Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Juhász István: A Rakaca völgyi víztározó hőmérsékleti viszonyai

6. ábra. A víz középhőmérsékletének eloszlásai a különböző méröpontoknál a hőmérsékleti érték, mint az ugyanolyan mélységű l-es mérőpontban. Ez a hőmérsékletkülönbség azzal magyarázható, hogy az l-es mérópontban állandóan mozog a víz a fenéken a mérés időpontjában, a működő leeresztő zsilip felé, míg a 10-es mérőpontban a víz áll. Az ábrából kitűnik, hogy már egy elég hűvös nyári periódusban is találhatunk a tározóban határozott hőmérsékleti rétegeződést. Valószínű, hogy melegebb napokban sokkal nagyobb hőmérsékleti különbségek is ki tudtak alakulni. A VII. 5-i mérésnél (6/a. ábra) a mélyebb rétegek jóval melegebbek, mint amilyent várnánk. Ennek az az oka, hogy a hűvös időjárás, amely VII. 5-e előtt pár nappal következett be, csak a felső vízrétegeket hűtötte le kb. 1 m-ig. A sekélyebb víznél ez a hatás sokkal jobban mutatkozik (3. mérőpont). VII. 6-án (6/b. ábra) a napi közepes léghőmérséklet is kezdett emelkedni, de ez a vízT k:özéphőmérsékletében még nem mutatkozott, sőt a VII. 5-i lehűlés ekkor jelentkezett csak. A vízfelszín csak 7-én érte el a legalacsonyabb középhőmérsékletet, tehát fáziseltolódás figyelhető meg. A mélységi hőmérsékleti értékek szóródnak a napon mért értékekhez képest. A vízhőmérsékletet szabályozó léghőmérséklet változása ebben az időben volt a legnagyobb, amely változásra különböző pontoknak mélyebben fekvő vízrétegei a helyi tényezők módosító hatása miatt másképpen reagáltak e helyi különbségek hatása a később lassúbb ütemben történő változások során csökkent. VII. 7. (6/c. ábra) az első 5 mérőpontnál kirajzolódik két olyan hőmérsékleti érték, az 1 m és 3 m-és mélységben, amely valamennyi mérőpontban azonos, a többi mélységben ez nem mutatkozik. A mélyebb rétegek hőmérséklete lassan csökken, a csökkenés nagysága függ a mérőpont 'helyzetétől, mélységétől, a medenceviszonyoktól stb. Például a 7—8-as mérőpontoknál nagy különbségek vannak a 2 m-es mélységben,, ennek oka a fenéken áramló víz, amely a Rakacá-pa-tak régi elöntött-medrében még most is áramlik vagy az l-es és 10-es pontoknál is, ahol az l-es pontnál a zsilip felé erős áramlás követlenül is megfigyelhető volt. VII. 8. (6/d. ábra) a jelentős szél, a felszíni vízrétegek hőmérsékleti különbségét kiegyenlítette, ahol a szél kisebb volt, ott kisebb különbségek mutatkoztak. A mélyebb rétegekben fokozatosan csökkent a hőmérséklet. Ezeken az ábrákon mutatkozik a legjobban meleg nyáron valószínűleg általános hőmérsékleti eloszlás. VII. 9. (6/c. ábra) mutatja. Az erős szél az első 3, illetve a 10. mérőpontnál a közvetlen felszín alatti vízrétegeket megkavarta, így azonosak az értékek. A többi mérőpontnál nem volt olyan erős keverés, így ezeknél a pontoknál hőmérsékleti különbségeket közvetlen a felszín alatt is találunk. Igen érdekes, hogy a 4-es mérőpontban a mélységgel egyre fokozódó hőmérsékletemelkedést lehetett megfigyelni. Ez olyan helyi hatásokra mutat, amelyek esetleg részletesebb vizsgálatok után biológiai okokra, forrásokra stb. vezethetők vissza. A többi hőmérsékleti érték szabályosan csökkent. (Megjegyezzük, hogy ezek az értékek csak a reggeji és esti mérések átlagából számítottuk.) A VII. 10-i mérés (6/f. ábra) csak a reggeli hő(mérsékleteloszlást mutatja, amikor a (hőmérsékleti rétegeződés határozottan jelentkezik. A vízhőmérséklet függőleges változása mellett igen érdekes a tó felszín-hőmérsékletének változása a tófelület mentén. VII. 6-án a 7 h-i észlelésnél a 4. mérőpontnál kaptuk a legmelegebb értéket (7/a. ábra). Ez a 20,3 C° érték aránylag kis helyre korlátozódott. Oka valószínűleg e pont környékének hőtartaléka, amely a többi pontokénál nagyobb. A déli és esti méréseket lehetetlenné tette az erős szél és a hullámzás, így csak két mérés eredményét ábrázolhattuk. A VII. 7-én 7 h észlelésnél összefüggő meleg réteget kaptunk 19,8 C°-os értékkel. Ha a VII. 7—14-i értéket figyeljük meg, csak két hőmérsékleti értéket találunk (19,8 C°, illetve 19,7 C°), 104