Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Gerber Pál: Az V. Bányavízvédelmi Konferencia

tanban az ismert módszerű nyomjelzések eredményeit ismertették. A 2. és 3. szekcióban az előadósok a barlang élővilágáról és a barlangokban található ősmaradványokról és régészeti leletekről hangzottak el. A 4. szekcióban a barlang-feltárásokban elért eredményeket ismertették. Bemutatták a barlangkutatók felszerelésének óriási iramú fejlődését. Megvitatták a gyakorlati barlangkutatás területén kialakult tapasztalatokat és a barlangi mentéssel kapcsolatos kérdéseket A magyar karszt- és barlangkutatók négy előadást tartottak (Cser Ferenc és Maucha László — közős előadása —) Gádoros Miklós, Szabó László, Szabó Pál Zoltán — előadását az előadóülés elnöke Binder H. olvasta fel). Ezek közül főleg Cser Ferenc—Maucha László és Szabó László előadása váltott ki nagy érdeklődést és vitát. Cser Ferenc és Maucha László a fiatalok közül a magyar speleológiai tudomány legtehetségesebb tagjai. A Vass Imre barlangban végzett többéves mérési megfigyeléseiket rögzítették a cseppkövek, különösen a görbe csennkövek képződésével kapcsolatban. A cseppkő kénződésének elméletét matematikai formulában rögzítették, amely nagymértékben előbbre vitte az eddigi feltevéseket. Szabó László (A MHT Borsodi Csonortia Karsztés Karsztvfzkutató Szakosztályának titkára) a bükki barlangi üledékek feldolgozásáról és a vizek nvomielzés^hől kialakult karsztvíz szinttel kanrsolatos megfégveléseinket mondta el. Előadásának főleg első része váltott ki nagv érdeklődést Különböző szintben kifeilődött barlangok üledékét vizsgálta meg. Főleg szemcsenagvsáeuk szerint, a már iól S7inte?ett naksi löc? szelvénnyel hasonlftia 5«és Vimntatia azonosítási eshetőségüket. Vizsgálatai szerint az egyes szintekben kialakult barlangok a pleisztocén különböző szintjeit jelzik. Jelentősége az előadásnak abban van, hogy a plesztocén ilyen „finom" szintezését barlangi üledékek alapján világviszonylatban sem végezték el, másrészt mutatja a barlangok képződésének, illetve az erózióbázis változásának idejét. A kongresszus tudományos munkáján kívül még több más kérdéssel is foglalkozott. a) Kidolgozták és elfogadták a Nemzetközi Barlangkutató Szövetség alapszabályzatát. Nehézséget az jelentett, hogy több országban több egyesület, szervezet foglalkozik karszt- és barlangkutatással (így Magyarországon is). Felvetődött, hogy mely szervezet képviselje hazáját, mivel egy országból csak egy szervezet lehet tagja a szövetségnek. Ezt úgy oldották meg, hogy minden ország igyekszik létrehozni egységes szervezetét. b) Megválasztották a Nemzetközi Barlangkutató Szövetség vezetőségét. c) Elfogadták a barlangi térképezés alapelveit és kiadták a barlangi térképek nemzetközi jeleit, jelzéseit. A magyar barlangkutatók véleményét — a ma- • gyar barlangkutatók eredményeinek megfelelően — kikérték, többen részt vettek különböző munkabizottságok munkájában. A kongresszus eredményéből azt — az általunk is hangoztatott — tanulságot szűrtük le, hogy a karsztés barlangkutatás mindinkább tudományos vonalra tolódik el. Ezt mutatta a megjelentek szakképzettsége és az elhangzott előadások mondanivalója. Legmagasabb szintű előadás az ún. „keveredési korrózió" tárgyköréből hangzott el. A karszt- és barlangkutatás többé nem öncél, hanem a víz feltárását és hasznosítását kívánja előtérbe helyezni. Dr. Juhász András Az V. Bányavízvédelmi Konferencia Nagy érdeklődés mellett rendezte meg a Bányászati Kutató Intézet az OMBKE és a szénbányászati trösztök közreműködésével a bányavizek elleni védekezéssel foglalkozó konferenciát. A karsztos és porózus közetek vízkérdéseit tárgyaló, széles körű konferenciának számos külföldi vendége is volt. A hazai viszonyokkal foglalkozó előadások mellett, külföldi előadók is beszámoltak e téren elért eredményeikről, tapasztalataikról. A konferencia 1965. szeptember 20-án délelőtt kezdte meg munkáját a KPVDSZ Jókai utcai székházában. Tamásy István NIM főosztályvezetőhelyettes a konferencia elnöke, megnyitó sazvaiban méltatta a magyar kőszén és bauxitbányászatban igen súlyos tényezőként jelentkező vízvédelem jelentőségét. A bányavízvédelem módszereinek elmélfeti kidolgozója és a kutatások irányítója a Bányászati Kutató Intézet bányavízvédelmi osztálya. Az első két előadásban tehát az intézetben folyó munkáról hallottunk. Willems Tibor „A hazai karsztvízföldtani kutatások eddigi eredményei és további feladatai" címmel a kutatás eredményeinek alábbi fontosabb részleteit ismertette. A főkarsztvíztároló vízmérlege: közelítő pontossággal meghatározták a beszivárgás, a megcsapolások különböző formáit, az evapotranspiráció, párolgás és lefolyás numerikus alakulását. A nagyszerkezeti egységek hidraulikus hatásainak elemzésével képet alkottak a rezervoár hidraulikai működési rendszeréről. A karsztvízbetörések és a hegyszerkezet összefüggéseinek felderítésével elvégezték az egymásrahatás minden oldalú vizsgálatát. Megállapították, hogy asszimetrikus szerkezeti település esetén a mélység növekedésével a vízbeáramlások maximális hozama csökken. A vízmozgás fő irányainak, mozgásjellemzőinek és tömegének felderítése céljából nagyüzemi víznyomjelzési kísérleteket végeztek. A kismintatörvény felállítása céljából vizsgálták a természettel analóg viszonyok kialakításának lehetőségeit. Dr. Vigh Ferenc tud. osztályvezető „A karsztvíz elleni védekezés jelenlegi állása és fejlődésének irányai" c. előadásában ismertette a vízemelési helyzet alakulását az elmúlt évtizedben. A preventív védekezés terén a vízvédelmi pillérek összehasonlító értékelése alapján tárgyalja az optimális pillérméret számítására alkalmas empirikus módszereket. Kimutátta, hogy a gyenge védőrétegű területen a minőségi korrekciókon kívül tektonikai korrekció is kell, ami egy „C" korrekciós tényező alkalmazását teszi szükségessé. A „C" tényező a vetódési magasságnak a védőrétegvastagsághoz való viszonyától függ. A passzív védekezés terén az elmúlt évtizedben nagyobb fejlődésről nem számolhatunk be. Előrehaladásunknak tekinthetjük a szivattyútelepek kapacitásának növelésére vonatkozó rendelkezést, valamint erősen vízveszélyes területen a feltárásnak és a főszivattyútelepeknek elzárható kivitelben való készítését. Aktív védekezés alatt a vízszin süllyedését, illetve a víznyomás csökkentését értjük, ami a víz előzetes, tervszerű csapolásával érhető el. Az erősen vízveszélyes aknamezők vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy nemcsak a feltárásra váró, hanem sok esetben a feltárás és művelés alatt álló aknaüzemekben is egyre inkább szükség van az aktív védekezésre. Gyenge védőrétegű területen elegendő a víznyomás csökkentése, mert ezáltal a fajlagos védőréteg a biztonságos értékre növelhető. Vannak azonban olyan területek is, ahol védőréteg hiánya miatt a művelés csak helyi vízszin süllyesztéssel lehetséges. 149