Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Bogárdi János: A VITUKI Hidraulika Laboratóriumának első évtizede

illetve Haszpra Ottó vezetésével. A második változat vizsgálata dr. Hankó Zoltán vezetésével még folyamatban van, az általános elhelyezés vizsgálata azonban a tárgyalt 10 éves időszakban fejeződött be. A 2. és 3. kép a vízlépcső első, illetve második változat szerinti kialakítását tünteti fel. 2. kép. A Tisza II. Vízlépcső első változatának 3. kép. A Tisza II. Vízlépcső második változatának kismintája A Nagymarosi Vízlépcső tervezésével kapcsolatban először az általános elrendezésre, valamint az építési körülzárásra vonatkozóan kapott kismintavizsgálati megbízást a Laboratórium. Megépítették a Dunakanyar 82,50 m hosszú szakaszának 1 : 75 méretarányú, torzítatlan kismintáját. A kismintavizsgálatok első része a bearányosítás volt. Ez a munkarész kiterjedt az áramlási viszonyoknak, a vízfelszín esésének, a sebességek alakulásának és a görgetett hordalék mozgásának vizsgálatára. A felszíni áramlási képet a Dunán készült, eredeti áramlási képpel vetették össze. Ugyancsak összehasonlították a természetben, valamint a kismintában érvényesülő sebességeloszlást, továbbá a hordalékmozgást jellemző mennyiségeket is. A tervek szerint a nagymarosi vízlépcsőt a Duna medrét szakaszonként körülzárva fogják megépíteni (4. kép). A munkatér körülzárásoknak a 7000 m

3/'s víz4. kép. A Nagymarosi Vízlépcső építési körülzárásának kisminta vizsgálata hozamú árvizet a munkatérből még ki kell zárniok. A kismintavizsgálat feladata' annak felülvizsgálata volt, hogy a legveszélyesebb helyzetben a vízszint, alakulása, a sebesség eloszlása, az áramvonalak arakulása és a jég levonulása a kitűzött követelményeknek megfelel-e. A vizsgálatokat a vízlépcső környezetének és a körülzárásoknak 1 : 75 méretarányú kismintáján végezték, széles vízhozamtartományban, tíz különböző vízhozammal. Minden vízhozamnál meghatározták az áramvonalak alakulását, a vízfelszín alakját és a sebességeloszlást. Megvizsgálták a zajló jég levonulását is. A hordalékmozgás kérdésével nem foglalkoztak, mivel előzetes, az andezitig érő mederkotrást, tételeztek fel. A mérések eredményeiből megállapítható, hogy a várható legnagyobb sebesség a hajózás felső határánál (6000 m

;

l/s-nál) mintegy 4 m s. A vízfelszín alakulásáig végzett vizsgálatok eredményei szerint a körülzárásnál tetőző mozgás eseten kialakuló legnagyobb duzzasztás alig haladja meg az 1 métert. Magával a vízlépcsővel kapcsolatosan az alábbi kismintavizsgálatok elvégzésére kapott megbízást a Laboratórium: 1. a műtárgy áramlási ellenállásának és a műtárgyrészek vízemésztésének vizsgálata, 2. a műtárgy áramlási viszonyainak ellenőrző vizsgálata, 3. a hajózsilip töltésének, ürítésének vizsgálata és 4. a jéglevezetés vizsgálata. A vizsgálatokat a vízlépcső 1 : 75 méretarányú kismintáján végezték. Mind a nyitott duzzasztómű, mind pedig a nyitott hajózsilip és duzzasztómű esetét megvizsgálták tetőző vízállásnál. Az ellenállási tényező a vízállástól függően 0,4—0,8 határok között változott. Meghatározták a hajózsilip, a duzzasztómű, valamint a duzzasztómű egyes nyílásainak vízemésztését is. A műtárgy körüli áramlási viszonyok ellenőrzése során huszonkilenc különböző üzemállapotot tanulmányoztak. A vizsgálatok egyrésze árvízi, más része annál kisebb vízhozamokra vonatkozott. Ellenőrizték a vízerőtelep gépeinek vízemésztését, a műtárgynak a folyóba való beilleszkedését, valamint a vízfolyás hatását a műtárgyra és annak egyes részeire. Megállapították a part vonatozásának hatását az át'amlási képre és a vízerőtelep gépeinek a legjobb hatásfok elérése szompontjából legcélszerűbb üzembehelyezési sorrendjét. A hajózsilip töltési és ürítési viszonyait, mivel a mozgás nem permanens, ifényképsorozat segítségével vizsgálták. A töltés elenvésző hatású a felvízi áramlási viszonyokra; az ürítés azonban a labilis alvízi áramlási képet tovább rontja. A jégleeresztési vizsgálatot a kisminta segítségével 'kis, valamint nagyvíz esetén végezték el gézbetétes 17