Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Scheuer Gyula: Az egri források vízföldtani vizsgálata

ott a fúrás előtt 4—5 óra megtelt, továbbá a férfiuszoda — ma nagymedencei források — medencéjének feltöltéséhez 16 óra kellett, míg azelőtt 6—7 órán belül elérte a kívánt szintet. E megfigyelések azt bizonyítják, hogy a kút a kialakult vízháztartási egyensúlyt megbontotta, a források vízhozamát csökkentette. A források összefüggéseire vonatkozó vizsgálatainkat igen megnehezítette az a körülmény, hogy a strand és a fürdők üzemelését még rövid időre sem lehetett megszakítani. így közvetett utat választva, az 1. sz. próbafúrásban kapott feltörő vizet meghatározott időre elengedtük a rendszerből — ezzel többlet vízkivételt létesítettünk — és mértük a környező források hozamát. A furatból folyamatosan 1000 l/p vízmennyiséget folyattunk el kb. 6 héten keresztül és közben a József- és Erzsébet-források hozamát naponta kétszer, a Tükör-fürdő forrásait pedig a medencék tisztításakor, leengedésük alkalmával, hetenként két alkalommal ellenőriztük. Az 1000 l/p vízmennyiség elfolyatásának hatására a figyelt források vízhozama megváltozott. A vízhozamcsökkenés már 24 óra után kimutatható volt a József forrásban és 12 nap múlva észleltük ezt a jelenséget a Tükör-fürdőben is. A József-forrás 250 l/p túlfolyó vize lecsökkent 40 1/p-re és a Tükör-fürdőben 35%-os hozamváltozást tapasztaltunk. A gyors és nagymértékű vízhozamcsökkenés miatt a víz elfolyatását meg kellett szüntetni, mert a medencék a megszokottól eltérően, üzemkezdetig nem töltődtek fel, ezért üzemzavarok mutatkoztak. A kút lezárása, a többletvízkivétel megszüntetése után az eredeti állapot fokozatosan visszaállt. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy ha a források környezetében a jelenleginél több vízmennyiséget veszünk ki akár új kutak létesítésével, akár a meglevők fokozottabb üzemeltetésével, akkor a források hozama minden esetben csökken. A hozamcsökkenés azzal az eredménnyel jár, hogy a medencék ieltöltődése lelassul, megváltozik a túlfolyón eltávozó víz mennyisége, sőt kialakulhat egy olyan állapot is, amikor már a vízszint a túlfolyó alatt áll be. Ennek megfelelően nem tartható fenn a jelenleg kialakult üzemelési forma. A III. sz. vízműkút megépítése után a sportuszodában is mutatkozott vízhozamcsökkenés. A kút üzemeltetése óta a medence leürítése utáni feltöltődés kb. 3 órával meghosszabbodott. Az összefüggés mértékének számszerű meghatározását megnehezíti a rendszeres hozammérések hiánya. A vizsgálatok szerint a karsztosodott mészkőből származó víz 7—15 m vastagságú homokos kavicson keresztültör fel. A víz egy bizonyos része a kavicsos réteg jó vízáteresztőképessége miatt elszivárog, mintegy „dúsítva" a talajvizet. A fürdő környékén telepített kismélységű (5—8 m) figyelőutakban mért vízhőmérsékletek és kémiai vizsgálatok szerint a forrásoktól D-felé az Eger patak völgyének irányában 230—300 m távolságban a kavicsos réteg vize melegebb mint egyéb helyeken és csak kb. 400 m után válik a hőmérséklet a szokottá. A forrásterülettől É-ra a melegebb víz elterjedési határa kisebb, kb. 50—80 m távolságig terjed. Vízkémiai vizsgálat A fürdő területén a vízföldtani vizsgálatokkal egyidőben vízkémiai vizsgálatokat végzett az FTI Vegyészeti Osztálya. Megvizsgáltuk az Erzsébet-forrás, a Kossuth Lajos utcai kút, valamint a kutatóforrások és figyelőkutak vizét. A források és a kutak vize az elemzési eredmények"* szerint közel azonos jellegű. Ennek alapján, összhangban a vízföldtani megfigyelésekkel, azonos származást kell feltételezni. A források kémiailag az oldott sók mennyisége és minősége alapján a'z egyszerű hévizek csoportjába tartoznak. A forrásokra vonatkozó kémiai vizsgálatok adatait összehasonlítva az Eger környéki azonos kifej lődésű víztárolókból származó vizek elemzési eredményeivel, a következőket állapíthatjuk meg: a hőmérséklet emelkedésével fokozatosan növekszik a vizek oldott anyag tartalma. Legkisebb a 17,4 C°.-os Bervai karsztaknának, míg legnagyobb a 46 C°-os At 8 sz. kuténak. A két hőmérsékleti érték közé eső egri forrásokon belül is tapasztalható a koncentráció növekedése a hőmérséklet emelkedésével. A természetes forrásokban időszakosan hőmérsékletméréseket is végeztünk. A megfigyelési időszak alatt — 8 hónap — jelentősebb hőmérsékletváltozást nem észleltünk. A hőmérsékletmérési adatok megegyeznek az eddig ismert értékekkel. A régi (1920— 1926) és a jelenlegi értékek között gyakorlatilag nincs eltérés. Kémiai vizsgálataink eredményeit összehasonlítva a kb. 40—60 évvel ezelőtt készített vízelemzésekkel az egyes alkotó részek közötti mennyiségi különbség kicsi, lényeges eltérések nem mutathatók ki. Tehát a vizsgálatok között eltelt idő alatt a források kémiai összetétele, minősége nem változott. 2. ábra. FTI kutatófúrások szelvényei 69