Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Papp Szilárd: Az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályának munkássága a vízgazdálkodás egészségügyi kérdéseinek kutatásában

köztünk fúrott közkutakkal. Az intézet úttörő munkát végzett, amikor ezen a részen fúrott közkutakat létesített. A háborús események következtében 1944 közepétől 1946 végéig kútépítkezésünk gyakorlatilag szünetelt. A világháború befejezésekor az osztály a falvak leromlott ivóvízellátásának megjavítására fordította minden erejét. Az ország területén addig a műszaki osztállyal együtt elkészített kb. 2000 kút közül a háborús cselekmények következtében 511 rongálódott meg. Ez a körülmény a kútépítkezések mielőbbi megindítását tette szükségessé, aminek jelentőségét az egészségügyi kormányzat felismerve, az első 3 éves terv kezdetén az ehhez szükséges hitelkeretet biztosította. A kutak adatait és az akkor majdnem 100 000 vizsgálati eredményt tartalmazó országos kútnyilvántartásunkat a háborús pusztulástól sikerült megmenteni és ez az adatgyűjtemény igen nagy szolgálatot tett a vízellátás helyzetének további feltárásában és a további kútépítkezések helyének kijelölésében. Ennek felhasználásával a rendelkezésünkre bocsátott 6 351 000 Ft-ból 270 fúrott kutat, 16 ásott aknás kutat, 5 vízelvezetést, 2 forrásfoglalást és 1 községi vízvezetéket építettünk meg. 1949-ben a kútépítkezések átszervezésre kerültek és ettől kezdve az Országos Közegészségügyi Intézet kútépítési tevékenysége megszűnt. Ivóvízellátás A kútépítések befejezése után indult meg a szervezett kutató munka intézetünkben. Az átszervezés következtében még 1949-ben a fővárosi bakteriológiai intézetből a vízbakteriológiai laboratórium az osztályra került és ettől kezdve a budapesti vízellátás kémiai és bakteriológiai ellenőrzése 6 éven át az intézet feladatát képezte. Egyúttal a vízbakteriológiai laboratórium átvette .országosan a vízbakteriológiai vizsgálatokat és ezáltal a vízhigienében egymást szorosan kiegészítő kémiai és bakteriológiai vizsgálatok egy osztály keretébe kerültek, ami mind a vízellátás ellenőrzése, mind a kutató munka és adminisztráció terén óriási előnyökkel járt. A kutató munkához a témákat a vízegészségügy gyakorlatában felmerült kérdések közül választotta az osztály. Elsősorban feldolgoztuk kútnyilvántartásunkból az ország lakosságának háború utáni vízellátottságára vonatkozó adatainkat, amit feltérképeztünk (Papp, 1949). A tanya ivóvízellátásának fejlesztésével kapcsolatban vázoltuk az egészségügyileg helyes megoldást (Papp, 1950). Foglalkoztunk az állami gazdaságok, gépállomások és általában az új mezőgazdasági üzemek és létesítmények ivóvízellátásának továbbfejlesztésével (Papp, 1951). Továbbra is behatóan foglalkozott az osztály a természetes vizek agresszív hatásával, annak okozati tényezőivel és a korrózió elleni védelemmel, amelyek a korrózió okozta csőkilyukadások következtében szoros összefüggésben állottak az egészséges ivóvíz biztosításával. Ennek során kidolgoztuk a méSz-szénsavegyensúlyban levő lágy vizek pH értékeinek pontos kiszámítását, ami a különböző szabad szénsav tartalmú vizek pH értékének kiszámításához vezetett (Popp, 1949). A vízvezetéki hálózatokban fellépő korrózió elhárítása és ezen keresztül az ivóvíz minőségének megjavítása céljából tovább foglalkoztunk a vizek sav-, mangán- és vastalanitásának kérdéseivel és az e célra az osztályon kidolgozott termikusan kezelt magnéziumoxid és kvarc-zúzalék keverékéből álló szűrőanyagot nagyüzemi próbának vetettük alá (Papp, 1952). Azóta az országban számos vízmű használja jó eredménnyel, sőt külföldön is bevált. A fúrt kutak korrózióvédelmével kapcsolatban módosítottuk és továbbfejlesztettük az osztályon kidolgozott mesterséges védőréteg kialakítására szolgáló Jendrassik-féle eljárást (Papp, 1952 és 1953). A korrózió elleni védelemmel tovább foglalkozva, számba vettük a vasas vizű kutakat és rámutattunk a védekezés módozataira (Papp, 1958). A vízegészségügyi kérdések között egyre nagyobb jelentőségűnek bizonyult a jód mellett a vizek fluortartalma. Ezért a fluor-vizsgálat metodikáján dolgozva, azt továbbfejlesztettük (Jendrassik es Papp, 1943, Jendrassik és Dippold, 1944 és Scher, 1956). Meghatározva vízvezetéki vizeink fluortartalmát, megállapítottuk, hogy az mindenütt kevés, többnyire 0,5 mg/l alatt marad (Papp és Dippold, 1950). A balatoni fürdőhelyek ivóvízellátásának tariulmányozásakor rámutattunk azokra a megoldási módozatokra, amelyekkel az egész Balaton-part ivóvízellátása javítható, illetve megoldható (Papp, 1952). A Balaton vizének egészségügyi kérdéseivel tovább foglalkozva, komplex kémiai, bakteriológiai, biológiai és radiologiai vizsgálatoknak vetettük azt alá, amelyekből különösen a betorkoló szennyvizek szennyező hatásának terjedésére és a szennyvizek elhelyezésére vonatkozóan számos értékes gyakorlati következtetés volt levonható (Papp, Bolberitz, Hegyessy, Gregács, Schiefner, 1958 és 1960). Az utóbbi időkben a városi vízellátás elégtelensége és az újabb víznyerési lehetőségek hiánya a mesterséges talaj vízdúsítás irányába terelte a kutatást. Számos vizsgálattal megállapítottuk, hogy a megfelelően végzett mesterséges talaj vízdúsítás közegészségügyi szempontból elfogadható eljárás (Hegyessy és Gregács, 1961). A falusi vízellátásnak a kis- és törpevízművek révén meginduló fejlesztése számos megoldandó egészségügyi kérdést vetett fel és ezért a falusi vízellátásnak helyes megoldását, vizsgálatok, szakvélemények és javaslatok útján egyre nagyobb mértékben segíti elő az osztály. A vízellátás biztosítása szempontjából egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert hazánkban is a víztározók. Ezek vizében végbemenő kémiai, bakteriológiai és biológiai változások figyelemmel kísérése a vízbiológiai vizsgálatok kiterjesztésével járt, amire az osztály a vízegészségügyi vizsgálatok még teljesebbé és kiterjedtebbé tétele céljából aránylag könnyen berendezkedett. A vízelemzések terén a vizek összes szerves anyag tartalmának (Bolberitz és Hegyessy, 1962) a természetes vizek szulfát tartalmának (Bolberitz és Csanády, 1962) és kis mennyiségű fenolnak a meghatározására (Csanády, 19§4) dolgozott ki eljárást az osztály. A vízbakteriológiai vizsgálatok megbízhatóbbá tétele végett bevezettük az Intézetünk által sterilizált üvegek biztosítását és szétosztását. A vízbakteriológiai laboratórium a különböző membránszűrős módszerek kipróbálását és bevezetését az egészségügyi vízvizsgálatok terén sikeresen oldotta meg. Ugyancsak az ismeretlen etiológiájú csecsemőkori hasmenések tisztázásával és a vízeredetű coli enteritisek típusainak tanulmányozásával szép eredményt ért el (Gregács 1959 és 1960). Fürdővizek A fürdővizek vizsgálatával a külföldi vízvizsgáló és vízhigiénés intézményekhez hasonlóan, Intézetünl is csak viszonylag későn, 1950-től kezdett foglalkozni Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy egyes fürdőin! bőségesen rendelkeznek megfelelő minőségű vízzel, sol fürdőnél azonban igen kevés a vízutánpótlódás. Vizs gálatokkal megállapítottuk, hogy a medencevizeknel a használat folytán előállott szennyezettsége jól kö vethető a baktériumszámmal, Coliszámmal és a Clo stúdium welchii előfordulásának mértékével, a kémia vizsgálatok terén pedig a klorid-ion, az ammonia, i proteidammonia, az összes nitrogéntartalom és az oxi génfogyasztás növekedésének a mérésével. Ezek növe kedésének mérlegelt átlagszámításával sikerült egy úr szennyeződési számot megállapítani, mely a tapaszta latok szerint meglehetősen hűen tükrözi vissza a me dencevíz szennyezettségének mértékét (Bolberitz, 1953! Vizsgálataink alapján rendelettervezetet dolgoz tunk ki az Egészségügyi Minisztérium részére, mel szabályozná a fürdők vízellátását,, vízcseréjét, a me dencék nagyságát, kiképzését, az esetleges vízforga tást, az elhasznált fürdővizek elhelyezését és végül 11