Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Opoczky Ludmilla: Vízépítési cementek

tetés után helyszíni jegyzőkönyvezéssel, illetve vizsgálattal azonnali hatállyal leállította Vízföldtani Szolgálatunk jelzett kivitelező működését. A figyelmeztetés előtt azonban már több mint 100 olyan szabványellenes, gyakorlatilag selejtnek tekinthető „kutat" létesítettek, amelyekkel pontosan fel nem mérhető anyagi és erkölcsi kárt okoztak a kútfúróiparnak. Az történt tudniillik, hogy 10—12 m-es csőkút-létesítést vállaltak, a létesített furatokat azonban 2"-os csővel bélelték, ismeretlen szűrőt alkalmaztak, kavicsolás helyett a környező lakosoktól kapott — építkezésnél használatos — „sódert" helyeztek el a szűrőcső és a furatfal között, valamint a kútletisztítást sem végezték el. Fentiek után természetes, hogy a „kutakból" a kitermelhető vízmennyiség töredékrészét sem tudják hasznosítani. Nagyobb kár azonban, hogy azon a területen, ahol ez a kivitelező dolgozott, a termelőszövetkezetek úgy tekintik a csőkútépítést, mint egy káros, rossz munkafolyamatot és az öntözés adta lehetőségektől fenti rossz példa hosszú időre megfosztja őket. A kútszabvány be nem tartása tehát, a rossz létesítmény által okozott anyagi káron túlmenően olyan kihatású, hogy az okozott gazdasági kár felmérhetetlen. Csak érdekességként említjük, hogy az előbb említett hibás kivitelezés körzetében nem egy magántermelőnek olyan jó, öntözés célját szolgáló „csőkút"-ja van, mely az előzőekben említett, rossz kutak vízhozamának 5—10-szeresét biztosítja. A hibás kivitelezés és a selejtté nyilvánítás elkerülése sok esetben arra készteti a kivitelezőket, hogy olyan esetben kérjenek meddővé nyilvánítást, ahol vízföldtanilag ez nem indokolt. A meddővé nyilvánítást az OVF utasítás ellenére sok esetben a kivitelező és építtető „végzi" el, a Vízföldtani Szolgálat, illetve a VITUKI tudta nélkül. E helyzet felmérése folyamatban van, és szerző egy most készülő dolgozatában külön foglalkozik e kérdésekkel. Az azonban már most is rögzíthető, hogy e téren a sekélyfúrást végző vagy építtető kivitelezők és szervek, megfelelő szakember hiányában, az itt felmerülő kérdéseket jónak mondható módon, általánosságban megoldani -nem tudják. V. Összefoglalás Az előzőekben közreadott tények, példák és képek figyelemfelkeltés céljából nyertek közlést. Fentiek értékelése nem kimondottan földtani feladat, akármilyen közelről érinti is néhány geológus munkáját. Kötelességemnek érzem azonban felhívni a figyelmet az előzőekre, és észrevételeimet még néhány javaslattal tartom szükségesnek kiegészíteni. A vízfeltáró, kútlétesítő iparág mostoha helyzetét és nehézségeit nem elég feltárni, szükséges lenne, hogy anyagi és erkölcsi téren utolérhetné ezen iparág a rokonberendezések színvonalát. A fúrómester és gépkezelői továbbképzés központi megoldása súlyponti kérdés, mivel a vizsgázott fúrómesterek száma nem elégséges. Szükséges lenne az egyes kivitelezők szakmai felügyeleti szervei részéről olyan jellegű támogatás, hogy az általában mellékprofilnak tekintett kútfúrás szakmai felügyelete biztosítva legyen. Célszerű lenne, ha a- Bányaműszaki Felügyelet keretében nemcsak a 100 m-nél mélyebb, hanem e mélységnél sekélyebb fúrásokat létesítő berendezéseket is bekapcsolnák jelzett felügyeletbe. A vízfeltárással, illetve kútépítéssel kapcsolatos kérdések helyes megoldási formáját (a kúttervezéstől a kútépítés befejezéséig!) a vízügyi igazgatóságokon keresztül széles körben ismertetni kellene, mivel ezek pontos ismeretének hiánya miatt történhetnek meg a vázolt hiányosságok vagy szabálytalanságok. A Vízföldtani Szolgálat fentiekre vonatkozóan máitöbb javaslattal élt. 1965. július 1-vel kezdődően egy olyan tárgyalássorozatot indítunk meg, melynek során minden egyes vízügyi igazgatóság székhelyén a kivitelezők bevonásával a helyszínen beszéljük meg a vázolt kérdéseket. Remélhetőleg e kezdeményezés, illetve ennek megvalósítása előbbre viszi a jobb minőségű kútlétesítés, illetve a magyarországi vízfeltárás ügyét.. • Vízépítési cementek OPOCZKY LUDMILLA ÉM Szilikátipari Központi Kutató Intézet Bevezetés A vízerőművek betonszerkezeteikkel szemben különleges követelményeket támasztanak. Mivel építésüknél túlnyomórészt nagy tömegű beton beépítésére kerül sor, szükséges, hogy a vízépítési betonban a lehető legkevesebb hidratációs hő fejlődjék, kis mértékben zsugorodjék, megfelelő szilárdsága, vízzárósága, fagyáílósága és korrózióállósága legyen. Bár az egyes követelményeknek csak a helyes betontechnológia alkalmazásával lehet eleget tenni, a kiindulópontot mégis a megfelelő kötőanyag, illetve cement felhasználása képezi. A megfelelő kötőanyag kiválasztását pedig két szempont határozza meg: a mérsékelt, illetve kis hőfejlesztés és emellett megfelelő szilárdság. Világviszonylatban vízépítési célokra különböző kötőanyagfajtát használnak fel, ami már egész sor konkrét körülménytől függ, mint pl. az adott ország időjárási viszonyaitól, műszaki-gazdasági lehetőségeitől stb. A vízépítési cementek "egyik csoportját a hagyományos portlandcementtől eltérő ásványi összetételű, ún. egykomponensű cementek (bélit, Ferrari típusú stb.), másik csoportját pedig a hidraulikus kiegészítő adalékanyagokat (kohósalak, trasz, pernye) tartalmazó, ún. két- vagy többkomponensű cementek képezik. Több ország szabványa tartalmaz előírásokat az ún. kis hőfejlesztésű cementekre (Low Heat, SlowHardening pc) vonatkozóan. Az előírások a cementek kötési hőjére, továbbá a 3, 7, 28 napos szilárdságaira terjednek ki. Ez utóbbi értékeket azonban nehéz öszszehasonlítani, mert a különböző országok szabványai más-más szilárdságvizsgálati módszert írnak elő. Az 1. táblázatban kis hőfejlesztésű cementekre vonatkozó kötéshő követelmények láthatók. A cement és a víz között lejátszódó .exderm reakciók során keletkező hőmennyiség főleg a cement ásványi összetételétől és őrlési finomságától, vízcement tényezőtől, a cementekhez kevert aktív, illetve' inaktív adalék mennyiségétől, valamint az 1 m3 betonban levő cement mennyiségétől függ. Így az egyes klinkerásványok hidratációs hője 21 C°-on, Woods, Steineur, Storke (1932) vizsgálatai szerint a következő (2. táblázat). A 2. táblázatból látható, hogy a klinkerásványok közül a C3A 3 napos korban 77, a CsS 81, míg a C4AF csak 29 és a C

2S pedig csak 30,5%-át adja le a hidratációs hő teljes mennyiségének. Az adatokból arra a következtetésre juthatunk, hogy a cement hőfejlesztésének csökkentése érdekében 58