Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Hőriszt György: A bauxitbányászat vízügyi helyzete

Mind az oxigénfogyasztás, mind a lúgosság értékei nagyobbak az általam kapottaknál. A keménység és vastartalom kisebb. Az egyéb adatok jó egyezést mutatnak. Érdekesebb képet kapunk, ha Papp Szilárd vizsgálatai közül kiválasztjuk azokat, melyeket áprilismájus hónapokban végzett, ö 1956 óta hét alkalommal vett a tavaszi időszakban mintákat. Ez megfelel az általam vizsgált időszaknak, ezért az eredmények jobban összehasonlíthatók. Megfigyelhető, hogy a tavaszi vizsgálatok átlagai minden esetben kisebb értékel adnak az összes vizsgálat átlagainál. Ennek oka, hogy ebben az időszakban a vízmennyiség nagyobb, a csapadék felhígítja a folyó vizét, így az oldott anyagok mennyisége viszonylag kisebb. Eredményeimet összehasonlítva Papp Szilárd vizsgálati, közül kiválasztott tavaszi vizsgálatok átlagcre-'m'nyelvel, megállapítható, hogy azok több helyen jól egyeznek. így nagyon jól egyezik az oxigénfogyasztás értéke (12,7 és 13,1 mg/l). Ugyancsak jó megegyezést mutat a lúgosság értéke is, valamint a klorid, nitrát és ammónia mennyisége. Feltűnő azonban, hogy a keménység kissé, a vastartalom pedig jóval kisebb az általam kapott értékeknél. Itt arra lehet következtetni, hogy Letenye és Murakeresztúr között valamelyik mellékfolyó betorkolása befolyásolja bizonyos mértékig a Mura vizét. Ilyen célzattal június 25-én megvizsgáltam két kis patak vizét Molnári község mellett. E patakok a Murába ömlenek. Egyes térképeken Malom és Vicsa patak néven szerepelnek (az 1. ábrán „3" és „4"-el jelölve). Bár ezen patakok vízhozama a Murához viszonyítva kicsi, de mivel több ilyen kis vízfolyás ömlik a Murába a bal partról, ezért elképzelhető, hogy bizonyos mértékig megváltoztatják a folyó vízminőségét. A vizsgált két kis patak vizének keménysége 16,4, illetve 16,0 nk° volt. Sajnos a Mura jobb oldaláról, az esetleg beléömlő vízfolyásokról semmilyen adattal nem rendelkezünk. Ezen feltételezésen túlmenően, vizsgálataim helyességét és a kapott eredmények elfogadható voltát igazolja az OKI által 1964. márciusában végzett két vizsgálat is. A vízmintákat Murakeresztúrnál vették. Az eredmények hasonlók az értékeimmel. A keménység 9,2; illetve 12,0 nk°-nak, a vastartalom 1,34; illetve 1,10 mg'l-nek bizonyult. Ezek az adatok is alátámasztják saját eredményeimet, és azoknak — Papp Szilárd tavaszi vizsgálatánál — nagyobb átlagértékeit. Feltehetően valamelyik vízfolyás betorkolása befolyásolja bizonyos mértékig a Mura vizének öszszetételét Letenye vés Murakeresztúr között. Ennek a kérdésnek tisztázása csak szélesebb körű vizsgálatok elvégzésével lehetséges. IRODALOM 1. Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége. (Hidrológiai Közlöny, 41. 1961. 188.) 2. Bentzik F.: Zala megye felszíni vizeinek misége. (Hidrológiai Közlöny, 44. 1964. 88.) 3. Kopf G.: Bedeuteung und Schutzbedürftigkeit des Oberflächenwassers. (Gas u. Wasserfach. 103 1962. 1118.) A bauxitbányászat vízügyi helyzete HÖRISZT GYÖRGY Bauxitkutató Vállalat, Balatonalmádi A jelenlegi magyarországi bauxitkészletek 78%-a főkarsztvíztükör alatt települ. Napjainkban a bauxittermelés 66%-a kerül ki a karsztvíztükör alatt művelő bányákból. A bauxitbányászat, mint általában a magyar bányászat a vízveszély ellen passzív védekezést folytatott. A jelenleg használatos aktív módszert először Iszkaszentgyörgyön Pohl Károly bányamérnök vezetésével próbálták ki 1955-ben. Az alkalmazott aktív módszer lényege, hogy a víztartó fedő-, vagy fekükőzetekben vízlecsapoló vágatokat hajtanak ki, azaz vízbetörést provokálnak. Az 'így fakasztott vizet zsomprendszerbe gyűjtik, ahonnan nagyteljesítményű szivattyúkkal felszínre emelik. A bauxitkutatással és a bányák vízvédelmével kapcsolatos hidrológiai és vízföldtani munkákat (észleléseket, értékeléseket) a Bauxitkutató Vállalat Vízföldtani Osztálya végzi. A vízveszély elleni eredményes védekezésnek egyik alapvető feltétele a főkarsztvíz, illetve az esetleges fedőkarsztvíz és fedővíz emelet, vagy emeletek térbeli elhelyezkedésének ismerete. A kutatási és bányaterületek fő- és fedőkarsztvíz viszonyainak megismerésére a BKV 1957-től 164 db megfigyelőhelyet létesített. A megfigyelőhelyekből különböző okok miatt 40 db-ot kiselejteztünk. Egy részük meghibásodott, de helyreállítható, így 1965. január 1-én 99 db mérhető észlelőhelyünk volt, melyből 70 db a főkarsztvíz változásainak figyelemmel kísérésére szolgált: Megfigyelő fúrásainkat 4 körzetben telepítettük mégpedig: Iszkaszentgy örgy; Nyirád; Halimba, és Bakonyszentlászló. A bauxit mélyebb szinteken való fejtésével, ezáltal a karsztvíz kénytelen, majd provokatív fakasztásával a kiemelt víz mennyisége állandóan növekedett. A vízemelés mértékének növekedését a bauxitbányászatra vonatkoztatva az alábbi számok és az 1. ábra mutatják. Évi átlagemelés 1950. 2,5 m

3/p 1955. 11,3 m

3/p 1960. 34,6 m

3/p 1962. 48,1 m

3/p T963. 85,7 m

3/p 1904. 92,3 m

3/p 1965. Xl-ig 101,2 m

3/p 1. ábra. A bauxitbányászat vízemelésének változása 1950—1965. között A bauxitbányászat által 1964-ben kiemelt vízmennyiség 48,4 millió m

3 volt, melyből 19,2 millió ivóvíz minőségű. Az emelt víz mennyiségének nagyságára jellemző, hogy 77