Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Lászlóffy Woldemár-dr. Szesztay Károly: Nemzetközi hidrológiai szimpozion Budapesten

selői a kongresszusi idő alatt megbeszélést tartottak. Az Internationale Arbeitsgemeinschaft für Cyanophy»ceenkunde tagjainak megbeszélése be volt iktatva a kongresszusi programba, részletek közlése nélkül. Mint egyik szakember elárulta, világszerte kb. 15 ember foglalkozik intenzíven kékalgakutatással. — Informális megbeszélésre gyűltek össze — először — a kladocera-kutatők, hogy a közös érdeklődés alapján együttműködés legyen kialakítható. A megbeszélésen 25 ember vett részt, meghívásra. Az azóta kialakult listán már 80 név szerepel, s további növekedés várható. A szovjet N. V. Korda asszony, a tavi üledékek mikrofosszíliáinak úttörő, neves kutatója előadásának befejező szavaiban felvetette a tótörténeti kutatások területén is a nemzetközi kapcsolatok szükségességének gondolatát, számos idevonatkozó kérdés tisztázása céljából. Noha Lengyelország a második világháborúban sok vezető limnológusát elvesztette, a nemzeti élni• akarás a limnológia művelésében is megnyilvánul. Számos, több nyelvet beszélő, korszerű szaktudással rendelkező limnológusa van, közöttük több nő és kutatópár. A vízrajzi adottságoknak megfelelően, a vizes feladatok országos vonatkozásban világosan megfogalmazottak. Virágzó édesvízi halászatuk tudományos alapon nyugszik. Az ország nagy kiterjedésének megfelelően, több limnológiai központ működik. A kutatások szervezettsége különösen az utóbbi tíz év alatt fejlődött. Tudományegyetemek, műszaki egyetemek, számos akadémiai intézmény keretében dolgoznak a kutatók laboratóriumokban, kutatóállomásokon és a terepen. A varsói egyetemen hidrobiológiái tanszék működik. A Közegészségügyi és Vízgazdálkodási stb. intézeteknek is van hidrobiológiái osztálya vagy laboratóriuma. A Lengyel Hidrobiológiái Egyesület 1948 óta áll fenn. Már a kongresszusi hét alatt lehetőség volt halászati kutatóintézet meglátogatására. A tanulmányutakon elsősorban a belvízi halászati intézményeket, kutatóállomásokat és ezek munkásságának eredményeit mutatták be Varsó környékén, a Tátrában, a Mazuri tavakon és a Szudétákban. A tanulmányutak szeptember 7-én végződtek. A kongresszus záró közgyűlése augusztus 30-án Varsóban volt. A tisztikart újra választották. A következő kongresszus Izraelben lesz. Ez alkalommal újra felvetődött a vizek szennyezésének világkérdése. Nem mulaszthatom el, hogy ne emlékezzem meg a lengyelek meleg vendégszeretetéről, mellyel a magyar kutatókat különösen kitüntették. Hozzánk való ragaszkodásuknak számos formában lépten-nyomon kifejezést adtak. Gazdag szakmai élményekkel, s a legkellemesebb emlékekkel térhettünk vissza a ler. gyelországi kongresszusról. Dr. Sebestyén Olga Nemzetközi hidrológiai A négy évtizedes múltra visszatekintő Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 1965. szeptember 28. és október 5. között Budapesten tartotta meg a „Hidrológiai táj-jellemző és kísérleti területek" szimpozionját. A szimpozion — a Szövetség más rendezvényeihez hasonlóan — szorosan kapcsolódik az 1965. évvel megkezdődött Nemzetközi Hidrológiai Decennium programjához. Ez a körülmény kifejezésre jutott a résztvevők és a benyújtott dolgozatok nagy számában (lásd 1. táblázat) és rányomta bélyegét az öt napos előadó ülésekre, a vitákra és a munkabizottsági megbeszélésekre is. A szimpozion lefolyása A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megtartott ünnepélyes megnyitó ülésen dr. h. c. Németh Endre, a Szövetség Magyar Nemzeti Bizottsága elnökének üdvözlő szavai után Dégen Imre, a szimpoziont patronáló Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője és prof. A. Volker, a Szövetség elnöke mondott megnyitó beszédet, majd az UNESCO képviselője J. Da Costa méltatta a szimpozion jelentőségét a Nemzetközi Hidrológiai Decennium szempontjából. Az ünnepélyes megnyitót követő rövid szünet után az Akadémia ún. 300-as termében megkezdődtek az öt napon keresztül folyó tudományos ülések, amelyeknek előadásait a magyar résztvevők szinkron-tolmácsolásban hallgathatták. 1. A kísérleti és táj-jellemző területek céljával és feladatával, továbbá a helykiválasztás és az észlelések megszervezésének kérdésével 13 szerző foglalkozott. Jellemző, hogy legnagyobb számmal olyan országokrfak a képviselői — köztük 5 magyar is — amelyekben a kísérleti területeknek nagy a múltja, ahol már kikristályosodtak a kutatás fő irányelvei és tapasztalatból ismeretesek a legfőbb nehézségek. De több dolgozat tárgyalta a hidrológiai adatgyűjtésnek ezt a módját a fejlődő országok szempontjából is. 2. A táj-jellemző (vagy kísérleti) területek hoszszabb-rövidebb ideje fenntartott vagy tervezett hálózatának működéséről, illetve programjáról 9 beszámolót találunk az anyagban. Közülük 1 magyar szerző munkája. szimpozion Budapesten 3. A kísérleti területek műszerfelszerelését illető, továbbá méréstechnikai és adatfeldolgozási kérdéseket 10 dolgozat, tárgyal. Közülük több foglalkozik az izotópok és egyéb nyomjelzők alkalmazásával, mások az adatgyűjtés gépesítésével, illetve a nagyszámú adat célszerű feldolgozási és nyilvántartási módjával, végül a kísérleti területek észlelő- és mérőberendezéseinek kérdésével általában. Ebben a csoportban 2 magyar dolgozat érdemel említést. 4. Számukat tekintve a hidrológiai kutatás középpontjában álló lefolyási tanulmányok —, az öszszegyülekezés folyamatára és az árhullámok kialakulására vonatkozó vizsgálatok — állanak az első helyen. Szám szerint 20 tanulmányról van szó, amelyek közül 2 laboratóriumi kísérletről számol be. A kutatás célja a legtöbb esetben a vízimérnöki gyakorlat számára szükséges, a hidrológiai hasonlóság alapján más területekre is átvihető konkrét adatok gyűjtése — elsősorban ritkán lakott vagy a gazdasági fejlődés útjára lépett területekre vonatkozóan. Több szerző a csapadék és a lefolyás közti kapcsolat elméleti tanulmányozását választotta feladatául. Egyesek a hóolvadásből származó árhullámokat vizsgálták, mások ismét az árvízelőrejelzés szolgálatába állították vizsgálataikat. A tanulmányi területek legtöbbjét éppen a vizsgálatok sokoldalúsága jellemzi! 5. Az előző csoporttól alig választhatók el azok a kísérleti területek, amelyeken a vízmérleg vizsgálata az elsődleges cél. Közöttük elsősorban a természeti földrajzi tényezők szerint tehetünk különbséget. Vannak magashegységi, síksági és összetett területek, és a kutatás célja a leggyakrabban a természeti földrajzi tényezők hidrológiai hatásának megállapítása, vagy más szavakkal: a vízháztartási egyenlet tagjai közötti arány meghatározása a jellegzetes természeti tájakra. Ebbe a csoportba 13 dolgozatot soroltunk. 6. A csapadék-, hó- és jégviszonyokkal foglalkozó 6 tanulmány közül számunkra a hótakaró víztartalmának felmérésével és a hóolvadással foglalkozók a leértékesebbek, hiszen sík területeken, mint a mi Alföldünk, éppen a hóolvadásből származó vizek levezetése adja a legtöbb gondot. De nem érdektelen a csapadékmérés technikájával foglalkozó kísérleti terület munkája sem. 7. Párolgásmérési eredményekkel 6 kísérleti terű-