Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Végh Sándor: Vízkutatás a nicarói hegyek között (Kuba) - Hrabowski Klaus: A hévíz és gőzforrások hasznosítása Izlandon

szöb (Grönland—Izland—

Färoer—Skócia) találkozásánál. A tektonikus vonalak elemzése alapján Billow (1962) Izlandot a földkéreg nagy kidudorodásának tekinti, ehhez nyugaton még két kisebb kidudorodás csatlakozik (az Északnyugati félsziget és az attól délre levő kaldera formájúan beroskadt Faxafloi a szegélyező hegyekkel). A két nagyszerkezeti vonal kereszteződésében hosszú időn át, legalábbis a harmadidőszak óta láva ömlött ki. Izland felszínét majdnem teljesen bazaltos vulkánitok és azok laza málladékai borítják. A riolitos kőzetek jelentéktelenek. Üledékes kőzet igen ritka. Csupán az ország északi részén, a Thörnes félszigeten vannak több mint 400 m vastag pliocénkori kagylómaradványos tengeri eredetű homokkövek. Ezek mellett az ország különböző részein vékony és kicsiny, valószínűleg eocénkori barnakőszén telepek („suturbrandur") keletkeztek. Ezek a barnaszenek igen kis medencékben képződtek, ezért az egyes előfordulások nem párhuzamosíthatok, rétegtani jelentőségük kevés. Az ország nagy részén a harmadidőszak végén fejeződött be a vulkáni tevékenység. A pleisztocénban és a holocénban csak a neovulkáni zónában, amelyet közép-izlandi ároknak is neveznek, meg az ország nyugati és északi részén kisebb területeken voltak vulkáni kitörések. meg. Eddig még egyetlen helyen sem' sikerült megfigyelni a kürtőket. A platóbazaltos vidékeken savanyú vulkánit alig van. Einarsson (1960) szerint a harmadidőszaki vulkánosság kőzeteinek megoszlása a következő: bázikus vulkánit 83% andezit 3<>/

0 savanyú vulkánit 8% üledékek (pliocénkorú, Thörnes és Suturbrandur mellett) 6% Pleisztocén és holocén vulkánok nincsenek a leírt területeken. 2.2. Negyedkori vulkáni területek. A negyedkori vulkáni tevékenység mindenekelőtt a szigetet északdéli irányban átszelő közép-izlandi árokra korlátozódik. Ezenkívül negyedkori vulkáni kőzetek vannak még a Snaefellness-félszigeten (a Snaefell rétegvulkán) a sziget legnyugatibb részén és az északi parton a Skagaheigi északi részén. A középizlandi árok Thoroddsen (1905—1906) és más szerzők szerint egységes tektonikai képződmény. Bülow (1963), Rutten és Wensink (1960) véleményére hivatkozik, mely szerint az árok déli részét az érchegységi csapású Hreppar-magaslat két részre osztja. 1. harmadidőszaki bazaltok. 2. Moberg-formáció, a) Idősebb sorozat (pliocén és pleisztocén); b) Fiatalabb sorozat (pleisztocén) 1. ábra. Izland áttekintő földtani térképe (Thorarinsson nyomán 1960) Ezt a neovulkáni zónát Bülow (1962) az izlandi dudoron keletkezett hasadéknak tekinti. Geofizikai észlelésekből arra lehet következtetni, hogy a Mohorovicic felület felett a bázikus kőzetek vastagsága 30 km körüli (

Bath 1960, Bülow 1962). Az ország területének mintegy 10%-a eljegesedett felszín. Izland legnagyobb gleccserének a Vatnajökullnak jege több mint 8000 km

2-t borít Nagy területeket — mindenekelőtt az ország belsejében — pleisztocén glaciális hordalék borít. 2.1. Harmadidőszaki platóbazaltok. Főleg a sziget északnyugati és keleti részén vannak, felszínük majdnem síkság. A part közelében a tektonikai vonalak mentén (

Schwarzbach, 1956) a gleccserek mély fjordokat denudáltak. Bazalt (csak ritkán 20 m-nél vastagabb) és bazalt-tufa váltakoznak. így Keilhack, 1933) Isafjördur mellett (az északnyugati félszigeten) egy 636 m-es sziklaszirten 48 bazaltréteget számlált Thorarinsson (1960) földtani térképén (1. ábra) ez a zóna lényegesen szélesebb, mint Bülown&l (1962), de nem tekinthető horsztnak. Az itteni kőzetek mind Thorarinsson (1960), mind Bülow (1962) szerint plicénkorú és ópleisztocénkorú szürke bazaltok. A korábbi nézetekkel ellentétben a mai felfogás szerint, a lesüllyedt területet nem vetődések, hanem lapos gyűrődések határolják. Az újvulkáni zóna déli része kb. a Vatnajöhull északi pereméig érchegységi csapású. Az északi részen a csapás a rajnai irányba vált át. A neovulkáni zóna üledékeinek összességét Moberg-formációnak nevezik, Kjartansson (1960) szerinti osztályozásban: 1. régebbi szürke bazaltok; 2. Moberg-formáció; 3. újabb szürke bazaltok. 129