Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Sellyey Gyula: Beszámoló az "Ipari hűtővizek minőségi kérdései" című ankétról

Varró István szakosztályi elnök megnyitójában rámutatott, hogy a mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt helyes és gazdaságos ipari vízfelhasználás megvalósítása érdekében elsősorban az ipari vízigény 70—80%-át kitevő hűtővizekkel kell a vízellátás, vízkezelés és vízgazdálkodás szakembereinek foglalkozni. Az ankét céljául a minőségi hűtővíz-gazdálkodás szakmai vitasorozatának beindítását, valamint a kapcsolatos kutatási és üzemeltetési feladatok kitűzését jelölte meg. ~ Dr. Bolberitz Károly (Országos Közegészségügyi Intézet) bevezető előadásának címe „A vízminőség jelentősége a hűtővíz-gazdálkodásban" volt. Adatokkal bizonyította, hogy a hűtővíz mennyisége és minősége iránt az igények erősen fokozódnak és felhasználása az iparban egyre sokrétűbb lesz. Részletesen tárgyalta a hűtővíz-minőség fizikai, kémiai és biológiai tényezőit, különös tekintettel a mész-szénsav egyensúlyra, a rétegképzésre és a különböző korróziós hatásokra. Ismertette azokat a korszerű vegyszereket és eljárásokat, melyek reményt és lehetőséget nyújtanak a viszszaforgatott hűtővizek minőségének a kívánatos szinten tartásához. A szakirodalomból és a gyakorlati tapasztalatokból egyaránt megállapítható, hogy a vízkémia és technológia e területén még csak a kezdeti lépések és kísérletek történtek meg, a további kutatások igen sürgősek. Gyuris Károly (Pécsi Hőerőmű) „Erőművek hűtővízminőségi problémái" címmel az erőművek kondenzátor-hűtővíz rendszereit, a frissvíz-hűtést és a különböző cirkulációs hűtéseket foglalta össze. A vízkő-kiválás szempontjából veszélyes karbonátkeménység jelentőségét számítással igazolta, majd vázolta, hogy ennek eltűrhető határértéke vegyszerek pl. polifoszfátok adagolásával növelhető. Szólott még a sótalanítás, a póthűtővíz-kezelés, a csapágyhűtővizek, a biológiai és korróziós folyamatok kérdéseiről. Igen érdekes volt a speciálisan Pécsett felmerülő Duna-vízminőségi kérdések ismertetése. Pataki István (Mátravidéki Hőerőmű) hozzászólásában a hűtőtó-algásodást, a higításos vízcserét, az iszapos pernye-lerakódásokat és a szulfát-korróziót elemezte. Gyulay Alajos és Sviderszky Gyula (Vegyiműveket Tervező Vállalat) „A vegyipar hűtővíz-minőségi problémái" témájú előadásunkban elméleti számításokat és Számos ábrával illusztrált gyakorlati megállapításokat közöltek a hőátadás, a vegyipari készülékek és hőcserélők kialakítása, továbbá a hűtési hőlépcsőtől függő vízminőségi igények tárgyköréből. Vízkémiai szempontból részletesen tárgyalták a hűtési és a technológiai követelmények alakulását és összehangolását, átfolyó hűtés és hűtőtornyos visszaforgatás esetében. Gazdaságossági számítást végeztek ezenkívül a póthűtovíz-kezelés különböző eljárásainak összehasonlítására. Csizmarek Sándor és Ullaga György (Tiszai Vegyi Kombinát) hozzászólásukban a TVK ipari víztisztítási kérdéseit ismertették, különös tekintettel a Tisza erősen változó hordalék-tartalmának eltávolítására. Lendvai László (Nitrokémiai Ipartelepek) hozzászólásában a vegyipari hűtővízforgató rendszerek vízminőségi viszonyainak javítási lehetőségeiről beszélt. Póta György (Mélyépítési Tervező Vállalat) az „Élelmezésipari üzemek hűtővíz-minőségi kérdései"-ről b'észélt. A használatos hűtési módok és berendezések áttekintése után részletesen foglalkozott az egyes technológiai folyamatok és gépegységek hűtési és ezzel párhuzamos hűtővíz-minőségi igényeivel, s azok kielégítésével. A jelenleg alkalmazott és a leggazdaságosabbnak látszó hűtés, illetve hűtővíz-felhasználás elemzése rámutatott a vízmegtakarítási lehetőségekre, pl. a másodlagos vízfelhasználásra. Külön problémakört képez a kényes ammóniás kondenzátorok hűtővizének biztosítása, valamint az élelmiszeriparra érvényes közegészségügyi előírások szigorú megtartása. Dr. Czirfusz Miklós (Petőházi Cukorgyár) hozzászólásában a magyar cukorgyárak hűtővíz és szennyvízminőségi viszonyait értékelte, részletes üzemi vízgazdálkodási ábrák bemutatásával. Csoport Dezső (Lenin Kohászati művek) „Kohászati ipar vízminőségi problémái" című előadásában az alig szennyezett hűtővizek külön hálózatban való összegyűjtését hangsúlyozta. Ismertette a forgatott víz kezelésénél fellépő nehézségek leküzdésére üzemükben tett intézkedéseket. További témákat is részletesen megvilágított: hengerművek hűtővize; elektromos gáztisztítók vize; az elgőzölögtető hűtés vízminőségi igényének teljesítése; gyári vasútforgalom lágy víz-ellátása. Beregszászy Sándor (Csepel Művek) hozzászólásában részletesen tárgyalta a Csepel Művek ipari vízrendszerét, valamint az ugrásszerűen emelkedő menynyiségi és minőségi igények kielégítésére készült nagyszabású 15 éves programot. Frank György (Energiagazdálkodási Intézet) előadásának címe „A Heller-Forgó hűtőrendszer és a vízminőség" volt. A légkondenzációs hűtőberendezés és az apróbordás víz-levegő hőcserélő összekapcsolásával kialakított eljárás világhírű magyar szabadalom, melynek használhatóságát erőművi és ipari hűtési vonalon ismertette az előadó. A zárt rendszerű hűtés igen ga'zdaságos és vízfogyasztása csekély, ezért alkalmazási lehetőségét minden új vagy rekonstrukcióra kerülő létesítménynél célszerű megvizsgálni. Hörömpöly Bálint (Dunai Vasmű) hozzászólásában a kohászati vízfelhasználásban és a dunaújvárosi légkondenzációs hűtőberendezésnél jelentkező néhány érdekes vízkémiai jelenségről számolt be. Dr. Görög Jenő (Budapesti Műszaki Egyetem) „Ipari hűtővíz-rendszerek biológiája" címmel az ipari vízhálózatokban előforduló különböző algák és gombák hatásáról és életfeltételeiről, az azokat tápláló szerves és szervetlen víz-alkotórészekről, továbbá a hőmérséklet és a megvilágítás szerepéről beszélt. Különös gondot kell fordítani a terjedelmes telepeket, lerakódásokat képező vas- és kénbaktériumokra. A gyakorlat szempontjából igen fontos védekezés bevonatokkal és különböző vegyszerek adagolásával történhet. Ásmány Tibor (Oroszlányi Hőerőmű) és Dr. Tóth Nándor (Tatabányai TBC Gyógyintézet) hozzászólásukban az Oroszlányi Hőerőmű kondenzátor-hűtővizének hűtőtavas cirkulációs rendszerében végzett mikrobiológiai vizsgálatok eredményeiről számoltak be. Dr. Sebestyén Olga (MTA Biológiai Kutató Intézete) hozzászólásában az elfolyó hűtővizeknek a befogadó felszíni vízfolyás élővilágára gyakorolt hatásával foglalkozó amerikai tanulmányra hívta fel a figyelmet. Szakáll Kálmán (Mélyépítési Tervező Vállalat) „Hűtővizek kezelésének technológiai és tervezési kérdései" témájú előadásában a tervező által figyelembe veendő paraméterek nagy számából adódó nehézségeket hangsúlyozta. Röviden összefoglalta a hűtővizek kezelésénél szóbajöhető eljárásokat: durva szűrés, ülepítés és derítés, szűrés, lágyítás, mágneses vízkezelés, vas- és mangántalanítás, biológiai kártevők elleni védekezés. Érdekes volt a vízkő-kiválás valószínűségére vonatkozó számítások bemutatása, egyszeri átfolyó hűtés és visszaforgatás esetén. Abos Brúnó (Fővárosi Vízművek) hozzászólásában 3 új víztechnológiai eljárásról számolt be: derítést elősegítő és ülepedést gyorsító anyagok használata; szűrőkondicionálás; kétrétegű szűrők alkalmazása. Nyilassy Miklós (Mélyépítési Tervező Vállalat) hozzászólásában a karbonát-kiválás csökkentésére szolgáló foszfátos kezelésekről szólt. Pató \Tibor (Fővárosi Vízművek) hozzászólásában a minőségi ipari víz előállítást célzó üzemi kísérletekről beszélt. kelemen László (Országos Vízügyi Főigazgatóság) „A hűtővízgazdálkodás gazdasági kérdései"-ről beszélt. A gazdaságossági számításokat véleménye szerint reálisabb eredményt szolgáltató alapra kell helyezni, a megfelelő mérőszámok kialakításával és elemzésével. Fontosnak tartja az üzemköltség figyelembevételét, a megvalósult létesítmény gazdaságosságának vizsgálatát. Egy nagy vegyipari üzem vízforgalmi diagramján részletesen ismertette az ipari víz- és szennyvízgazdálkodás különböző megoldásainak gazdasági kihatásait és a jövőben követendő utat. Dr. Oszóly Tamás (Országos Vízügyi Főigazgatóság) hozzászólásában a vízgazdálkodásban kimutatható, il116