Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Balogh Jenő: A hévízhasznosítás helyzete Magyarországon

6. ábra. Vidéki viszonylatban kialakítható geotermikus energiát hasznosító közmű kapcsolási vázlata baromfinevelés — fejlesztését nagy részben hévízfűtés figyelembe vételével lehet megoldani, de lehetővé válik a kutak hőenergiájának nyári felhasználása is takarmány, gyümölcs, zöldségszárító, aszaló stb. berendezések létesítésével. Műszakilag megoldhatónak látszik olyan geotermikus energiával fűtött, abszorbciós hűtőberendezések létesítése, amelyek nyári időszakban +2—5 C° hőmérsékletet tartva nagytömegű zöldség és gyümölcs átmeneti tárolását teszik lehetővé, és ezzel igen jelentős értékcsökkenést, akadályoznak meg. A belterjes gazdálkodás fokozott kialakításához kapcsolódik a falu „közművesítése" is. A 6. ábra szerint a kút vize fűti a fenti mezőgazdasági létesítményeket, de fűtést szolgáltat a falusi lakások részére is. A fűtésen átment víz melegvíz ellátásra szolgál, utcai közkifolyók és házi bekötések formájában, de a szivattyútelep úgy van kiképezve, hogy lehetőséget nyújt hidegvíz szolgáltatásra való átállásra is. így beosztható, hogy a vezeték a nap (vagy, a hét) előre meghatározott időszakában felváltva meleg vagy hidegvizet szolgáltasson. A vízzel együtt feltörő metángáz (ahol van ilyen), a lakások konyhai gázellátását biztosíthatja. A kút hasznosítás fenti formájú kiépítése önműködően magával hozza a helyi fürdő létesítését is, és végeredményben a hévíz ésszerű felhasználása nemcsak a mezőgazdaságban jelentős, hanem a falu új arcát is segít kialakítani, csökkentve a különbséget falu és város között. A fenti elgondolás realitását bizonyítja az a felmérés, melyet az OMFB megbízásából az ÉM és FM telepítési szakemberei végeztek. Ezen felmérés szerint a geotermikus energia feltárására alkalmas területen 1980-ig a telepítési elgondolásoknak megfelelően, városban és falun kb. 1 millió ember lakása kapcsolható be a melegvízszolgáltatásba, és azon belül kb. 0,5 millió a fűtésbe is. A mezőgazdaság 1980. évi energiai géméből 158 000 t olaj pótolható geotermikus energiával. A villamosenergia termelés kérdését nálunk is • felvetették. Igaz, hogy mi nem rendelkezünk pl. Izlandhoz hasonlóan 180—220 C° hőmérsékletű forróvizekkel, de a Szovjetunióban tavasszal üzembe került az első — 1000 kW teljesítményű. —, 90 C°-os vízzel működő freon turbina! Az első geotermikus, energiával működő áramtermelő telep építéséhez a lehetőség nálunk , is megvan. 90 C° körüli hőmérsékletű hévízzel már a2; ország elég sok pontján rendelkezünk, Ti^zakécske környékén pedig 100 C-nál nagyobb hőmérsékletű víz várható. Az 1500—2000 m mélységből feljövő víz aránylag sokat veszít talphőmérsékletéből. Ennek csökkentésére vizsgálatokat kezdtünk. A cikk kötött terjedelme nem alkalmas arra, hogy a hasznosító berendezések műszaki és gazdaságossági kérdéseit részletesen ismertessem. Gazdaságilag az eddig megvalósult hasznosító berendezések tényszámai alapján a más energiahordozókkal szemben feltételezett fajlagosan kis beruházási és üzemköltség igazolt. Nem 'vitatható továbbá, hogy az ország nagy területén meginduló tömeges hévízfeltárás ugyanilyen méretű fürdőtelepítést indít meg, és a komplex hasznosítást megkönnyíti és olcsóbbá teszi a különben igen drága fürdőépítést is. Bár műszaki vonatkozásban a szegedi kísérleti berendezésnél alkalmazott megoldás bevált, egyúttal bebizonyította, hogy a kérdést egyedenként és vízfajtánként külön-külön vizsgálat tárgyává kell tenni. Ez elsősorban a korrózió és lerakódás kérdésére vonatkozik, de a geotermikus energiahasznosítás különleges jellege miatt, az új épület-fűtőrendszerek kialakításától kezdve a komplex hasznosítás sokrétű feladatáig, még nagyszámú és jelentős műszaki kérdést kell megoldani. Ezek közül mint egyik különlegességet, említem meg a csurgalékvíz elvezetés kérdését. Egy kút naponta 1500—2000 m

3 vizet szolgáltat, ami több kút egymás közelébe való telepítése esetén már igen jelentős vízmennyiségnek számít. Ezek a vizek hőenergiájuk elvonása után még mindig 40—60 C° hőmérséklettel, és nagy ásványi sótartalommal rendelkeznek. A hőmérsékletüket még csak le tudjuk venni különböző megoldásokkal, de az ásványi sótartalom a befogadónak használt öntözőcsatorna rendszerünket kevés higító víz esetében öntözésre alkalmatlanná teszi. Az ásványi sók kivonása gazdaságosan nem oldható meg. Elvileg műszakilag megoldható, és gazdaságosnak látszik megfelelő földtani adottságok esetén a csurgalékvíz visszatáplálása vízbefogadásra alkalmas, magasabban fekvő talajrétegekbe. Természetesen ezeknek függetlennek kell lenniök az ivó-öntözővíz szolgáltató rétegektől. így megtörténhet, hogy —' jobb lehetőség hiányában — ugyanabba a rétegbe lesz a lehűlt víz visszatáplálva, csak területileg távolabb, ahonnan mint melegvizet kitermeltük. Ez furcsa következményekkel járhat. A hévizet szolgáltató réteg víztartalma változatlan marad — így a vízháztartás egyensúlya nem bomlik meg — a föld, mint hőcserélő működik, és a víz a körforgásban csak 54