Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Gaál Zoltán: Gondolatok vízellátásunk és fürdőszolgáltatásunk időszerű kérdéseiről

talán funkcionálás érdekében természetének és jelentőségének megfelelően kerüljön alkalmazásra. Mondanunk sem kell, hogy a vízgazdálkodásra vonatkozó tudományos és praktikus módszertani feladatoknak ezt az igen futólagos, sematikus áttekintését még programnak nevezni is szerénytelenség lenne. Nem csupán azért, mert a program már bizonyos konkrét cél- és feladat kitűzést jelént, márpedig ilyenről nemcsak e rövid fejtegetések keretében nem lehetett szó, de a felemlített területek jelentős részét illetően még általánosságban sem beszélhetünk határozottan megformálódott igényekről ilyenszerű kutatási feladatok teljesítése iránt. Nyilvánvaló az is, hogy ezeket az igényeket egyelőre, s bizonyosan még jó ideig megelőzik az eredményességet szolgáló gyakorlati teljesítményeket minden más elé helyező körülmények. Az elméletileg megoldásra váró kérdések, kérdéscsoportok és kutatási ágazatok kívánatos szabatossággal, módszerességgel történő kijelölése pedig még jelentős előkészítő munkát kíván ahhoz, hogy művelésük programszerű megindításának szükségessége és értéke a praktikus igények számára is eléggé meggyőző lehessen. Itt nem is kívántunk egyebet hangsúlyozni, mint azt, hogy a vízgazdálkodás igen helyesen komplexnek felismert jelenségében az igazgatási (jogi) funkció az egyik, méghozzá az átfogó, a formát, adó és a kötelező hatályt kölcsönző önálló tényező, amelynek módszeres vizsgálata és elveinek kidolgozása okvetlenül kívánatos, azok alkalmazása pedig véleményünk szerint elengedhetetlen feltétele az eredményesen előrehaladó vízügyi-vízgazdálkodási tevékenységnek. Gondolatok vízellátásunk és fürdőszolgáltatásunk időszerű kérdéseiről (Egy országos munkaértekezlet anyagának margójára) A közelmúltban az Országos Vízügyi Főigazgatóság az időszerű műszaki és gazdasági kérdések megvitatására kétnapos országos munkaértekezletre hívta össze az ország közel 40 víz-, csatornamű- és fürdő vállalatának igazgatóját, főmérnökét és főkönyvelőjét, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok képviselőit, Kecskemétre. Több előadás és hozzászólás hangzott el a víztakarékosságról, a víz- és csatornamű, fürdő vállalatok működésének időszerű gazdálkodási kérdéseiről, a takarékos víz- és hőgazdálkodásról a közfürdőkben, valamint a víz- és csatornamű, fürdő vállalatok üzemeltetéséről. A munkaértekezlet előadásainak anyagán végigvonult az egységes vízügyi országos szervezet működéséneik, munkájának múltja, jelene és jövője. Az egyes felszólalások elősegítették hazánkban az eddiginél ésszerűbb vízgazdálkodást mind a termelő közműveknél, mind a fogyasztó ipari üzemeknél, valamint a lakossági és közületi fogyasztóknál. Megtudtuk többek között, hogy míg 1960-ban Magyarország ivó- és ipari víz-termelése — beleértve az ipar saját víztermelését is — átlagosan 5,4 millió rn

3/'nap volt, addig 1980-ra a tervezett vízszükséglet kereken 25 millió m

3/nap vízmennyiség lesz. 1980 után az ország vízellátását már csak országos vízellátó hálózat kiépítése révén lehet biztosítani. Az évről évre növekvő vízszükségletek minőségileg és mennyiségileg megfelelő kielégítése ezentúl az új vízügyi törvény értelmében csakis a rendelkezésre álló vízmennyiséggel való fokozottabb gazdálkodással érhető el, amelynek szerves része a víztakarékosság. Ezen pedig mindazokat a műszaki, szervezési, árpolitikai és közgazdasági intézkedések összességét kell érteni, amelynek célja: a hasznosítás vagy felhasználás nélküli vízelfolyások csökkentése. A víztakarékosság hatással van a közüzemi beruházásokra, a villamosenergia-gazdálkodásra, az ipari termelés volumenére és önköltségére stb. Hazánkban 1 m

3 vízmennyiségre eső fajlagos beruházási költség országos átlagban jelenleg ivóvízre vonatkoztatva iparivízre vonatkoztatva 5—9000 Ft, 2—4000 Fti Ezért 1%-os vízmegtakarítás már 70 millió Ft új beruházás megtakarítást eredményez. Az 1 m

3 víztermelésnél felhasznált ún. fajlagos villamos energia mértéke 0,40 kWó. Minden használatlanul elfolyt 1 m

? vízzel 0,60 kg 3500 kalóriás szén megy veszendőbe. Az OVF a víztakarékossági műszaki intézkedések végrehajtásának irányelveit a közeljövőben kidolgozza és kiadja a vízművek részére. Ennek érdekében fokozni kell a víztakarékossági propagandát és felvilágosító munkát, valamint a víztakarékos fogyasztói berendezések, a pontos és megbízható vízmérők gyártását, a csőhálózatok és berendezések meghibásodásának felderítését és elhárítását stb. A 24/1963. és az 1/1964. sz. OVF főigazgatói utasítás hatálybalépése óta közel 500 millió Ft vízmű beruházás megtakarítása vált lehetővé a tervszerű ipari vízgazdálkodás bevezetése (a vízkontingensek megállapítása, a büntetővízdíj alkalmazása stb.) következtében, illetve annak hatására. Ez a nagymérvű megtakarítás a népgazdaság részére sem közömbös, hisz az alig IV2—l

3//, év alatt elért 500 millió Ft öszszegből 2 vidéki nagyváros új, korszerű vízművét lehetne felépíteni. Bizonyítható, hogy az ipari üzemeknél hazánkban átlagosan kb. 25—30% a felesleges, pazarló ivóvízfogyasztás — ami serri a terhelés, sem az elosztás (fogyasztás) oldaláról nem lehet lényegtelen mindnyájunk számára. Elkészült időközben az OVF részéről az országosan egységes új víz- és csatornadíj rendszer tervezete. Ennek életbeléptetésére az úi gazdasági mechanizmus alkalmazása során kerül majd sor. A víz- és csatornamű, fürdő vállalatok állóeszközeinek jelenlegi bruttó értéke folyóáron 11,2 milliárd Ft, amiből 5,7 milliárd esik a vízre; 3,-3 milliárd Ft a csatornákra; 1,1 milliárd a fürdőkre és 1,1 milliárd Ft. egyebekre. (Ezeknek az állóeszközöknek újraelőállítási- ára 30 milliárd Ft-ra tehető!) A kormány 1972-ig terv szerint a víz- és csatornamű, fürdő vállalatok rekonstrukciós munkáira 1260 millió Ft-ot kíván fordítani," amiből 1963-tól 1966-ig 325 millió Ft kerül, illetve került műszakilag megvalósításra. (Ebből Budapestre 715 millió, vidékre 415 millió, a fürdőkre pedig 130 millió Ft jut!) Nagyon érdekes és értékes volt „A takarékos vízés hőgazdálkodás" című előadás és hozzákapcsolódó felszólalások is. Amióta az OVF átvette a közfürdők legfőbb szakirányítását, azóta 3 év alatt az országban 71 új fürdő épült fel 300 millió Ft-os beruházással és ugyanakkor a meglevő régi fürdők felújítására közel 100 millió Ft-ot fordítottak. A közfürdőink éves vízfogyasztása eléri a 90 millió m

3-t, szénfogyasztása pedig a 30 000 vagont. Bár a hazai fürdőüzemek víz- és hőellátásának közel 70—75%-a gyógy- és hévízzel történik, mégis igen jelentős probléma a víz- és hőgazdálkodási kérdés, mert víz- és (szén, koksz) fűtőenergiában sze72