyítése Omány I. aknával egyidőben indult, de 1956-ban az Omány I. aknában tapasztalt kedvezőtlen körülmény miatt mélyítését beszüntették. Az akna évek óta vízzel volt elöntve, továbbmélyítése csak víztelenítésével volt folytatható. Jelenleg a víztelenítés a 73-as szinten a Il-es telep feküjében, a farkaslyuki megoldáshoz hasonlóan kialakított körvágatból 3 db csapolófúrással történik. Az itt nyert vízmennyiséget az igen súlyos vízgondokkal küzdő somsályi bányaüzemek vízellátására lehetne felhasználni, amennyiben a csernelyi akna és a somsályfői bányaüzem között meglevő táróban csőhálózat kiépítésével vezetik a vizet a somsályfői üzem területére. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat művezetése mellett a Ceglédi Mélyfúró Vállalat Csókvaománytól Ny-ra 2 vízkutatófúrást mélyített (1. ábra). A fél táró fúrásokban 106,90 — 128,00; 204,20 — 225,30; 242,20 — 248,00 és 277,40 — 281,00 m között jelentkeztek víztartó rétegek. A II. sz. fúrást próbakúttá képezték ki, a kútból 41 m-es üzemi vízszint mellett 200 l/p vízmennyiség volt kinyerhető. Ománytól Ny-ra és ÉNy-ra lemélyített víz és szénkutatófúrásokban + 90, + 140 m Bf-i szintek közötti mélységben az I—II. telepek között települnek folyásra hajlamos homokanyagú víztartó rétegek. Csókvaomány községbe betorkoló ÉNy-i irányú széles mélyfekvésű völgyben több forrás lép felszínre. A helybeliek természetesen forrásoknak mondják, azonban véleményünk szerint ezek a források régi szénkutató fúrások helyeit jelzik, amelyek homokkal töltődtek fel, s ma mint természetes források működnek. A források vízhozama 20—80 l/p között váltakozik. Vízminőség Az említett bányaüzemek vízellátásával kapcsolatos tanulmányunk készítése során elvégeztük a bányában (ományi akna) fakasztott vizek és az említett fúrások vizének teljes helyszíni és laboratóriumi vegyvizsgálatát azon célból, hogy ennek alapján származásuk azonosságát vagy különbözését eldönthessük. A vegyvizsgálati eredmények adatai szerint a források vize és az ományi akna csapolófúrásaiból kitermelt mély réteg vizek jellegileg azonosak. A források vize lágyabb, ezt a talajvízzel való keveredés eredményezi. A vastartalom is lényegesen kevesebb, vagy nem mutatható ki, ami a víz nagyfokú levegőztetésével magyarázható. A források vizének jellegét meghatározó alapvető kémiai összetevők az ományi aknából kitermelt víz vegyi összetételével azonosak. A vegyvizsgálatok eredményeiből, illetve a két víz azonosságából arra következtethetünk, hogy a víz áramlása a D—DK-ről ÉNy—Ny-felé tartó. Feltehető, hogy a széntelepes rétegösszlet víztartó rétegeiben tárolt víz a közeli Uppony—Bükk hegység paleozóos-mezozóos tömegéből származó karsztvíz. Ez a körülmény igen kedvező adottságnak tekintendő, mivel előrejelzi azt is, hogy a miocén üledékgyűjtő vízadó rétegei a hegységperem felé feltehetően nem ékelődnek ki, hanem rátelepülnek vagy közvetlenül támaszkodnak a karsztos kőzetekre. A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy a miocén vízadórétegek vízutánpótlódása a hegységperemek felől biztosított. A fentiekben leírtakat összefoglalva az alábbiakat rögzíthetjük. A lemélyített víz- és szénkutatófúrásokban, valamint az ományi akna mélyítése során feltárt és megismert földtani képződmények azt mutatják, hogy a miocén rétegösszlet széntelepes csoportjában olyan víztartó rétegek települnek, melyek megcsapolásával jelentős vízmennyiséghez juthatunk. Az ományi akna vizének megfogása és közfogyasztási célokra történő felhasználása jó példa vízben szegény vízigényes területeken a gazdaságos víznyerés és vízellátás megoldására. IRODALOM SCHRÉTER Z.: A Borsod—Hevesi szén és lignitterületek bánvafóldtani leírása. MAFI kiadványa, 1929. VITALIS S.: Vízbeszerzési lehetőségek a Sajó vízgyűjtőjében. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1952. SCHRÉTER Z.: A Bükk hegység régi tömegének földtani és Vízföldtani viszonyai. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1954. Csókvaományi akna víztelenítésének tervei. Ózdi Szénbányászati Tröszt tanulmánya. A Tisza élővilágának kutatása 1957-1967 DR. UHERKOVICH GÄBOR JATE Tiszakutató Állomás A vizek élővilágának tudománya, a hidrobiológia a viszonylag fiatalabb biológiai tudományágak sorába tartozik. A hidrobiológiának először a tengerek élővilága sajátos kérdéseivel foglalkozó része, az oceanobiológia született meg. A kontinentális vizek, az „édesvizek" életének törvényszerűségeit kutató ága a hidrobiológiának, a limnobiológia vagy limnológia csak a múlt század végefelé kezdett önálló tudománnyá kifejlődni. A limnológia kezdetben érdeklődésével szinte kizárólag az állóvizek felé fordult. (A tudományág nevének a tó görög nevéből való képzése is erre utal.) Ennek — egyebek mellett — az állóvizek egyedekben és fajokban gazdagabb élővilága, továbbá az állóvizeknek — különösen a mélyebb állóvizeknek — mint élettereknek kevésbé dinamikus volta lehetett az oka. A folyóvizek a maguk rendszerint gyérebb élővilágával, hoszszukban, tehát térben és időben rendkívül változó, „hiperdinamikus"-jellegüknél fogva módszertanilag nehezebb kutatási területet képviseltek és ezért kezdetben a limnológia „mostohagyermekei" voltak. Ugyan már 1922-ben, a Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL) alapításakor leszögezték, hogy a limnológián nem csak a „tavak tudományát" értik, miként erre a szó eredete utalhatna, hanem az összes kontinentális vizek tudományát, így abba a folyóvizek hidrobiológiája is beletartozik. (V. ö. Thienemann, 1925, p. 13.) Amint az iparosodás előrehaladásával, a városi települések lélekszámának gyors növekedésével és ezzel együtt az ipari és háztartási eredetű szennyvizek mennyiségének fokozódásával egyre jobban nőtt a folyóknak, mint természetes befogadóknak a jelentősége, 75