Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Vendl Anna: Várvölgy vízellátásának lehetőségei

mélylazítások gravitációs vize a vakond járatokba jusson. A vakonddréneknek mindig legalább 10—15 cmrel mélyebben kell lenniük a mélylazításnál. A gyakorlatban általában a vakonddrénezést hajtjuk végre először, mert a mélylazítás kivitelezésének késése különösebb veszélyt nem jelent. Fordított esetben viszont, a 4%-nál kisebb esésű terepen a mélylazítást követő csapadékos időszakban a lazított talajréteg teljesen szétázik és a vakonddrénezés lehetetlenné válik. 3. A vakonddréneknek egyértelmű, egyenletes esését mindenképpen biztosítani kell. Elleneséses szakaszok vízzsák keletkezéséhez, vízpangáshoz vezetnek, amely a drénjáratok működését zavarja, s azok idő előtti elfajulását, szétázását idézi elő. A vakonddréneket legalább 0,3% eséssel kell vezetnünk. A legnagyobb esés 3% lehet. A fentieknél kisebb esés esetén nem lép fel a drénjáratban a szükséges vízmozgás. 3%-nál nagyobb esésnél pedig a fellépő nagy sebesség következtében a drénjáratban eróziós kimosódások keletkezhetnek. Ez azoknak idő előtti elfajulását, vagy teljes pusztulását okozza. A gyakorlati megfigyelések és az ebben a vonatkozásban beállított kísérletek hazai és külföldi tapasztalatai azt mutatják, hogy a vakonddrének — a fenti esés határokkal — mintegy 100 m-es hosszúságig kedvező leszívó hatást biztosítanak. 4. A szükséges szívóhatás érvényesülése érdekében a vakonddréneket 100 méterenként nyílt árokba, vagy zárt gyűjtőbe kell csatlakoztatni. Tekintve, hogy a nyílt árok a tábla felszínét megbontja, és a gépi megmunkálás lehetőségét zavarja, a gyakorlatban arra törekszünk, hogy a tábla szélén a vakond járatok az út mellett elhelyezett, azzal párhuzamosan futó, meliorációs árokba torkoljanak. A táblán belül, a tábla egységének megtartása érdekében csak zárt gyűjtőt alkalmazunk. Zárt gyűjtőn — jelen esetben — eséssel fektetett, kavics ágyban elhelyezett, égetett agyag dréneket értünk (1. ábra). A kavics szűrőréteg kb. 50—60 cm vastagságban helyezkedik el az égetett agyagcső felett, és azt a célt szolgálja, hogy a vakonddrénekben összegyülekező víz minél gyorsabban a zárt gyűjtőbe szivárogjon. Megfigyeltük azt is, hogy a kavics szűrőréteg az eliszapolódás és az elokkeresedés ellen is védelmet nyújt, s ezért ezek élettartama gyakorlatilag korlátlannak tekinthető. 5. Súlyos problémát jelent 0—0,3%-os, csaknem sík lejtőtartomány, melynek a növénytermesztést kielégítő mértékű víztelenítése az őrségi módszerrel csak úgy biztosítható, ha a jelenleginél még sűrűbb zártgyűjtőrendszert alkalmazunk, vagy ha a vakonddrén járatoknak művi (abszolút) esést tudunk biztosítani. Tekintve, hogy a sűrűbb zártgyűjtő hálózat, az egyébként is költséges eljárás kiadásait tetemesen növelné, az utóbbi megoldás irányában teszünk lépéseket. Kifejlesztés alatt áll az FVD. vakondekének egy olyan változata, amely 100 méterenként mintegy 25—30 cm-es emelkedést biztosít a vakondjáratban, s így elegendő esést ahhoz, hogy a 100 méteres szívótávolságok fenntartásával e járatokban a szükséges mértékű vízáramlás és elszívó hatás is létrejöhessen. 6. A gyakorlati tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy e iszapfrakciókban rendkívül gazdag talajon a szétiszpolódás és visszatömörödés természetes folyamat. A mechanikai beavatkozás hatásának fenntartása érdekében a mélylazítást négy évenként, a vakonddrénezést 7—8 évenként fel kell újítani. A visszatömörödés folyamata a talaj szerkezetnélküliségére és mészszegénységére vezethető vissza. A modellkísérletek és a jénai meliorációs intézettel folytatott tudományos együttműködés keretében végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a mésznek a talaj mélyebb rétegeibe való forgatásnélküli bejuttatása a mechanikai beavatkozás tartamhatását jelentékenyen fokozza. Kívánatos volna ezért a jénai mélylazító — mélymeszezőgép hazai, üzemi méretű kipróbálása. A németországi tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a géppel hidrolitos aciditásnyi mészmennyiséggel melioratív hatást lehet elérni. Ez elősegíti a vízálló stabil morzsák kialakulását, mely nem csak a mechanikai beavatkozás tartamhatását növeli, hanem a nagyobb vakonddrén szívóhosszak és szívótávolságok alkalmazásával e kérdés gazdaságosságát is alapvetően befolyásolhatja. IRODALOM 1. BELÄK S.: A nagyüzemi mezőgazdasági termelés előfeltételei és főbb irányelvei a nyugat-magyarországi erodált erdőségi talajokon. A Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia Kiadványai. BPEST. 1962. 2. Das Bundesversuchsinstitut für Kulturtechnik und technische Bodenkunde. PETZENKIRCHEN. 1961. 3. DÖMÖTÖR S.: Őrség. Gondolat Kiadó. BPEST. 1960. 4. FEICHTINGER, F.: Die Maulwurfdränung — eine Form der Bodenmelioration. Der Förderungsdienst 1960. 8. 10. 5. SZABÓ L.—'SZEKRÉNYI B.: Nyugat-dunántúli rossz vízgazdálkodású talajok mélylazítása és talaj csövezése. VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK. 1967. 2. f. 6. SZEKRÉNYI B.: Az őrség-göcseji melioratio tapasztalatai és eredményei. 1964. KÉZIRAT. 7. SZEKRÉNYI B.: A nyugat-zalai kiemelt terület melioratiója. 1965. KÉZIRAT. 8. SZEKRÉNYI B.: Hozzászólás a savanyú talajok mechanikai javításához. MTA. IV. OSZT. KÖZL. 1965. 14. Várvölgy vízellátásának lehetőségei DR. VENDL ANNA Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Várvölgy és környéke földtani viszonyai Várvölgy község a Keszthelyi hegységtől ÉK-re levő medencében fekszik. Várvölgy környékén a legidősebb képződmények mind felsőtriász korúak. A karni emeletet raibli vagy kassziáni márga képződmények képviselik. Ezek a márgák kis foltokban jelennek meg a Vállus és Lesence között levő triász dolomitok között. Legszebb előfordulása Vállustól DK-re az egykori Szt. Miklós Kolostor romjai környékén látható. A nóri emeletet Balatonedericstől DNy-ra fehér mészkő képviseli. A Várvölgy környéki dolomit a felsőtriász nóri emeletbe sorolt és a Bakony hegység főtömegét alkotó fődolomit, mely a Várvölgytől DNY-ra a felszínen van; tengerszint feletti magassága Rezi felé DNY-ra a 400 métert is meghaladja. Várvölgy D-i részétől 1 km-re Vállus felé ez a dolomit már a felszínre bukkan, a vállusi erdészlaktól DNY-ra 200 m-re. Feltehető, hogy a fent leírt idősebb triász korú képződmények a Várvölgyi medence alatt is ismeretlen mélységben megtalálhatók. A réti emeletben réteges, pados szaruköves dolomitok keletkeztek, ezeket Rezi és Cserszegtomaj határában találjuk a felszínen. Jura és krétakorú rétegek Várvölgy környékén nincsenek. Miocén üledékes kőzeteket csak a Keszthely alatti mélyfúrások tártak fel. A pliocén rétegek Vállustól Ny-ra, Várvölgy községtől DNY-ra a dolomit rögök között, azokra települve ta50