Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Kiss György: Az 1965. évi árvíz az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén

a harmadik fokot rendeltük el. Az árvízvédekezési fokozatot, július 25-én szüntettük meg. Az árvízvédekezéssel égyidőben belvízvédekezést is kellett végezni (2. ábra). és az országhatár között, valamint a Dunavölgyi Főcsatorna védvonalán Baja, Érsekcsanád és Sükösd községek mellett (3. ábra, 2. kép). 2. ábra. Az árvízvédelmi szakaszok vízállásai Az Igazgatóság a jugoszláv—magyar országhatár és Dunaföldvár között a Duna bal parti töltésen látja el a védekezési feladatokat, valamint a Dunavölgyi Főcsatorna jobb parti depóniáján Bajától Nemesnádudvarig. A védvonal három védekezési szakaszra oszlik: a déli országhatár—Baja, Baja—Kalocsa és Kalocsa— Solt közötti szakaszokra. Az elmúlt árvízvédekezés ideje alatt legfőképpen a déli országhatár—Baja, nem sokkal kisebb mértékben pedig a Baja és Sükösd község közötti szakasz volt komoly veszélynek kitéve. Az említett — veszélynek kitett — szakaszokon a töltés teste, az alatta levő fedőréteg és az altalaj különböző összetételű földanyagot tartalmaznak. A védgát, közelében kialakult topográfiai és felszínmorfológiai viszonyok, valamint a fedőréteg vastagsága igen nagy változatosságot mutatnak. Ezen kedvezőtlen adottságok mellett a gátak mentén a tartós magasságú víz nyomására szivárgások, átázások, csurgások és buzgárok jöttek létre. A felsorolt jelenségek a töltés védőképességét az árhullám elhúzódásával mind nagyobb mértékben lerontották. A töltés vízzel szembeni viselkedése megváltozott és a veszélyesz szakaszok kialakulása nem volt elkerülhető. Fakadóvizek folyamatosan áztatták a töltés melletti mentett oldali terepet az árvédekezés kezdetétől az árvédekezés utáni helyreállítás megkezdéséig (1. kép). Ezek kiterjedése nem várt méretűvé fejlődött. Nyúlgát építésekre sor került ugyan, azonban nem ezek jelentették a védekezés alapvető részét. Csurgások és átázások először jelentkeztek a Bár községgel szembeni Kandafoknál, majd később Űjmohács 1. kép. Fakadóvíz a Margitta (Mohácsi) szigetben 2. kép. A kandafoki átázás. Jobbról a Duna, balról az öntözővíz-kivételi mű Nagyméretű csurgások és buzgárok alakultak ki Űjmohács és Dunafalva községek közötti töltésen. Az árvédekezés vége felé a veszélyes szakaszokon kívül is nagy számmal léptek fel az említett jelenségek. A Dunavölgyi Főcsatorna védvonalán még töltéskorona repedést is észleltünk. A buzgárok és csurgások közül egy-kettő igen nagy mennyiségű védekező anyagot igényelt. így például az Űjmohács és Dunafalva községek közötti csurgások és buzgárok közül az egyik (23+700-as töltésszelvény) 100 000 homokzsák beépítését tette szükségessé (3. kép). 3. kép. A 23 + 700 as töltésszelvénynél kialakult nagy csurgás A Dunavölgyi Főcsatorna visszaduzzasztott vize — tőzeges altalajon csatorna kotradékból épített — jobb parti gátját több helyen átáztatta Baja és Sükösd térségében. Töltéskorona repedés történt 50 m hoszszon. Az árvédekezés ideje alatt többféle hagyományos ár védekezési módszert alkalmaztunk és új védekezési megoldásokkal is kísérleteztünk. Az átázásoknál és szivárgásoknál a töltés mentett oldali rézsűjén és a padkán kő- és homokzsák terheléseket építettünk. Helyenként pátria-lemezekből szádfalat vertünk a hullámtéri rézsűbe a szivárgási görbe leszorítása érdekében. A nyári gátakat védtük, ameddig csak lehetett azért, hogy a fővédvonal átázásának és a mögötte levő terület fakadóvizei jelentkezésének időpontját a lehető legkésőbbre tegyük (4., 5. és 6. kép). Könnyűbúvárokkal fólia-lepedőket terítettünk a védtöltés hullámtéri rézsűjére az átszivárgás meg44