Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Papp Szilárd: Az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályának munkássága a vízgazdálkodás egészségügyi kérdéseinek kutatásában

tásában és kitűzésében. Kútnyilvántartásunkat a legkülönbözőbb intézmények veszik állandóan igénybe. Ellenőrző munkánkat szaporította az 1934-ben megjelent jégrendelet, amelynek értelmében jégvizsgálatokkal is kellett foglalkoznunk. A kútvizek ellenőrzésén kívül ivóvízellenőrzésünk másik fontos része a nagyszámú fogyasztót ellátó városi és községi, továbbá bánya- és üdülői vízművek ellenőrzése volt. Nem elégedtünk meg a negyedévenként beküldött vízminták vizsgálatával, hanem lehetőleg évenként egyszer, de szükség szerint többször is a helyszínen vizsgáltuk meg azokat. A vízvezetéki vízzel való ivóvízellátottságunk terén sem volt kedvező a helyzet. Intézetünk megalakulása után a vízvezetékek adatait magunknak kellett összegyűjteni (Jendrassik—Bolberitz 1931.), mert hasonló teljességű, rendszeres adatgyűjtés eddig még nem volt hazánkban. Az összegyűjtött* adatokból megállapítható volt, hogy az ország akkori 58 városa közül mindössze csak ágban volt vízvezeték. A községi vízművek közül is csak 28-at tartottunk nyilván. A háború utáni 28 városi és a körülbelül ugyanennyi községi vízmű évenkénti helyszíni ellenőrzése során egyre több esetben foglalkoztunk .egyes vízművek speciális kérdéseivel is. Így pl. a víz vastalanítása, mangántalanítása, savtalanítása, kéntelenítése, fenolszennyeződésektől való mentesítése terén végeztünk nagy számú vizsgálatot és adtunk szakvéleményt a panaszok kiküszöbölésére.. Számos esetben állapítottuk meg az ipari és ivóvízhálózat hanyagságból, vagy tévedésből bekövetkezett összeköttetését, aminek következtében járványszerű megbetegedések léptek fel. Az egészséges ivóvíz biztosítását voltak hivatva elősegíteni azok a rendkívüli munkálatok, amelyeket árvízzel és földrengéssel sújtott területeken végeztünk. Így első alkalommal 1948-ban a Tisza felső folyásának vidékén bekövetkezett pusztító árvíz levonulása után az azonnal elvégzett vízvizsgálatok alapján intézkedtünk a beszennyeződött kutak kitisztításáról és fertőtlenítéséről. Fontosságában és kihatásaiban messze kiemelkedett az a nagyszabású vízegészségügyi munka, amit a Duna áradása idején 1954 nyarán végzett az osztály. A gyorsan elvégzett Duna menti vízmű vizsgálatoknak és a fertőtlenítésre vonatkozó rendszabályok gyors bevezetésének volt köszönhető, hogy nem keletkezett egészségügyi ártalom. Mozgalmassá tette az osztály munkáját 1956-ban a nagyobb kiterjedésű földmozgás és a súlyos dunai árvíz. Itt is a gyors helyszíni vizsgálatokkal soronkivul megállapított iható vizű kutaknak a megjelölése és a szükséges fertőtlenítés lebonyolítása, nagvmértékben járult hozzá a fenyegető járvány elhárításához. Az osztály számos más esetben is kivette részét a Járványügyi Osztállyal együtt a vízeredetű járványok műszaki okainak felderítésében, és a megteendő szükséges intézkedések előírásában, amit a vízművek állapotának a háború után tapasztalt romlása tett indokolttá (Kubinyi, 1959 és 1960). Kútétiítés Az osztály tevékenységének második súlypontja a magyar falvak vízellátásának megjavításán nyugodott. Tapasztalataink alapján az intézet működésének első esztendeiben felemeltük szavunkat a hatóságok és a nyilvánosság előtt is az ország ivóvízellátásának tűrhetetlenül elmaradt állapota ellen, jelentések, előadások és szakcikkek útján (Jendrassik, 1932, 1935, 1936, 1937). örvendetes jelenség volt, hogv ennek nagy visszhangja támadt éi a vidék vízellátásának megiavítása a politikai megnyilatkozások és a szakelőadások állandó témája lett. sőt, a napilanok és szaklapok is mind sűrűbben foglalkoztak ezzel a fontos közegészségügyi kérdéssel. A kormányzat által rendelkezésre bocsátott összegekkel "mintakutak építését kozdtiik meg. 1 ~ A kútépítkezésekre fordított összegek évről évre növekedtek, melynek segítségével 1935-ben beszerzett mtezeti fúróberendezést is munkába~attftottalc A fúrások elsősorban tartató célt szolgáltak, fontos vízkémiai és vízföldtani adatokat szereztünk ezáltal olyan községek vízellátására vonatkozóan, ahol ásott kutak vize ivásra nem alkalmas. A kútépítések helyének kijelölésével és a feltárt víz minősítésével kapcsolatos helyszíni vizsgálatok szaporodása, hordozható vízvizsgáló berendezések összeállítását tette szükségessé, amellyel a helyszínen elvégezhetők az összes higiénés, vagy korróziós szempontból fontos vizsgálatok. A kútépítésekkel kapcsolatos újszerű munka szükségessé tette, hogy megfelelő kutató munkát is végezzünk. Ennek során helyszíni vizsgálatokra alkalmas egyszerű keménység és tájékoztató szulfát meghatái-ozási módszert, dolgoztunk ki (Papp, 1938). A fúrott kutaknál feltárt vizeknél jelentkező agresszív hatás és a vizek vastartalmának kiküszöbölése erősen foglalkoztatta az osztályt. A fúrott kutak elromlása és vizük használhatatlan volta ugyanis ezzel állt, összefüggésben. Ezért az osztály laboratóriumi kísérletekben foglalkozott a vascsövek felületén keletkező védőréteg kialakításának feltételeivel és nagy gyakorlati jelentőségű kémiai eljárást dolgozott ki. Lényege az. hogy oxidáló lúgos hatású, esetleg kalcium tartalmú vegyszerek alkalmazásával az elkészült fúrott kutak vascsövezetének belső felületén nagy ellenállóképességű, a természeteshez hasonló, vasoxidból és kalciumkarbonátból álló mesterséges védőréteg alakítható ki olyan vizeknél is; amelyek maguktól sohasem tudnának létrehozni védőréteget (Jendrassik, 1939). Fúrott kutak készítése során számos esetben találkoztunk természetes állapotban is vasat tartalmazó vizekkel. Itt nem lehetett célt elérni eternit, vagy fa béléscsövezéssel, sem mesterséges védőrétegképzéssel, hanem vastalanító berendezésre volt szükség. Ezért termikusan kezelt magnéziumoxidból olyan vastalanító szűrőanyagot dolgoztunk ki (Fermago), mely egyidejűleg felhasználható volt a víz savtalanítására és mangántalanítására is (Papp, 1944). A kutak és vízelvezetések építésénél tanulmányoztuk a nagy gyakorlati fontosságú mész-szénsavegyensúlyt. E téren kísérleteink arra mutattak, hogy alkalihidrogénkarbe-iátos vizek esetében az irodalomban szereplő egyenletek nem fejezik ki az egyensúlynak megfelelő helyzetet. Vizsgálataink szerint ez az alkalihidrogénkarbonátok tartozékos szénsav tartalmának elhanyagolhatóan csekély voltával, illetve annak teljes hiányával függ össze. Nagyobb karbonátkeménységű vizek esetében pedig a hőmérséklet mellőzése okozza az egyensúlyi helyzettől való eltérés látszatát (Papp, 1942). A víz szabad szénsav tartalmának meghatározásában elkövetett elvi hibák is az egyensúlyi helyzettől való eltérést idézték elő (Papp, 1942, 1943). E hibák vizsgálataink során tisztázódtak, új korrekciós értékek alkalmazásával kiküszöbölhetők voltak. Kidolgoztuk az egyensúlyi helyzetre való következtetést, a pH-értékek mérése alapján, melynek gyakorlati értéke a mészre agresszív szénsav egyszerű és gyors felismerésében rejlett (Papp, 1942,1943). E vizsgálatok sorén megállapítottuk, hogy a mészre agresszív szénsav mennyiségileg nem tekinthető azonosnak a betonra agresszív szénsavval. Az intézet által mélyített fúrások vizének részletes higiénés és korróziós vizsgálati adataiból igen érdekes és jellegzetes módon rajzolódtak ki hazánk egyes vidékeinek vízszerzési viszonyai és lehetőségei. Jellegzetes egységnek találtuk a balatoni partvidéket, a Szabolcs-Szatmár megyei 20—60 m mélységben elterülő nagy kiterjedésű kavicsterületet mészre agresszív szénsavtartalommal és rétegeredetű vastartalommal, a Békés—Csanád megye vascsőre nem agresszív vizeit, a magyaróvári járás feltűnően vastag kavicsrétegét, melynek vize védő agyagréteg nélkül is 30—40 m mélységben határozottan mélyvíz jellegűnek bizonyult (Papp, 1943). Az ivóvízellátás terén megoldasra varo feladatok az idők folyamán egyre növekedtek. Különösen Kárpátalja és Erdély vízellátási kérdései okoztak gondot s ez a kútépítkezések további jelentős kibővítését tette szükségessé. Megállapítottuk, hogy ezeken a területeken pl. a magas életszínvonalú Kismagyar-Alfoldon meglepően kevés a jó ivóvizet szolgáltató közkút. Ennek oka az volt, hogy ezeken a vidékeken alig talal10