Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Dr. Bendefy László: Lányi Sámuel

látszanak. A világoskék égbolt a képnek kb. felét foglalja el. Nagy, szürke és fehér megvilágított felhőkkel van tele. Jelzés lent, a középtől balfelé: „Lányi S. 1840." A képet a gyűjtemény Szabó Endrétől vásárolta meg. Lányi olajfestményei között önarcképe is fennmaradt. Egyben ez az egyetlen arckép, amelyet tőle ismerünk. A csodálatos szépségű, finom alkotás egyenrangú Barabás Miklós legszebb portréivei. E képen a művész szeme szürke. Dús bajúsza és körszakálla barna. Fejét vörös frigiai sapka takarja. (A kép nagysága: 63X50 cm, jelzete: FK 8071;—5039). Signo lent, balra: „Lányi Samu, 1840" — [7]. Kampis Antal [8] szerint Lányi 1833 után már csak arcképeket festett. Ezt a megállapítást a fentiek cáfolják. Magam is bizonyosra veszem, hogy Lányi 1830 és 1840 között nagyon sok arcképet festett, mert nem juthatott volna el a művészet oly magas fokára, amelyet önarcképe jelez, ha nem így történt volna. Ez idő szerint azonban önarcképén kívül egyetlen arckép-festménye sem ismeretes. Hogy ilyen adottságok mellett miért készült Lányi is, Markó is a mérnöki pályára, azt a kor szelleme magyarázza. A festőművészeti hivatás gyakorlása az időben kevés megrendelővel és sok súlyos bizonytalansággal terhes szabad pálya volt. Egy közepes tehetségű mérnök is félig iparos-számba ment. (Széchenyi még Beszédest is lenézte, és ápolatlan parasztnak tartotta [9, 10]). „Egy nyárspolgárra nézve nem is lehetett volna nagyobb csapást képzelni, írja Lyka [11], mint ha fia művészi, például színészi, képírói pályára tévedt." Ettől a szerencsétlenségtől tehát megkímélte Lányi a szüleit, és megmaradt a mérnöki pályán. Ott is a kiválók közé tartozott. Az Építési Igazgatóságnál levő minősítési lapja szerint különösen jártas volt a felső matézisben, a háromszögelésben, és kimagaslott mindenfajta felmérési, vízmérési és vízépítési feladat megoldásában [3]. * * * Amikor 1823 őszén megszerezte mérnöki oklevelét, már évtizedek óta érvényben volt, és a gyakorlatban is megvalósult II. Józsefnek 1788. május 22-én kiadott rendelkezése. Ez arra kötelezte az Institutum Geometricumtól mérnöki oklevelet nyert ifjakat, hogy oklevelük megszerzése után két esztendőt — gyakorlatszerzés végett — az Országos Építési és Hajózási Igazgatóság főfelügyelete alá tartozó kamarai mérnöki hivatalok egyikénél, vagy valamelyik megyei hites mérnök oldalán mérnöksegédként töltsenek el. Az ifjú Lányi arra törekedett, hogy az akkor már nagyhírű Huszár Mátyás nagyváradi kamarai mérnök hivatalához kerülhessen, ahol vele közel azonos korú fiatal mérnökök a KörösBerettyó vidék szabályozásán fáradoztak. Első feladatként a Sajó felvételét kapta. A folyónak Felsőzsolca és Kesznyéten közötti szakaszáról kellett hosszszelvényt készítenie. Ez a műve napjainkig fennmaradt [12]. Ügy tűnik, Vay Miklós generális, kormánybiztos kívánsága lehetett, hogy Lányi éppen a Sajónak ezen a szakaszán bizonyítsa tehetségét. Vay Alsózsolcán lakott, Kesznyéten pedig a Sajó és Takta torkolatánál van, nem messzire a Tiszától. így módjában volt Vonnak munka közben is felkeresni az ifjú mérnököt, akit valószínűleg már Kékkőről, de legalább is Balassi báró szavaiból ismert. Lányi kitűnően vizsgázott az öreg generális előtt, s ennek következményeként az ő ajánlásával jelenhetett meg Nagyváradon a kamarai mérnöki hivatalban. Huszár Mátvás mérnökei már jóformán elkészültek a Körösök, a Berettyó, a Hortobágy és a többi kisebb vízfolyás felvételével. Főként térképmásolási és tisztázati munkák voltak hátra. Ezekben Lányi még részt vett, majd az elsők között volt, akiket Huszár áthelyezett az akkor kezdődött Duna-mappációhoz. Az időközi jelentésekből tudjuk, hogy Lányit a Duna-menti háromszögláncolat kifejlesztéséhez, majd a folyam libellációs munkálataihoz osztotta be [1], Tulajdonképpen itt került először és tartósan össze Lányi Vásárhelyivel. Életkörülményeikben sok a hasonló vonás. Mindketten felvidéki születésűek és ágostai evangélikusok. Lehetséges, hogy Lányi atyja is — Vásárhelyiéhez hasonlóan — iskolamester, ami az időben nemcsak tanítót és kántort, hanem még harangozót is jelentett. Vásárhelyi öt évvel fiatalabb Lányinál, mérnöki oklevelét azonban hét évvel korábban szerezte meg [2], Ennek következtében négy évvel korábban (1819) került a Körösmappációhoz, és annak alaphálózat-fejlesztő háromszögelési és szintezési munkálataiban jelentős része volt [1]. Ennyi is elengendő annak érzékelésére, mennyi dinamizmus élt Vásárhelyiben, míg Lányi inkább magánakvaló szerény művészlélek volt. Talán szerencséje, hogy akkor, amikor ő Váradra került, már a múlté volt az a két kemény összecsapás, amely Huszár és heves vérű, beosztott, fiatal mérnökei, köztük főként Vásárhelyi, illetőleg Bódogh között robbant ki, megmozgatván még a helytartótanácsot is [1], A fennmaradt iratokból kivehetően a legjobb viszony alakult ki Huszár Mátyás és az ifjú Lányi, de épp úgy Lányi és Vásárhelyi között is. Ezt nem zavarta az, hogy 1826—1828 között Lányi mintegy helyettese Huszárnak. (Az akkori hivatali szervezet ilyen beosztást és ranghelyet nem ismert.) 1824 óta a Körös-térképészet teljes mérnöki kara a Dunán dolgozott. Budától a szerb—török határig, (ami akkor Belgrádnál volt), ők fejlesztették ki a háromszögláncolatot, majd megkezdték a folyam mindkét partvidékének részletes felmérését [1]. Lányi a háromszögelésben jeleskedett. Semmiképpen sem volt ez könnyű feladat. Péterváradot leszámítva egyetlen jól meghatározott asztrogeodéziai alappont sem állott rendelkezésükre. Nagyon pontosan kellett tehát dolgozniuk, hogy a láncolat a mérési hibák következtében el ne csavarodjék. Emellett a szerb—török határőrök miatt is állandóan veszélyben voltak. Egyik mérnök-társát, Meltzel Jánost, a Kazán-szorosban, amikor egy kimagasló hegycsúcson háromszögelt, mérés közben érte a határőrök golyója. Ott, a helyszínen meghalt. A szomorú esetet Lányi Sámuel csoportfőnöki jelentése örökítette meg [1], Ez az eset 1833 őszén történt. Ekkor már jóformán teljesen elkészültek a Duna háromszögelésével. A munkában — beosztottként — Vásárhelyi is részt vett. így jutott sok értékes háromszögelői tapasztalathoz, melyek alapján megírta két, háromszögelési tárgyú, — latinul, illetőleg németül kiadott tanulmányát [13, 14]. Ez a két kis írásmű igen hathatósan segítette elő Vásárhelyit abbeli törekvésében, hogy elfoglalhassa Huszár Mátyás főnöki székét, ami 1829. május 1-én történt meg [1], Vásárhelyi tehát egyelőre semmit sem változtatott Lányi beosztásán. Amikor pedig elkészültek a Duna és Al-Duna háromszögelésével, a Tisza-mappáció igazgató mérnökévé neveztette ki. Lányi ekkor átmenetileg, életében immár másodszor Nagyváradra költözött, majd rövidesen áthelyezte tartózkodási helyét a Tisza-menti falvakba. Ahogy a láncolatfejlesztéssel előrehaladtak, Tiszaújlaktól ő is húzódott lefelé. A 'Tisza-mappáció vezetése Lányi számára ma már szinte el sem képzelhető gondot és fáradalmakat jelentett. A budai Építési és Hajózási Igazgatóság, élén a magyar-gyűlölő Joseph Rauchmüller von Ehrenstein főigazgatóval, a helyszíni munkaviszonyok ismeretének hiányában postai úton küldözgette rendelkezéseit, igen sok fölösleges utazgatásra és helyszíni mérés elvégzésére kényszerítve Lányit és beosztott mérnökeit egyaránt. Ilyen eset volt például a szegedi Huszár-féle vízmérce null-pontja körül támadt vita [15]. Érthető, hogy a főigazgatóság teljhatalmú urai nem szívesen utazgattak az időben Budától Szegedig postakocsin, az elképesztően rossznak mondott rázós utakon, de Lányinak és az ifjabb Schmidt Györgynek emiatt többször is meg kellett tenniük félannyi utat. És hasonló eset nem egyszer adódott. Nem célom ebben az életrajzi vázlatban Lányi Tiszatérképészeti munkálatainak részleteit ismertetni. (Erre vonatkozóan Fodor térkép-katalógusa [16] sok jó adalékot tartalmaz.) Nem mellőzhetem azonban, hogy szóljak a munka méreteiről. Mindenekelőtt kiemelem az 1772. évi rendkívül magas és az 1823. évi rendkívül ala10