Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Balogh Jenő: A hévízhasznosítás helyzete Magyarországon

2. ábra. Hazánk 50 C-nál melegebb és 200 l/p-nél több hévizet termő kútjai A fenti — erősen tájékoztató jellegű — anyagnál jelentősebbek azok az adatok, amelyekhez az utóbbi időben a helyszínen, vagy helyi szakemberekkel való közvetlen kapcsolat útiján jutottunk. Ezeket a továbbiakban, a vonatkozó témarészeknél fogom ismertetni. A feltárás kérdései, eredményei Általában mindenki egyetért abban, hogy Magyarország a gyógyfürdők, a hévizek hazája. Sokkal kisebb azonban az egyetértés a vízkészletek nagysága, kitermelhetősége, utánpótlódása, általában reservoir mechanikai kérdésekben. A melegvizet tartalmazó rétegek területi elhelyezkedése szempontjából a különböző származású adatok eléggé jól egyeznek, hiszen ezek az adatok az utóbbi évtizedekben végzett nagyszámú szénhidrogén, víz, ásványi nyersanyag-kutató fúrások adatai alapján megközelítően tisztázódtak. Az 1. ábra az OMFB keretében működő szakbizottság (dr. Boldizsár Tibor) által kidolgozott geoJe/magt/arázaf [" j Porózus ré/egr/'z SOC°-90C° /rátöri V. 'y^

Ä rétfgrrz 90 C°- nál meJtgdiä fárMá karizflrrzSOC'-nál me/rgtói 1. ábra. Geotermikus energia felhasználási lehetőségek Magyarországon ^e/magyara'zaf o XúThelye C 50 C°ncí/ me/egebb hévíz Szr fe//órásása a/Jra/mas ferü/efcf határo/ó szin/rona/ termikus energia térképet ábrázolja, amely csak a 60 C

c-nál nagyobb hőmérsékletű vizet tároló területeket tünteti fel. A 2. ábra a Bélteky Lajos által öszszeállított területi elrendezést mutatja, feltüntetve az 50 C°-nál melegebb, és 200 l/p-nél nagyobb hozamú és működő kutakat. A dr. Schmidt Eligius Róbert által, évtizedek kutató munkájával készített, a Vízföldtani Atlaszban közölt földtani térkép képezi alapját a jelenlegi új fúrások, feltárások vízföldtani szakvéleményének. Bármelyik térképet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 60 C°-nál nagyobb hőmérsékletű melegvíz egyrészt a karbonátos hasadékos víztartókból, másrészt az átlag 1200—2000 méter. mélyen települt alsó- és felsőpannóniai rétegösszlet határán feltárható porózus rétegekből az ország területének közelítőleg egyharmadán feltárható. Az optimális feltevések szerint 4000 km

3-re tehető a tárolt iforróvíz mennyisége, amelynek csak 10%-át véve kitermelhetőnek, és ezen mennyiségnek csak a 40 C° feletti hőtartalmát számítva, az eredményként adódó 2,3 X10

1

6 kcal hőmennyiség 2300 X 10° to kőolaj, vagy 6900 X 10

1

6 to közepes fűtőértékű kőszénnek felel meg (4). Bizonyítani ezt a feltevés, (de az ellenkezőjét sem!) ma még teljes mértékben nem lehet. Negatív irányban befolyásolja a fenti becsült értéket karsztvizek esetében a feltárásnál fokozott mértékben érvényesülő bizonytalanság, továbbá az egyes kutak közötti összefüggés nagyobb valószínűsége, (példák erre Budapest Duna parti és a Margit-szigeti kutak) és ugyanitt az idegen vízzel való keveredés veszélye. Porózus rétegvíz esetében is jelentkeznek rontó tényezők, így pl. az elméletileg meglévő víz és hőmérséklet ellenére csökkent vízhozamot eredményező túl finom szemcséjű rossz áteresztő képességű porózus réteg (pl. Gyula, fürdő és kertészeti fúrás). Ezek a csökkentő tényezők azonban a számításba jöhető terület aránytalanul kis részén jelentkeznek, és így a feltárás lehetőségét egészében nem érintik. A legóvatosabb mérlegeléssel feltételezett feltárható melegvíz készlet is többszöröse annak a melegvízmennyiségnek, amit a fogyasztás párhuzamos fejlődését is figyelembe véve, évtizedeken belül hasznosítani tudunk. Ezért a hasznosítás szempontjából nem is annyira a feltárható terület kiterjedése a döntő, hanem az a kérdés, hogy milyen biztonsággal lehet több évtizedes távlatra egy megnyitott kútra, több tízmillió forintos beruházási költséggel hasznosító be-