Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Bendefy László: 100 éves a Bányászati és Kohászati Lapok

den Zsömleer Kohlenbergwerk 80—100'; dann in Nána, Obergalla, Szaar 40—50', ja selbst Tata Tafel Czinok 90' tief. Allein bauwürdig Braunkohlenflötz in Zsömle, welches Bergwerk ... Tata 1885 21. September Riesz." Ezek a Tatára, különösen az ottani tó és források vizére vonatkozó adatok, eddigi nyomozásom szerint nincsenek meg dr. Dornyai Béla Tata-Tóváros hőforrásai és közigazgatási jövőjük" c. Tatán 1925-ben megjelent értékes kritikai tanulmányában. Nincsenek meg Horusitzky Henrik „Tata és Tóváros hévforrásainak hidrogeológiája és közigazgatási jövője" c. alapvető munkában sem (Földtani Intézet Évkönyvei XXV. 1923). Nem szükséges ezúttal foglalkozni ezeknek az adatoknak érdemleges méltatásával, csak utalunk arra, hogy a tatai forrásoknak itt érintett népgazdasági kérdései tudvalevőleg mai napig sokféle újravizsgálattal napirenden vannak. Utalnunk kell azonban Szabó József helyesbítő megjegyzéseire, a tatai „grauwacke" <% a pannóniai agyag korára, valamint a forrásvíz eredetére és föltárási kutatására vonatkozóan. Érdekes a tatai forrásoknak a budaiakkal egységes víztükör említése, ami Szabó József korai írásaiban is megtalálható, később is fölvetődött, de a korszerű újabb földtani-szerkezeti megismerések szerint földtani időbeli azonosíthatósága mellett, területileg nem igazolható. Csak fölhívni akartuk ezzel a figyelmet Szabó József vízföldtani tevékenységére, aminek fővárosi vízellátási, sőt több vidéki javaslata még fölkutatásra vár. Ebből is kitűnhetik azonban, hogy minden vízkérdésben a folyamatok összefüggése, oknyomozó vizsgálata s különösen a negyedkori térszinalakulás volt szeme előtt. Elsősorban az Alföld európai viszonylatban nyugatot és keletet is megelőzött módszeres tanulmányaiban (20). Gazdag életműve a hivatottság, hivatástudat és kötelességteljesítés belső tüzétől hevített folyamatos működésben levő, sajátanyagú lávafeltöréshez hasonló, a vulkanitképződés változatos sokaságával, annak mélységi előkészítési fejlődésével, s tartós folyamatosságával. Belső tüzének felszínre hozott külszíni termékei, még további anyagvizsgálatra érdemes tanulságokat rejtegetnek. Dr. h. c. Vadász Elemér IRODALOM 1. A budai keserűforrások földtani viszonyairól. TERMTUD. ÉVKÖNYV m. 50. old. 1856. 2. A fürdőszigetről Pest és Buda között. TERMTUD. ÉVKÖNYV III. 250. old. 1856. 3. A budai melegforrások földtani viszonyairól. K. M. TERMTUD. TARS. ÉVKÖNYVE III. 1. 1856. 4. A budai vízivárosi vasas forrásról előadás a Termtud. Társulatban 1857. (nem jelent meg) 5. Magyarország rezes vizei. HAZÁNK, I. 488. old. 1858. 6. Schneider vasas keserűforrás Budán. K. M. TERMTUD. TARS. KÖZLÖNYE IV. 178. old. 1859. 7. Oj ásványvíz Albertfalván Buda mellett. K. M. TERMTUD. TARS. KÖZLÖNYE I. 182. old. 1860. 8. Budai melegforrások folytatása Pesten. TERMTUD. TARS. KÖZLÖNYE I. 182. old. 1860. 9. Az ivóvíz kérdése Budapesten. NÉPSZ. ELŐAD. TERMTUD. TARS. 6. 1877. 10. Göd és Dunakeszi forrásvizeinek geol. viszonyai. MATH. TERM. ÉRTESÍTŐ III. 5. fűz. 130. 1885. 11. Budapest ivóvíz kérdése. MATH. TERM. ÉRTESÍTŐ IV. 138. old. 1886 12. Ivóvíz kérdése Budapesten. ORVOSI HETILAP, 1887. 13. A bécsi vízvezeték, valamint egy fontos bacterium-találmány. ORVOSI HETILAP. 1887. 14. Göd környéke forrásainak geol. s hidrogr. viszonyai. ÉRTEKEZÉSEK a TERM. TUD. KÖRÉBÖL XVIT. 1. sz. 1°87. 15. Szabó József (1822—1894). FÖLDTANI KÖZLÖNY XV. 273—302. old. 1895. 16. VADASZ E.: A magyar földtan útja Szabó József nyomában. 1966. (Kézirat). 17. L. Földtani könyveink Szabó József nyomában. (Kéziratfejezet) 1966. 18. Szabó József: Budapest geológiai tekintetben ORV. TERM. VI7SG. VÁNDORGYŰLÉSE. Budapest, 1879. 19. FÖLDTANI KÖZLÖNY XX. 1890. i 20. Egy continentális emelkedés- és sülyedécről Európa délkeleti részén. MÄGY. TUD. AKADÉMIA EVKÖNYVEI X. k. R 1862. 100 éves a Bányászati és Kohászati Lapok Alapításuknak évszázados fordulóját ünneplik a Bányászati és a Kohászati Lapok. Ebből az ünneplésből a Hidrológiai Társaság is ki óhajtja venni a maga részét. Ezért, amikor szeretettel és baráti érzelmekkel köszöntjük az egykor közös szerkesztésben és közös köntösben megjelentő, nagymúltú testvér-lapokat, egyben hálásan emlékezünk vissza arra, milyen sok segítséget nyújtott a BKL annak idején: ötven éven át, és még a Hidrológiai Szakosztály 50 évvel ezelőtti megalakulása után is, a magyar hidrológiának a tudomány korszerű szintjére való emeléséhez. Ebben az érdem elsősorban a mindenkori felelős szerkesztőket illeti. Mindenekelőtt a fáradhatatlan és lelkes Péch Antalt (1868—1870), a lapok alapítóját, akit a lelkes és tudós szerkesztők sora követett. Emlékezésül álljon itt névsoruk: Kerpelyi Antal (1871—1881) és Farbaky István (1882—1892) egy-egy évtizeden át voltak a lap szellemi irányítói. Két éven át (1892—1894) Cséti Ottó professzor neve fémjelezte azt. Litschauer Lajos három ízben is állott a lap élén (1894—1902, majd 1911—1918, végül 1919—1935-ben). Közben Gálócsy Árpád (1903—1910), illetőleg Tassonyi Ernő (1918—1919) adták erejük javát annak felvirágoztatására. Jakóby László (1935—1944) alatt vészelte át a lap a háborús esztendőket. Gyulai Zoltán professzor (1944 végén) csupán négy hónapig állott a folyóirat élén, mert a felszabadulás első két esztendejében (1945—1946) a lap a tengernyi nehézség miatt nem jelenhetett meg. Az újraalapítás fáradalmas munkájával Jakóby László (1946—1947) birkózott meg. Megbetegedése miatt Kerpely Kálmán (1947—1949) vette át tőle a vezetést, majd 1949. július l-e óta mind a mai napig a fáradhatatlan Heinrich József gondos irányítása alatt fejlődik és izmosodik a lap tovább. 1950 végén jelent meg a BKL utolsó, közös száma. 1951 januárjában már külön utakon jár a Bányászati,illetőleg a Kohászati Lapok. Ez utóbbi szerkesztői Vajk Péter (1951—1956), Jakóby László (1957. szept.), Árkos Frigyes (1957. okt.—1966) és Óváry Antal (1966. ápr.-tól máig) voltak. A lapok felelős szerkesztőit az Egyesület tagsága mindenkor a közgyűléseken választja meg. Ugyancsak a közgyűlés határozta el a lapok szétválását. Az önállóság mind a két lapnak jót tett. A szétválás után mindkét folyóirat terjedelmesebbé vált; ami elsősorban azért volt fontos, mert bőségesebb teret, publikációs lehetőséget kapott mind a két tudomány. Erre a tudományterületek kiszélesedése és a tudományok differenciálódása, de egyben teljesebbé válása miatt nagy szükség is volt. A BKL — a Földtani Közlöny és a Földtani Intézet évkönyvei és évi jelentései, külön kiadványai mellett — kezdettől fogva bölcsője volt a fejlődő magyar hidrológiának. Erről nem szabad .megfeledkezni; miként arról a szerencsés körülményről sem, hogy a BKL — mivelhogy maga is a tudományt mindenkor a gyakorlatban felmerülő kérdések megoldása érdekében művelte, kezdettől fogva ilyen értelemben szabott határozott irányt a hidrológiai irodalom alakulására is. Csak ízelítőnek említünk néhány hidrológiai témát az első 99 esztendő mintegy 40—50 ezer oldaláról. Kezdetben inkább ismertető jellegű hidrológiai vonatkozású cikkekkel találkozunk, mint például: „A staffordshirei bányák víztelenítése" (1876); „Víz beomlása szénbányákba" (1877); „A Niagara, mint hajtóvíz" (1880). Rövidesen azonban már a hazai hidrológiai kérdések kerülnek előtérbe: „Az 1882. március 13-i vízbetörés a szlatinai Kunigunda bányába" (1883). Ez a téma — fontosságához mérten többször visszatér. Liszkay G. „A 15