Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Bencsik Béla: Az 1965. évi árvíz az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén

Ugyanakkor a répcelaki, úgynevezett Répcebukó alatt levő vasúti híd miatt a víz szintje jelentősen emelkedett. Elérte a GySEV vasúti töltést, azon átbukott és elönöttte Répcelak község egy részét. Az itt kiömlött víz hamarosan a Csorna és szombathelyi vasúti töltésen is átbukott és azt is elszakította. Ennek eredményeként Répcelak község további területei kerültek víz alá. Az idő rövidsége folytán gyakorlatilag csak emberek, állatok mentéséről lehetett szó. A Répceárapasztó bal parti szakadásokon kiömlött víz a Répce, Kardos-ér, Kis-Rába vonalán húzódott Északra és így Csánig, Dénesfa, Cirák, Gyóró, Hövej, Vitnyéd, Agyagosszergény, Beled, Vica, Mihályi, Kisfalud, Kapuvár közvetlen árvízveszélybe került. A terepen levonuló víz minél kisebb kártétellel való levezetése érdekében igazgatóságunk e térségben megfelelő járművekkel felszerelt mozgó védelmi irányító részleget szervezett és a felsorolt községek mindegyikébe egy-egy műszaki irányítót helyezett ki. A víz útjába kerülő tanyák kiürítése megtörtént és óvatosságból kiürítették a községek egy részét is. A védekezés fő feladata a Répce és a Kis-Rába menti depóniák erősítése és magasítása volt, ugyanakkor a községek alacsonyabban fekvő részeinek védelme érdekében nyúlgátakat építettek. így a víz jelentősen nem tudott szétterülni és 27-én már a Hanság belsejében a Tőzeggyárnál tetőzött. A kiömlött víz szintje ugyanekkor Kapuvár—Vitnyéden már 30—40 cm-t apadt. A vizek gyors levezetése érdekében a Rábca jobb partján a Hanság csatorna torkolata feletti öszszes zsilipeket kinyitottuk és a Répce bal parti depóniáját átvágtuk. így csupán Csánig, Gyóró, Hövej és Vitnyéd néhány épülete került víz alá. A töltésszakadások elzárását azonnal megkezdtük és az ideiglenes elzárások a kedvezőtlen időjárás miatt rendkívüli nehézségek között 29-én megtörténtek. Igen nehezítette ezt a munkát a Rábán levonuló árhullám, mely a Répceárapasztóba visszaduzzasztott. 1. kép. A Répceárapasztó csatorna bal parti alsó töltésszakadás végleges helyreállítása (1965. V. 7. 15,00 h.) A Répcén és a Répceárapasztón levonult többi árhullám lényegesen alacsonyabb volt az elsőnél és így csupán az ideiglenes helyreállításokat kellett védeni. Ugyanekkor azonban kiépítettük a Répceárapasztó mindkét oldali töltéséhez csatlakozóan kb. 200—200 m hosszban a nyúlgátat, hogy a Répcebukó feletti jobb parti, valamint a Répceszemere alatti bal parti alanyosabb területeket megvédhessük az újabb elöntéstől. A Rábán levonult kilenc árhullám közül az első kettő gyors egymásutánban követte egymást, és gyakorlatilag egybeesett a Répce árhullámával is. A két első árhullám közötti rövid idő alig volt elégséges az ideiglenes elzárások megépítésére. Az első árhullám Ragyogó és Vág kivételével, valamennyi rábai mércén meghaladta az eddigi maximumot, amint azt az alábbi összeállítás mutatja: Vízmérce 1965. áprilisi tetőzés cm Eddigi maximum cm Külq^bség cm Körmend 505 490 +15 Sárvár 499 493 + 6 Ragyogó híd 440 450 —10 Vág 435 456 —21 Árpás 586 578 + R Rábacsécsény 557 508 +49 A ragyogói és a vági mércéknél a tetőzés a Sitke és Rábapatyi jobb és bal parti töltésszakadások miatt maradt viszonylag alacsonyabb. A víz a Rába jobb és bal parti töltésén Sitke, illetőleg Rábapaty térségében kb. 5—5 km hosszban átbukott. A nyúlgáttal való védekezés, a víz áradásával nem tudott lépést tartani. így a töltés 24-én hajnalban a 78 és 80 töltés km-ek között mindkét parton két-két helyen átszakadt. A jobb parton kiömlött víz a Lánka-patak völgyében Pápóc felé vonult. Pápóc lakott területeit körgáttal sikerült megvédeni. A víz egy részét a pápóci zsilipnél már április 25-én visszavezettük a Rábába, míg a víz többi része az ártéren Kemenesszentpéter és Várkesző irányában folyt tovább. 25-én azonban a Várkesző határában levő ún. Balgatin töltést átvágtuk és így a víz lakott területek veszélyeztetése nélkül a Marcalba folyt le. A bal parti szakadásokon a víz Felsőpaty, Jákfa, Uraiújfalu és Nick községek vonalában vonult a Rába és Répceárapasztó torkolata felé és a felsorolt községek belsőségeit nem öntötte el. A Répceárapasztó jobb parti és a Rába bal parti részek között tározódó és megemelkedő víz azonban 24-én, illetőleg 25-én a Répceárapasztó jobb parti töltését átszakította. Az itt beömlő víz a szemben lévő bal parti töltéseket nagyon nagy erővel támadta és megbontotta. E bal parti töltés védelme mindennél fontosabb volt, mert újabb szakadás esetén a Répce—Kis-Rába völgyébe további víztömegek törhettek volna be, és a már felsorolt községekben, valamint a Hanság belsejében rendkívüli katasztrófa következett volna be. Az állandó esőzés a járművekkel való közlekedést teljes egészében lehetetlenné tette. A védekezőknek nem volt más lehetőségük, csak az, hogy a töltések védelmére szolgáló homokzsák és kőanyagot emberi erővel, vállon szállítsák. A védekezés azonban — bár a víz a bal parti töltést az egyik helyen már a töltéskorona feléig megbontotta —, mégis úrrá tudott lenni a nehézségeken és így a Répce—Kis-Rába völgye és a Hanság megmenekült az újabb elöntéstől. A rábai szakítások ideiglenes elzárása azonnal megkezdődött, melyhez a szolnoki készenléti osztag nagy segítséget adott. Az ideiglenes elzárásokat április 28-ig sikerült úgy megerősíteni, hogy a közeledő 2. kép. A Rába bal parti töltésszakadás ideiglenes elzárása a mentett oldalról alulról nézve (1965. V. 13. 11,30 h.) 28