Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Bendefy László: Huszár Mátyás szegedi vízmércéje

zonyos tehát, hogy már 1818-ban is megvolt az oklevele, miként kortársai közül Pyrker 1817-ben, Keller 1821ben, Vásárhelyi Pál pedig 1816-ban kapta oklevelét (9). Az id. Schmidt György hivatali pályafutásáról a következőket tudjuk: 1818-tól 1822-ig Huszár Mátyás mellett a nagyváradi kamarai mérnöki hivatalnál dolgozott, majd Huszárral egyidőben átkerült a Dunamappációhoz. 1828-ban az Építési Főigazgatósággal került közelebbi személyi és szolgálati kapcsolatba. Kéziratos térképeiből (5) megállapíthatóan kamarai igazgató főmérnökké, („Dirigens Ingenieur"-ré) nevezték ki. Ebben a minőségben 1828-ban az Arad megyei Medgyes határában dolgozott, majd 1831-ben a Maros folyó felvételét irányította. Az ifjabb Schmidt György az 1834. évben kelt, fentebb idézett iratok szerint „ideiglenes hajózási mérnök". Ismeretes, hogy abban az időben akkor és addig volt az ifjú mérnökök alkalmazásának jellege „ideiglenes", amíg azok próbaidejüket töltötték a kamarai szolgálatban, illetőleg amíg nem szerezték meg mérnöki diplomájukat. Ezek szerint az itt említett Schmidt György feltétlenül 20—30 év közötti fiatal ember volt. Tehát csakis azzal a mérnökkel lehet azonos, aki — Fodor F. közlése (9) szerint — 1813-ban Szegeden született. Alsóbb és középiskoláinak elvégzése után a pesti Institutum Geometricum hallgatója lett. Szigorlatainak letételét 1831. május 31-én kezdte meg. Oklevelének kelte: 1835. március 31. Erről az ifjabb Schmidt Györgyről tudjuk, hogy 1842-ben térképszerkesztő mérnökként került Huszár Mátyás mellé Nagyváradra. Ö volt az, aki 1843. március 10-én elsőnek jelentette főnöke halálát az Építési Főigazgatóságnak (7). Az ifj. Schmidt György — minden valószínűség szerint — fia volt a fentebb említett id. Schmidt György kamarai mérnöknek, aki 1813 táján — átmenetileg — valóban Szeged környékén tartózkodott, mert a Maros és Tisza torkolata környékének ismételt felvételével foglalkozott. Itt, a torkolati szakasz környékén mind a két folyó olyan gyakran változtatta medrét, hogy ennek a tájnak a felvétele a kamarai mérnököknek 1760 óta szinte állandó feladata volt. Egyébként, hogy teljes legyen a sor, megemlítem, hogy a harmadik, hasonló nevű személy: Schmidt (János) György professzor (született 1765-ben Pesten — meghalt 1840. táján ugyancsak Pesten). 1781-től 1790-ig kegyesrendi szerzetes-tanár, majd a rendből kilépve 1790-től 1796-ig főuraknál magán-nevelő; 1796-tól 1800-ig a kassai akadémián, 1800-tól 1835-ig pedig a pesti Institutum Geometricumban a földmérés (geometrica practica) tanára volt (9. és 17.). Minden bizonnyal az idősebb és az ifjabb Schmidt Györgyöt geodéziára egyaránt ő tanította. Egykorú észlelések a szegedi vízmérce „0" vonása magasságának meghatározására Huszár Mátyás a szegedi vízmérce „0" pontjánák magasságát önkényesen 50' — 0" — 0"'-ban adta meg. Gondoskodott azonban arról, hogy a „0" pont viszonylagos helyzetét rögzítsék a szegedi vár keleti kapujának küszöbéhez. A kapu-küszöb magassága 74' — 0" — 9'" volt. Minden egyéb magasságot: Szegedtől Nagyszöllősig és az erdélyi hegyekig ebből a két magasságból vezettek le. Itt jegyezzük meg: Huszár Mátyás gondoskodott első ízben arról, hogy a magasságmérések eredményét maradandó „fixpontok" őrizzék. Erre a célra elsősorban templomok és kastélyok márványküszöbei szolgáltak. Többnyire a küszöbök bal szélén egy + alakú mély vésettel jelölték azt a helyet, ahova a szintező lécet állították. Ellenőrző pontul meg szokták határozni ugyanott a bejárati ajtó ívének legmagasabb pontján a magasságot is. Ha a mondott célra ablakrácsot használtak, akkor ugyanazon az ablakon több vízszintes rácsrúd magasságát is meghatározták. Kedvelt pontmegjelölési mód volt az is, hogy jeles öreg fák oldalába ék alakú bevágást készítettek. Ezekről a fákról a jegyzőkönyvben nemcsak leírást, hanem rajzot is készítettek (2. ábra). (Minderről bőven írtam (7) a. id. munkámban.) Az 1818—1820 közötti években a szintezést (lejtmérést) Szegedtől (Abád-)Szalókig folytatták. Akkor a Duna-mappáció fontossága miatt a Tisza lejtőzése háttérbe szorult. Amikor 1832-ben Lányi Sámuel vezetésével a Tisza felvételére került sor, a vízmérce egyes darabjainak viszonylagos helyzetét ellenőrizték. A fentebb mondott okok miatt azonban állandóan résen kellett lenniök, vajon nem mozdult-e el a mérce valamelyik része a többihez képest. Különösen az A rész volt veszélyben. Fekete Körös töltése mentén, Malomfok és Szanazug között 1852-ből. (A Hosszúfoki Körös-szabálypzó Társulat régi pontjegyzékéből.) 1834-ben, a március 4-én kiadott 6602 sz. dekrétummal megkezdődött a Maros rendszeres vízrajzi („hidrográfiai és hidrometriai") felvétele. A magasságmérés kiinduló pontjául ez alkalommal is a szegedi vízmérce „0" pontját választották, amelyet változatlanul az A skála VI. lábas osztásvonása jelölt. A Maros-mappációhoz beosztott fiatal mérnökök között volt az ambiciózus ifjabb Schmidt György is. Öt a munka szeretetéri kívül családi hagyományok is fűzték a szegedi vízmércéhez, tekintettel arra, hogy annak építésében és magasságának meghatározásában atyja is részt vett. Érthető tehát, hogy az előírásokban megszabott, hivatalos kötelességén túl is messzemenően érdeklődött Huszár Mátyás szegedi vízmércéje iránt. Akkoriban a szegedi várnak azóta tövig lebontott (16) déli körbástyája (14), a vízibástya, még érintetlenül állott. Schmidt tudta, hogy két évvel korábban, amikor a Tisza-mappáció munkálatai megkezdődtek, a szegedi mércét Lányi Sámuel mérnökei rendbe tették. Észrevette azonban, hogy a vízmérce A skálája elmozdult. Feltűnő módon nem volt azonos az A jelű ólomléc VI-os vonása a B skála „0" vonásával (1. ábra). Ezért, amennyire egy ideiglenes segédmérnök hatásköréből tellett, az A skálát rendbehozatta, majd a Maros mentén ellenőrző lejtmérésbe kezdett. Mivel erre a szintezésre előzőleg nem kért az Országos Építési Főigazgatóságtól engedélyt, ezért heves szemrehányást kapott, sőt még az a leirat is eléggé éles hangú volt, amellyel ez ügyben Lányi Sámuelt keresték meg. Irmédi—Molnár L. (14) adott részletes ismertetést erről a hivatalos iratváltásról, amelyből egyébként Schmidt győztesként került ki. Fölöttesei belátták ugyanis, hogy helyesen járt el, amikor öntevékenyen úgy határozott, hogy nem tölti idejét hiábavaló várakozással, hanem szintezéssel ellenőrzi a Maros vízmércéi 100