Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Somlai Ferenc: Magyarország vízfeltáró fúrásait létesítő kivitelezők

lami Gazdaságok; előzőeken kívül 30 termelőszövet­kezet és 48 magán fúrómester szerepel nyilvántartá­sunkban. Az előző pontban jelzett „kisebb" kivitelezők ese­tenként, illetve egyesek mélyebb fúrást is végeznek, mivel nagyobb berendezéssel üzemelnek (pl, András­hidai Állami Gazdaság, Léhi Állami Gazdaság stb.). Ezek részletes ismertetésére szintén nem térünk ki. Az elmúlt 5 év alatt a nagyobb és kisebb beren­dezéssel dolgozó, valamint magán fúrómester irányí­tása alatt üzemelő fúróberendezések száma, illetve az irányításukat végző kivitelezők száma állandóan vál­tozott. E változást jól jellemzi a 2—4. ábra. Jól lát­ható, hogy ellentétben az összesített kivitelező fúró­berendezés szám 1964. évben „tetőző", majd 1965-ben igen lényeges csökkenést mutató diagramjával — a nagyberendezéssel üzemelő kivitelezők száma alig vál­tozott, közelítőleg egy szinten mozgott. Nem így ala­kult a kisberendezések száma, mely az 1964. évi csúcs­érték után lényegesen csökkent, ellentétben a magán­fúrómesterek működési területének bővülésével. Az 1965. év két sajnálatos tényt hozott a felszínre. Részben az összes megyei tanáccsal történt kapcsolat felvétel után tudomásunkra jutott, hogy a közvetlen szakmai felügyeleti szervek nyilvántartásában 10 ma­gánkivitelező szerepel csak. Valószínűleg a többi, ál­talunk ismert 38 magán-fúrómester nem iparengedély­lyel dolgozik, és így működésük jogilag és szakmailag vitatható. Mivel e téren számos kérdés jelentkezett, Vízföldtani Szolgálatunk Anyagfeldolgozó Osztálya a felderített kivitelezőket ellenőrzés céljából folyama­tosan berendelte, és e tárgyalások eddig minden eset­ben e „magán-fúrómesterek" munkájának jegyző­könyvi letiltásával végződtek. Elgondolkoztató tény az is, hogy 1965. évben, a takarékossági évben, 66 — állami szektorhoz tartozó — fúróberendezés, illetve kivitelező szüntette meg működését megrendelés hiányában, ugyanezen évben a magán-fúrómesterek száma közel egyharmaddal nőtt. Nem közömbös a népgazdasági szinten mérhető takarékoskodás, sőt súlyponti feladat. E téren azon­ban már 1965 előtt élen jártak az általunk ismert „magán-fúrómesterek". Az 5199/62. új kútszabvánnyal ellentétes kivitelezési munka működésük során gya­kori, de a végleges kútkiképzés zömében szabályta­lan: a bélés-, illetve szűrőcsőként alkalmazott rakatok átmérője rovására, a kút élettartamát növelő komp­resszorozási órák számának rovására, a mintavétel, hidrológiai paraméterek észlelése, tervdokumentáció és vízjogi engedélyezési eljárás mellőzése terén e téren évek óta tart a rossz értelmezésű „takarékoskodás". Sajnos, a magánszektor nem egyedül áll fentiek terén. A tsz-ek és egyéb sekélyfúrást végző, általában „csőkutat" létesítő kivitelezők fentiekhez hasonló ta­karékoskodására igen sok példát tudnánk felsorolni, erre a továbbiakban visszatérünk. 2. ábra. Mélyfúrást (átlag 50 m-nél mélyebb fúrás) végző kivitelező vállalatok és fúróberendezések számának alakulása az 1961—65. évben 3. ábra. Sekélyfúrást (átlag 10—50 m mély fúrást) végző kivitelező vállalatok és fúróberendezések számának alakulása az 1961—65. évben 4. ábra. A magánszektor működését (fúróberendezéseik számát) jellemző diagram 1961—65. évekre vonat­koztatva III. Kivitelező vállalatok működésének vízföldtani és műszaki jellemzése Az előzőekben említett, mélyfúrást végző kivite­lező vállalatok működésével nem kívánok foglalkozni. E vállalatok szakmai (vízföldtani jellegű) irányítását, illetve ellenőrzését az OVF, a Vízföldtani Szolgálat és az egyéb szakmai felügyeleti hatóságok oly mértékig valósították már meg, mely a jelenlegi működés tükrében megfelelőnek bizonyult. A fúróberendezések tipizálása itt előtérbe került, a bányarendészet felelős­ségteljes működése, valamint e nagyobb kivitelezők vonatkozó munkagyakorlata kapcsolatainkat kielégí­tővé tették. A sekélyfúrást végző kisebb kivitelezők, illetve a közöttük nagyobb berendezéssel rendelkező, mélyfú­rást végző kivitelezők munkája mind vízföldtani, mind egyéb szempontok figyelembevételével is sok kívánni­valót hagy maga után. Erre vonatkozóan néhány pél­dát kívánunk megemlíteni. Több fényképet mellékelünk, mellyel alátámasz­tani kívánom jelzett kivitelezési, illetve kivitelezéssel kapcsolatos vízföldtani hiányosságokat. Az 1. képen az Ácsi Fmsz fúróberendezése lát­ható. miközben 1 zoll átmérőjű „fúrórudazattal" 2 zoll átmérőjű béléscsőben 100 m mélységű furatot létesít. A fenti berendezés mintavételét tükrözi a 2. kép; itt a kb. 45°-ban megépített lépcsőkorláton nyert táro­lást a kb. 30 m mélységig lemélyített furatból addig kieimelt 2 db minta (a harmadik mintát, homokos kavicsot a képen látható kéz által mutatott lépcsőre helyezték). A 3. kép a Léhi Állami Gazdaság fúrócsoportja által vett rétegminták helyzetét ábrázolja azután, hogy a hetekig szabadban, megfelelő felügyelet nél­kül tárolt mintát egy hirtelen zivatar összekeverte, a minta azonban már előzőleg is — megfelelő minta­jegyzék nélküli állapotában — felhasználhatatlan volt. A sekélyfúrást létesítő kivitelezők műszaki fel­készültsége nem kielégítő. Erre utal a kiskunlacházai Petőfi Tsz fúróbrigádja működéséről közölt 4. kép, 56

Next

/
Thumbnails
Contents