Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Benkovits Ferenc-Jalsovszky Jenő: Az 1965. évi árvíz a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén

2. ábra. A jelentősebb jégmentes árvizek tartóssági grafikonja gyengén iszapos homok anyagú töltések — hosszú szakaszokon és számos helyen — átáztak. Repedések, csúszások keletkeztek. A rendkívül magas víz a pilismaróti, Szentendre városi és a Szentendrei-sziget kisdunai oldalán, a Szigetmonostor felső, tahitótfalui, nagydunai oldalon pedig a horányi és Surány alsó gátőrjárások töltéseit hosszabb szakaszokon meghágással fenyegette. Meg kellett kezdeni a nyúlgátak kiépítését Pócsmegyer, Horány belsőségeiben, a tahitó tfalui híd feletti szakaszon, Szentendrén a 11. sz. műúton, Budakalász és Szentendre között az eddig magaspartnak tartott, de ki nem épített szakaszokon, kereken 13 km hosszban. A védekezési munkák teljes átértékelésére és átszervezésére volt szükség június 14-én, amikor a Vág völgyén levonuló árhullám módosította az addig előjelzett vízállásokat. A gépek munkáját át kellett, hogy vegye az „ember", a legviszontagságosabb, legnehezebb körülmények között. Ettől az időtől csak nagy létszámú honvédségi erők, közerők, munkáscsapatok mozgósításával volt lehetséges folytatni a védekezési munkákat. A Szentendrei-szigeten már az 1954. évi árvíz kivédése is nehezen, nagy létszámú erők mozgósításával, magas védekezési költségek ráfordításával volt biztosítható. A korábbi árvizek 1926, 1941, 1945 évben Pócsmegyer községet egészen, Tahitótfalu és Szigetmonostor községet részben — és ezek mentesített árterületét — elöntötte. A szigeten Kisoroszi község magaslaton települt, árvízi elöntésekkel veszélyeztetve nincs. 36