Hidrológiai tájékoztató, 1966 június
Hírek
KANADA egyik legnagyobb provinciája, a Quebec tartomány, évek óta folytatja a hatalmas TransCanada út ide eső, több mint 2000 kilométeres szakaszának építését. A 2X3 nyomot széles zöld-sáv választja el. Valamennyi út- és vasútkeresztezést alul-, illetve felüljáróval oldották meg. Ezeken igen változatos áthidalásokat látunk, az átmenő gerendatartós vastól kezdve a vasbeton szerkezetek sokféle, sok esetben igen tetszetős megoldásáig. Jellemző rájuk a széles padka és átvezetett rézsű, rendszerint burkolt felülettel. Ez felüljáró esetén nyílt, zavartalan áttekintést biztosít a nagysebességű, maximálisan 80 mérföld = 130 km-re engedélyezett autóközlekedés számára. Az út keleti, tengerparti kezdetétől egészen Montreálig a Szent-Lőrinc folyamtól délre halad, részben annak partvonalával párhuzamosan, de néhány kilométer távolságra tőle. Kanada nagyobbik, északi részéről a hozzá járást csak a folyam keresztezésével lehet biztosítani. Erre a célra mindeddig csupán egyetlen híd állott rendelkezésre, a század elején épült québeci híd. Ez eredetileg vasúti híd volt, de közúti közlekedésre is alkalmassá téve. Utóbb a közúti közlekedés fontossága annyira megnőtt, hogy a hídról a vasutat majdnem teljesen leszorította, amely ma már csupán egy vágányon közlekedik, mellette pedig, tőle teljesen elkerítve, hárompályás autóút van. A közel 600 m hosszú híd nehézkes, vasrácsos szerkezetű, hasonlít szerkezetében a budapesti Szabadság-hídhoz. Ma már nem felel meg a megnövekedett autóközlekedés igényeinek és a hétvégi csúcsforgalomban, a kirendelt rendőrjárőrök közreműködése ellenére is sokszor fordulnak elő V 4—Vj órás torlódások. Ezért, közvetlenül fölötte, ugyancsak 600 m pillértávolságú kábelhíd építését kezdték meg, 5 pályaszélességgel. 1963-ban kezdték meg egy új híd építését Trois Rivieres— Three Rivers városkánál, kb. a québec— montreáli szakasz felezőpontján, ugyancsak 5 pálya sztlességgel. Ez rácsos vasszerkezetű lesz, a középső főnyílás 335 m hosszú, alsópályás, ívtartós megoldása il, melyhez két végén számos ártéri nyílás csatlakoz'k. összes hosszúsága 3050 m lesz. Mindkét híd kb. 40 m magas szabad áthaladást biztosít az óceánjáró hajók részére árvízkor, illetve -dagálykor is, ami Québecnél kb. 6 m magasságú, de kis hatása még Montrealnál is érezhető. A kétmilliós Montreal városnál 3 közúti híd köti össze a két partot. Megindult azonban a várost egy kis, a déli part közelében fekvő szigettel összekötő hatalmas alagút építése is, mely a szigettől a déli partig hídban fog folytatódni. Ez lesz majd a transzkanadai út végleges bevezetése a nagyvárosba. Az alagút összes hossza kereken 1200 m. A folyammeder alatt 7, egyenként 100 m hosszú szakaszból épül, amelyeket helyükre úsztatnak és ott lesüllyesztenek. Ezekhez a két végén egy-egy, 250—250 m hosszú, nyílt munkagödörben készülő parti szakasz csatlakozik. Szélessége 3 + 3 pálya lesz, középen a szellőzést és karbantartást, esetleg segélynyújtást szolgáló széles és magas tárnával. Ezzel kapcsolatban talán érdekes megemlíteni, hogy Amerikában, a drága munkaerő és olcsó villanyáram. s a rengeteg munkagép hazájában, lehetőleg kerülik a pneumatikus mélyépítési munkákat, s előszeretettel építenek nvitott munkagödörben. Ezt szádfallal körülzárják (főleg Larssen-pallókat használnak), szükség szerint tömítik, s ami belefolyik, víz, iszap, homok, föld, egyszerűen kiszivattyúzzák. Finály Lajos Az Északamerikai Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata (Public Health Service) újabb vízminőség vizsgáló úszó laboratóriumot helyezett üzembe a dél-karolinai Charleston kikötőben. Az úszótest eredetileg a katonaság raktárául szolgált. Mérete 36 X 10 m. Rajta 27 X 8 méteres vas felépítmény van, amelyet laboratóriumnak és irodának alakítottak át. Mintavételi s más célokra több csónakkal látták el. Feladata a kikötőben a szennyezési helyek, a szennyezések mértékének s minőségének, a kikötőmedencén átfolyó édesvizű vízfolyás áramlásának, az áramlás vízhozam, szél és ár-apály okozta változásainak beható vizsgálata. Emellett, a Mérnöki Testülettel karöltve, elkészítették a kikötő kismintáját a vickersburgi kísérleti telepen, ahol színezéssel kívánják vizsgálni a vízáramlásokat s a kikötőből kitorkolló Cooper-folyó legcélszerűbb kitorkollási megoldását. Finály Lajos A Fertő tó és környékének tájvédelmi körzetté tervezett kialakítása A Nyugat-Dunántúli Intéző Bizottság Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács elnökhelyetteséneik elnöklete alatt 1966. április 13-án Sopronban tartotta ülését. Ez alkalommal tárgyalta a Nyugat-Dunántúl idegenforgalmi és üdülési regionális tervének javaslatát. A javaslatot dr. Perczel Károly ÉM főosztályvezető és dr. Nagy Olivér regionális tervező ismertették. A tervezet a természeti szépségekben és műemlékekben gazdag Sopron, Kőszeg és Szombathely város, valamint környékük fejlesztését dolgozta ki. Ezen a területen a növekvő társadalmi igényeknek megfelelően, mind a magyar dolgozók, mind a hazánkba látogató külföldiek számára kulturált üdülési és kirándulási lehetőséget javasol biztosítani. A tervezet javaslatot foglal magálban a Fertó tó és környékének tájvédelmi körzetté való nyilvánítására, a jellegzetes növény- és állatvilág megóvására, a Fertő táj tudományos kutatásának koordinálására, a tó alatti gyógy- és ásványvizek hasznosítására, a polder-területek kialakítására. A regionális tervjavaslathoz az érintett Megyei Tanácsok és Pártbizottságok, az Idegenforgalom: OIH és OIT vezetői, a különböző tárcák képviselői szóltak hozzá. Az elhangzott társadalmi megvitatás észrevételeinak kiegészítésével a Nyugat-Dunántúli Intéző Bizottság a tervjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Pichler János Az ÉKME 1965. szeptember 18-i tanévnyitó ünnepségén tiszteleti tagjaink közül Pap Ferenc vas. Lampl Hugó gyémánt, Tőry Kálmán arany, Szegedi Csoportunkból pedig Hatolykai Pap István arany diplomát kapott. A kitüntetteket a MHT Elnöksége ez úton is szeretettel köszönti. Az ünnepségen a kitüntettek nevében Lampl Hugó az alábbi szavakat mondta: Mélven tisztelt Rektor Magnificus és az Egyetem Vezetősége! Kedves kitüntetett Kartársaim! Szeretett ifjú Kollégáim! Az, hogy ma itt állhatunk az átlagot meghaladó életkorban, és a számunkra ünnepet jelentő mai napot megérhettük, az nem a mi egyéni érdemünk. Ezt elsősorban állott emlékű, jó szüléinktől örökölt egészségünknek köszönhetjük, a többi „sors bona nihil aliud". És most, amikor alkalom van erről a helyről a magam és kitüntetett kartársaim nevében az Egyetem Vezetőségének a megtisztelő oklevelek adományozását megköszönni, teszem ezt azzal az ígérettel, hogy amíg erőnkből tellik, szolgálatainkkal továbbra is hasznos tagjai akarunk maradni szeretett Hazánknak. Ezek után pedig, azt a néhány rövid percet, amely még rendelkezésemre áll, arra kívánom felhasználni, hogy fiatal mérnöktársaimhoz szóljak és nekik két emberöltőt meghaladó vízépítőmérnöki gyakorlatomban eltöltött időm alatt szerzett, legértékesebbnek vélt megállapításaimat útravalóul átadjam: Az egyik az, hogy az elméleti tudás csak a gyakorlatban megszerezhető tapasztalati ismeretekkel párosulva teszi képessé a mérnököt nagy feladatok megoldására. Ennek a két tényezőnek mindenkor harmonikus egyensúlyban tartásával lehet a mérnöki munka eredményességét biztosítani. 159