Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Gerber Pál: Az V. Bányavízvédelmi Konferencia

M. Horon főmérnökhelyettes (Charge des Services Geologiques Regionaux, Paris) tanulmányában a lotharingiai vasércmedence vízlecsapolásáról számolt be. A lotharingiai vasércmedence vízlecsapolásáról számolt be. A lotharingiai vasércmedence középsőjura rétegekből áll. A vasércpad felett vastag, — a középsőjura alsó és felső rétegébe tartozó — erősen vízveszélyes, illetve víztartó rétegek települtek, amelyeket általában egy márgaréteg választ el egymástól. A rétegek áttörése jelentős vízbetöréseket okoz a bányában. Az előadásában ezeket a vízbetöréseket ismertette. A víztelenítést gazdasági szempontból két irányban vizsgáljuk: a) a víztelenítés csökkentése a felületi vagy csapadékvizek szűrődésének megakadályozásával az ásvány felett települt rétegekben, b) a víztelenítés során nyert víz felhasználása ipari vagy háztartási célokra; ezen az erősen iparosított és sűrűn lakott területen ugyanis a víz komoly értéket jelent. A hirtelen és erős vízbetörések magyarázatára és esetleges megakadályozására a földalatti vizek kémiai összetétele alapján 0 különböző összetételű vízcsoportot állapított meg. A bányaműveletekben jelentkező vízbetöréseket részben a felületi vizekből, részben a jura mély karsztrétegéből származtatja. Dr. Gerber Pál geológus a tatabányai medence nyugati sasbércén végzett karszthidrológiai megfigyeléseiről számolt be. Bevezetőben a nyugati sasbérc felépítését, szerkezetét, valamint a karsztos alaphegység jellemzőit tárgvalta. Az aktív vízszinsüllyesztési munkálatok szükségessé teszik a karsztrendszer fizikai és hidraulikai sajátosságainak megismerését. Meghatározta a sasbérc vízmérlegét. Vizsgálta a karsztvízszin és a mesterséges megcsapolások kölcsönhatásait. Tárgyalja a karsztvízszin természetes ingadozásának mértékét és befolyásoló tényezőit. Árapályjelenségeket mutat ki a karsztvízszinben, valamint a légnyomás változások okozta víztüköringadozásokat ismertette. Beszámolt a tatabányai medence vízemelésének a távolabbi környék vízháztartására gyakorolt hatásáról. A karsztvíznyomielzési kísérleteket értékelte és megállapította a kísérlet eredményességét befolyásoló tényezőket, valamint javaslatot tett a további kísérletek hatékonyságának növelésére. Dr. Szabó Nándor főgeológus „A mesterséges megcsapolások és a csapadék hatása a karsztvízszint alakulására" címmel a Dorogi Szénbányászati Tröszt területén mélyített karsztvízszin megfigyelésre alkalmas létesítmények dokumentumai alapján ismerteti a mesterséges megcsapolások helye és intenzitása, valamint a vízszinalakulás közötti összefüggéseket. Foglalkozik a vízszintváltozás és a szerkezet kölcsönhatásaival is. A víztüköringadozás, továbbá a csapadék és légnyomásváltozások közötti összefüggéseket elemzi. Tárgyalja a vízszinváltozás kapcsolatát a csapadékintenzitással, a tápterület leszálló karsztövének vastagságával, karsztosodottsági mértékével, a tápterület távolságával, valamint a csapadékfelvevő terület nagyságával és szerkezetével. A megfigyeléseket az eddiginél nagvobb mértékben kell kiterjeszteni — hívta fel a figyelmet. Egy központi megfigyelőszolgálat, kiépítését és az észleíőberendezések fokozottabb automatizálását javasolja. Az NDK rézpalabányászatának vízföldtanáról dr. Wolfgang Jung főgeológus számolt be. A mansfeldi medencében több száz méter vastagságban a felsőkarbon klasztikái és a Rotliegend, valamint a Zechstein agyag-karbonát-kálciumszulfát és halit kőzetei fekszenek, melyek biztosan 4 sedimentációs ciklusra tagolhatók. A sóösszlet feküje hegységszerkezetileg erősen feldarabolódott. Uralkodóak az ÉNy—DK-i csapású vetők; alárendeltebbek az ÉK—DNy-i irányúak, és valószínűen a rajnai irányú vízszintes flexurák. A vetők magasságai a medence belsejében néhány cm-től kb. 100 m-ig terjednek, míg a medence szélein 800 m-ig terjedő elmozdulások mutatkoznak. A vízföldtani veszély a rézpalabányászatb'an elsősorban a Zechstein sóüledékeinek könnyű oldhatóságából származik. Az eddigi lefejtett 150 km

2 nagyságú mező területén ez idő szerint kb. 45 m

3/p víztömeg tódul a bányába. Ebből 12 m

3 édesvíz, a többi kb. 180 g NaCl-ot tartalmaz literenként. Vizi Béla a Bauxitkutató Vállalat igazgatója . a bauxitelőfordulások víztelenítésének jelenlegi helyzetét és feladatait ismertette. A bauxitbányászat fejlesztésének legfőbb nehézsége a karsztvízkérdés. A különböző bauxitterületek (Nyirád, Iszkaszentgyörgy, Halimba, Fenyőfő) a legfontosabb vízföldtani jellemzőinek ismerete alapján az 1965—1980-as évek során várható vízemelés meghaladja a 300 m

3/percet A vízveszély miatt előreláthatólag nehéz feltárási, illetve bányanyitási kérdések megoldásának egyik lehetősége a fúrásos aknamélyítés. A bauxitbányászat és a Bakonyban folyó egyéb bányászati tevékenység távlati vízemelését vizsgálva kitűnik, hogy azok az 1970—75-ös időszakban több vizet emelnek a főkarsztvízrendszerből, mint annak csapadékeredetű utánpótlódása. Ennek következtében megváltozik a Bakony-hegység főkarsztvízrendszerének helyzete és vízháztartása. Az elvont vizek pótlása szükségessé teszi a bányák által kitermelt víz hasznosítását, illetve értékesítését. Joseph Zötl docens (Ausztria) távollétében felolvasott előadása a földalatti karsztvízutak meghatározására alkalmazott kombinált nyomj elzési kísérleteket ismertette. A nyomjelzési anyagok megválasztását a földtani és morfogenetikai viszonyok és a feladott különleges kérdés szabják meg. Míg a földalatti vizek sózása a szükséges beadagolási tömegek miatt csak helyileg korlátozott kérdések tisztázására jöhet tekintetbe, addig a fluoreszceinnel uranin és rhodamin B formájában való festés a leghasználatosabb és műszakilag legkifogástalanabb eljárások közé tartozik. A fluoreszcein mérésre szolgáló spektrofotométer még 10-1

1-es hígítást is megállapíthatóvá tesz. Savanyú vizek, valamint ivóvízellátások esetleg kizárják a fluoreszcein alkalmazását. Több helyen egy időben történő adagolásra Lycopodium spórát alkalmaznak. A karsztvíz nagy erőssége és sebes folyása különösen kedvez ennek az eljárásnak. Radioaktív izotópoknak bevezetése kiterjedt vizsgálati területeken még mindig költséges, ezzel szemben az aktiváló analitikai módszer a jövőben növekedő fontosságot kap. Csak az eljárások továbbfejlesztése fogja lehetővé tenni azon karszthidrológiai vizsgálatok elmélyítését, amelyek annak biztos tudatát követelik meg, hogy látszólag helyileg korlátolt kérdéseket nem lehet egv nagvobb karsztvíztest víztelenítési mechanizmusától elkülönítve kezelni. Az egyes nyomjelző anyagok sebessége a magas, közepes, vagy mélyvízállások függvénye. Ez a körülmény az kvalitatív vizsgálat szempontjából alárendelt fontosságú, de lényegesen befolyásolja a tárolás becslését, mely a mennyiségi mérésen és az átfolyási sebességen épül fel. Dr. Juhász József oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa „A bányavíz elleni védekezés és a vízgazdálkodás összefüggéseit" elemezve megállapította, hogy bányavidékeink vízszükséglete a bányaművelés fejlődésével hatványozottan növekszik. Egyre fokozódik az ivó- és ipari vízigénylők száma, és nő az igényelt víz mennyisége. Ma már viszonylag elég jól ismerjük hazánk felhasználható hidegvízkészletét, ezen belül a karsztvízkészleteket. A megcsapolás jelenleg már nagyobb a dinamikus készletnél, ennek következtében a karsztvízszinben regionális csökkenés mutatkozik. Bányavizeink hasznosítása ma még nagyon kisméretű. A növekvő vízigények kielégítésére a bányavizet kell a lehetőség határain belül felhasználni. 150