Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Schmidt Eligius Róbert: A mélységi vizek összetételének néhány változása az idő és használat függvényében

Munkaerőszükséglet perc/mm ha Esőztető berendezéseknél 3,2—71,5 Fentieken belül a 2500—1200 27,5—41,2 l/perc teljesítményű hordozható berendezéseknél Felületi öntözőberendezéseknél 5,3—25,0 Fenti adatainkkal arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy már ma is, de a továbbiakban még sokáig, az öntözőberendezések széles skálájára van szüksége a mezőgazdaságnak: egyszerűekre, bonyolultakra, hagyományosokra, modernekre, igénytelenekre, igényesekre. A legelőtől a gyümölcsösig a ráfordítási lehetőségek nagyságrendben változnak, s ez döntően meghatározhatja az igényeket, az öntözőberendezés műszaki megáldását, színvonalát. Fentiek alátámasztják azt is, hogy az üzemi lehetőségek széles skálájának megfelelően, az öntözőberendezések olyan választékát kell a hasznosító elé tárni, hogy abból a saját igényeit kifejező mutatók alapján, a számára legalkalmasabbat választhassa. Az új gazdasági szerkezetben erre m g inkább szükség van, mint eddig, h

;szen z új beruházások köve.kezményei majdnem kizárólag csak őt terhelik, s ennek felelősségét sem a szakértő, sem a tervező nem vállalhatja. Javasoljuk ezért egy olyan tájékoztató anyag összeállítását, mely tartalmazza a hazai viszonyaink között ma, vagy a közeljövőben megvalósítható öntözőberendezés típusok legkülönbözőbb változatait, a legegyszerűbbtől a legmodernebbig. Egy ilyen tájékoztató anyag minősítse a berendezéseket a hasznosítót elsősorban érdeklő mutatók alapján, mint: vízszállítóképesség (fajlagos öntöző vízmennyiség), hatásfok, munkaerőszükséglet, várható összes öntözési költség. Ügy véljük, hogy egy ilyen tájékoztató anyag nagymértékben kiküszöbölhetné azokat a ma még sokszor előforduló panaszokat, hogy a hasznosító nem olyan öntözőberendezést kapott, mint amilyenre igénye alapján szüksége lett volna. Adjunk jól megválasztott mutatókkal jellemzett választékot a hasznosítóknak. A mélységi vizek összetételének néhány változása az idő és használat függvényében DR. SCHMIDT ELIGIUS RÓBERT Magyar Állami Földtani Intézet A kérdés igen kísérti a kutatókat. Elsősorban a Budapest-környéki források és fúrt kutak szolgáltattak erre sok alapot azzal, hogy jellegük és összetételük több változós függvénynek bizonyult és ez mind a fürdő, mind a vízmű embereket mindig is izgatta. Különösen Sarló Károlyt és Szalontai Gergelyt foglalkoztatták budapesti viszonylatban behatóan e kérdések. A mélységi víz ásványtartalma összefügg a földalatti víz adottságaival, de függ a csapadékvíz, valamint a levegő gázától és finom portartalmától, a mélységi víz nyomásától, hőmérsékletétől, a sók oldhatóságától, a Duna vízjárásától, a vízhozam és a vízszín-ingadozás jellegétől, valamint a kútvíz gázos voltától. A következőkben néhány vízelemzést mutatok be időadattal; az 1. és 2. ábrán közölt fúrt kutakról. A kördiagramok jól érzékeltetik a kémiai összetétel állandóságát, illetve annak az időben való változását. A triász időszaki képződményekből származó vizek közül pl. az egri, az esztergomi, a Pünkösd-fürdői, a margitszigeti, a Széchenyi-fürdői, a Csepel-strandfürdői a mért időszakban vegyi állandóságot mutat. A pesterzsébeti sósfürdő miocén vizeinek nátriumkloridos kémiai jellege is állandó. A pannóniai képződményekből származó s nagyobb mélységű vizek kémiai jellege is állandó, mégpedig a felsőpannóniai üledékekben nátrium-hidrogénkarbonátos (szikes), amihez az alsópannóniai üledékekben még nátrium-kloridos (konyhasós) víz is járul (3. ábra). * * * A Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátás-Hidrogeológiai Szakosztálya 1959. november 18-1 beszámolóján az alábbi javaslatot hozta: 1. A budapesti hévvízforrások és mélyfúrások hozama, hőmérséklete és oldott anyagtartalma csökkenőben van. 2. A nagyobbarányú csökkenés ideje gyakorlatilag egybeesik a karsztos kőzetekbe lemélyített fúrások számának, valamint a vízkivétel mérvének növekedésével, amint azt az immár két évtized óta végzett folyamatos mérések tanúsítják. 3. A termálvíz mennyiségi, minőségi romlásának és gyógyhatása csökkenésének oka a túlzott igénybevételben keresendő. 4. Ha a megindult folyamatot — a gyógyulást kereső dolgozók és Budapest jóhíre érdekében — meg kívánjuk állítani, akkor intézményesen gondoskodni kell a további kizsarolás megakadályozásáról: a vízkivétel szabályozásával, új vízkivételi helyek létesítésének megszigorításával. 5. A termálvízzel való hőgazdálkodás számszerű ellenőrzése azt mutatta, hogy ez már most sem gazdaságos a népgazdaság egésze szempontjából, tehát oda kell hatni, hogy a gyógytermálvizeknek fűtési, illetve háztartási melegvízellátás céljára való igénybevétele fokozatosan megszüntessék, és azok elsősorban gyógycélokra vétessenek igénybe. * * * A budapesti hévizekhez képest az ország egyéb mélyvizeinél általában kedvezőbb a helyzet. Ez elsősorban annak tudható be, hogy az ottani nagy mélységek és vastag zárórétegek mellett a víztározó tér és így a tárolt mélységi (termál, karszt stb.) vizek menynyisége is nagy. Továbbá, hogy a kútkiképzés is jó. A felső, többnyire más jellegű vizet tároló rétegeket a megcsapolt réteg közvetlen vízzáró fedőjébe leállított béléscsővel kirekesztik és a csőrakat sincs korrodálva. FONTOSABB ÖSSZEFOGLALÓ IRODALOM SARLÓ K.: Üjabb adatok a margitszigeti hőforrások kémiai összetételéhez. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY. 1949. 3., 4. sz. PAPP SZ.: Az ásvány- és gyógyvizek kémiai jellege és öszszetétele. In: „Magyarország ásvány- és gyógyvizei" (SCHULHOF ö. szerk.) Akadémiai Kiadó, 1957. SZALONTAI G.: Budapest gyógyvizeinek minőségi változása. HIDROLÓGIAI TAJÉKOZTATO, 1962. december. A 3. ábrán szereplő vizek számjelei: 1. Eger, vízmű; 2. Esztergom-strandfürdő; 3. Pünkösd-fürdő; 4. Margitsziget I.; 5. Margitsziget I—

III.; 6. Bp.—Paskál-malom; 7. Komárom-Kendergyár; 8. Szeged, Anna-kút; 9. Széchenyi-fürdő I.; 10. Széchenyifürdő II.; 11. Margitsziget II.; 12. Csepel-strandfürdő; 13. Orosháza—Gyopáros-fürdő; 14. Szolnok-fürdő; 15. Szentes, kórház; 16. Győr, termál; 17. Karcag—Berekfürdő II.; 18. Karcag—Berekfürdő I.; 19. Szeged—Újszeged; 20. Hajdúszoboszló — I. sz. mélyf.; 21. Debrecen — I. sz. Kincstári f.; 22. Hajdúszoboszló II. sz. f.; 23. Debrecen-nagyerdei f. 30