Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Papp Szilárd: Az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályának munkássága a vízgazdálkodás egészségügyi kérdéseinek kutatásában

„Gyakorlati balneológia" c. 1936-ban megjelent könyve ma is hasznos segítőtársa a szakorvosoknak; a gyakorló orvosokat pedig megtanítja a gyógyvizekkel, a gyógyfürdőkkel kapcsolatos elméleti- és gyakorlati tudnivalókra, a balneoterápiás gyógyhatás megértésére. De hézagpótló mű volt a szerkesztésében megjelent „Fürdősök Kézikönyve" is (1957). Tankönyv ez a fürdők alkalmazottai részére, amely nemcsak a fördőtan megértéséhez szükséges bonctani, biológiai, ismeretek és kezelések részletezésével, hanem a fürdő-higiéné, a fertőzés elleni védekezés, az elsősegélynyújtás terén is oktat és megértéshez segít. Már 1928-bam megjelent első balneográfiai munkája, amelyben a hazai ásványvizeket, fürdőket és üdülőtelepeket ismertette. Javaslatára az Országos Balneológiai Egyesület évente újra kiadta ezt áz összeállítást, — mindenkor a legfrissebb adatok alapján. Kunszt János e kiadványnak egyik szerkesztője volt. Egyéb dolgozataiban az egyes magyar ásványvizekkel, hévizeinkkel, a különböző megbetegedések balneoterápiájávai foglalkozott. Nagy érdeme, hogy közreműködésével az olyan újabb gyógyvizek, mint, a bükkszéki „Salvus", a sóshartyáni „Jodaqua" orvosi használatba, gyógyászati alkalmazásra kerülhettek. Számos műve különböző külföldi szaklapokban is megjelent. Kiadványai értékét emelte, hogy gazdagon ellátta azokat szemléltető rajzokkal, fényképekkel, melyek nagy része tőle származott. Kitűnő rajzkészséggel rendelkezett, és a fényképezésnek gyakorlott mestere volt, aminek jeléül számos nemzetközi kiállítás nagydíját nyerte el. Fotoelméleti téren is jelentősek írásai; egyik alapítója és hosszabb időn át szerkesztője volt a „Fotóművészet" c. szaklapnak. Emellett számos műve, dolgozata jelent meg a fényképezéssel kapcsolatban. A tudományos egyesületek életében is élénk részt vállalt. Az Országos Balneológiai Egyesület vezetőségi tagja volt; mint a Hidrológiai Társaság régi tagja annak Balneológiai Szakosztályában fejtett ki értékes tevékenységet. Fejlett szociális érzéke és haladó gondolkodásmódja megnyilatkozott abban is, hogy hosszú időn át vállalta a fürdőalkalmazottak és úszómesterek egyesületének vezetékét. Több külföldi tudományos társaság tiszteletbeli tagjául választotta. Érdemeit kormányzatunk azzal ismerte el, hogy 1952-ben a „Kiváló Orvos" címmel tüntette ki. E szűkre szabott megemlékezés összefoglalásaként elmondhatjuk dr. Kunszt Jánosról, hogy benne a magyar balneologia egyik legkiválóbb elméleti és gyakorlati művelője testesült meg, aki mindenkor példát mutatott a jó fürdőorvos etikája, szorgalma és a tudomány irányában elfoglalt helyes, haladó magatartása tekintetében. Halálának 5 éves évfordulója indít most, arra, hogy vele szemben régi adósságunkat, a kegyeletes megemlékezés adóját lerójuk. Tanav Jenő Az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályának munkássága a vízgazdálkodás egészségügyi kérdéseinek kutatásában Az Qrszágos Közegészségügy

i Intézet megalapításának 40. évfordulója alkalmából visszapillantást vetve. a" Vízügyi Osztály gyakorlati és kutató tevékenységére, munkássága az alábbiakban foglalható össze. Az intézet megalakulásakor a vízügyi munkák terén a feladat kettős volt, az egyik az ország ivóvízellátásának ellenőrzése, az ezzel kapcsolatos kémiai és" bakteriológiai " vlzvizsgálatok elvégzése, ezek véleményezése és az eredmények regisztrálása az országos kútkataszterben. A másik ugyancsak nagy munkaterület a vidék ivóvízellátásá

nak megjavítása coljából kutak és egyéb ivóvizet szolgáltató berendezések létesítése volt. Az első feladat abból állott, hogy a beküldött vízre vonatkozóan a rendelkezésre bocsátott adatok és az elvégzett vizsgálatok alapján az osztály tanácsokkal látta el a beküldőt, hogy mily módon végezhető el legegyszerűbben a kérdéses kút megjavítása és a környezet rendezése. A vizsgálatok célját képezte az adatgyűjtés is, amely valamely vidék vízellátásának tanulmányozását szolgálta, hogy az egészségügyi kormányzat figyelme felhívható legyen az illető vidék vízellátási viszonyainak sürgős j-endezésére. Az ivóvízellenőrzésre fordított munka alakulását leghűebben az évi 366-ról maximumként 1954-ben 15 773-ra emelkedett vízminták száma fejezi ki. 1956-tól a KÖJAL-ok kibontakozó munkája következtében a vizvizsgaTűíoIF száma 10 000-et, kissé meghaladó szinten mozog. A vízvizsgálatok számának ez a nagymértékű gyarapodása szükségessé tette a laboratóriumi munka racionalizálását. Ezt a célt nagyon jól szolgálta a Bolberitz által megtervezett automatikus vízminta pipettázó készülék, amely megrövidítette a vizsgálatok menetét. Az ivóvízellenőrzés során kifogásolt kútvizek nagy száma (70%-a) arra intett, hogy teljesebbé kell tenni az ország ivóvízellátását javító tevékenységünket. Ezt a célt szolgálta a „Jó ivóvíz" táblával megjelölt kutak rendszere. Ez azt jelentette, ha valamely közkútból beküldött vízminta a vegyi- és bakteriológiai vizsgálat alapján jónak bizonyult és a kísérőirat adatai szerint a helyszíni viszonyok is megfelelőknek látszottak, a kutat „Jó ivóvíz" táblával jelöltük meg. A „Jó ivóvíz" táblával megjelölt közkutak száma a háború végéig 2000-et tett ki. Sajnos, a „Jó ivóvíz" táblás kútakciónkat a háború befejezése után a kutak karbantartásának nehézségei miatt nem tudtuk tovább folytatni, és ezáltal ez a kútakciónk egész sikerét elvesztette. Az ivóvízellenőrzések során a hatósági orvosok által beküldött kísérőiratul szolgáló és a kút környezetére, szerkezetére és műszaki adataira vonatkozó kartonokat megyénként, járásonként és községenként csoportosítva helyeztük el nyilvántartásunkban, ahol jelenleg több mint 300 000 kútvízvizsgálati adatot tartunk nyilván. Növekedett értékében a kútnyilvántartás, amióta nemcsak a vízminták vegyi- és bakteriológiai vizsgálatának eredményeit rögzítjük, hanem egyszersmind a helyszíni szemléink eredménye alapján megyénként, járásonként és községenként áttekinthetően összegyűjtöttük az egyes kutak legfontosabb egészségügyi-, műszaki- és hidrológiai adatait is. 1937-ben rendeleti úton nyert szabályozást korrózióvédelem szempontjából, elsősorban vízvezetékek építésével és bővítésével kapcsolatban, a talajvíz és a vezetett víz vizsgálata. Ezt a feladatot is sikerrel megoldva, a további vizsgálatok az intézet, által mélyített fúrások vízének higiénés és korróziós vizsgálatával kapcsolatban történtek, hogy megállapítsuk a víz megfelelő voltát, esetleg, vastalanító berendezés felállítását, stb. Az így nyert vizsgálati eredmények a fú rástechnika szempontjából igen fontos, helyszínen megállapított adatokkal (rétegszelvény, nyugalmi vízszint, vízhozam stb.) együtt értékesen gyarapította adatgyűjteményünket. Ez az országos adatgyűjtemény igen nagy szolgálatot tesz az ország ivóvízellátásának megítélésében, a kútépítkezések helyeinek kiválasz9