Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Nagy Géza: A baseli vízmű ismertetése

A víz íz és szagtalanítása, valamint fertőtlenítése a régi vízműben történik, melyre a későbbiekben térek ki résziebesen. A nyílt gyorsszűrők felépítése, elvben hasonló, a hazai vízművekben épített típusokhoz, azonban az egyes szűrőegységek két-háromszor nagyobb alapterületűek, mint az eddig itthon építettek. Ezek alapterülete a fcb. 55 m 2, a szűrési sebesség kb. 3,5 m/ó. Űjabb tervezé­seinknél mi is áttértünk ezekre a mérettípusokra. A szűrők két sorban (7—7 db) helyezkednek el. Az emele­ten a szűrők közötti térségben történik a szűrők keze­lése. Az elzáró szerelvényeket nem kézi erővel nyitják, illetve zárják, hanem központi, levegőnyomással mű­ködő berendezés segítségével. A vezénylőasztal, mely magában foglalja az összes szerelvények .működtető be­rendezéseit, valamint a műszereket, végighúzódik a két sorban elhelyezett szűrőegységek előtt. A vezénylőasz­tal teljesen zárt és ízléses burkolatú. A szűrendő víz be-, illetve elvezetése, valamint az öblítővíz be-, illetve elvezetése ellentétes oldalon, a szűrőmedence két olda­lán történik és az esetleges meghibásodás javítására, szerelésére a szűrőegységeik hátsó oldalára is kezelő­folyosót építettek. A csőpincében a csővezetékek az ál­talunk is tervezett elrendezésnek megfelelőek. A szűrők levegővel vdló öblítését garantáltan olaj­mentes levegőt szállító sorbakapcsolt centrifugál-ven­tillátorok biztosítják. Ezeket úgy alakították ki, hogy a két centrifugái-ventillátort egy villamosmotor két vé­gére szerelték és a levegő az első ventillátorból a meg­felelő nyomás elérése érdekében a második ventillátor szívóvezetékébe kerül. Ennek előnye, hogy lényegesen kisebb zajjal jár, így külön hangtompításról nem kell gondoskodni és ennek megfelelően külön kompresszor­gépház sem szükséges. A felszíni viz szűrésénél minden esetben nehézsé­get jelent számunkra az algásodás elkerülésének megoldása. Ez ellen itthoni vízműveinknél zöld ablak­üveggel védekezünk. Ez azonban az összbenyomást hát­rányosan befolyásolja, miután a vízmű egyéb ablakai átlátszó üvegből készülnek és így az ablakok nt n egy­ségesek. A baseli vízműnél ezt a kérdést a következő­képpen oldották meg: A szűrőház teljesen zárt, ablaktalan épületrész. Belső megvilágítását süllyesztett neoncsövek biztosítják. A páralecsapódás elkerülésére a falakat azbesztlemez­zel vonják be, melyre kb. 40x40 cm nagyságú alumí­nium borítólapokat erősítenek. A különféle magasságú kezelősziniteket összekötő lépcső nem külön lépcsőházban helyezkedik el, hanem a gépteremben, a helyadottségoknak megfelelően, cél­szerűen alakították ki. A baseli felszíni vízmű egy nagy, sokat látogatott parkban helyezkedik el. Ezért fokozott gondot fordítot­tak arra, hogy a vízmű építészeti szempontból modern, tetszetős kialakítású legyen. A lakosság kívánságának megfelelően az épületen kívül lépcsőt és teraszt helyez­tek el, ahonnan az egész vízmű működése látható. Külön ki kell emeljem a berendezés teljesen auto­matizált voltát. Az automatika és a nagyfokú műsze­rezés hivatott a zavartalan üzemmenetet biztosítani. A belső elrendezés mindenütt tágas, későbbi bővítésre alkalmas. Az egyes berendezéseket kiszolgáló villamos­kábeleket le- és felszerelhető burkolattal látták el, ami egy esetleges hiba kijavítását rendkívül megkönnyíti. Ezenkívül építészeti szempontból is helyes lenne, ha üzemeinkben mi is 'hasonló megoldásra térnénk át és ezzél megoldódna az a régi kérdés is, hogyan helyezzük el a kábeleket úgy, hogy a gyakorlati kívánalmaknak megfeleljenek és az összbenyomást se rontsák. Olyan bunkoláidomokat, melyek fenti célnak megfelelnek, a magyar ipar termékei között is találhatunk. Az emberi munka megkönnyítését és a beruházási összeg csökkentését szolgálta még egy olyan berende­zés, mely hazai viszonylatban számunkra még teljesen ismeretlen. Szűrőberendezéseinkben a szűrőkavicsot ná­lunk vagy gumiszalagos megoldáslsal, vagy beépített futómacska segítségével töltjük fel, illetve ürítjük le, tisztításkor. Ez a megoldás azonban tetemes munkaerőt és időt vesz -igénybe. Erre a célra a vizműépítő vállalat­nak Baselben rendelkezésére áll egy olyan szivattyú, mely flexibilis csövön 20—30 méter távolságra is képes a szűrőkavicsot elszállítani. Ez az úgynevezett szivattyú kerekeken hordozható és a kívánságnak megfelelő hely­re állítható és így rendkívül megkönnyíti az eddig ná­lunk kialakult nehézkes munkát. A felszíni víztisztítóműből és a kutakból jövő víz a régi vízműben elhelyezett gyűjtőmedencében egye­sül. Tekintettel arra, hogy a Rajna vize is tartalmaz fenolt, az így egyesített vizet klórdioxidos kezelésnek vetik alá. A fenol íz és szag kellemetlen hatásainak ki­küszöbölésére kísérleteket folytattak klórdioxid ada­golásával. Az adagolandó klórdioxid mennyiségét nagy­ban befolyásolja azonban a víz minősége és a fenol­tartalom mértéke. A víz teljesen iszagtalan és íztelenné tételéhez szükséges klórdioxid-mennyiség megállapí­tása hosszas kísérletekkel volt csak lehetséges. A kísérletek elvégzése után a baseli vízműben elő­ször egy ideiglenes iklórdioxid berendezést létesítettek. A berendezés próbaüzemelése után megállapították, hogy a hálózatban a víz isimét fenol szagú ós ízűvé vált, amit a klórdioxid-adag emelésével lehetett csak kiküszöbölni. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a vízben oldott klórdioxid-mennyiségnek egy bi­zonyos határnál alacsonyabb foka a fenolszennyeződést nem tudja lekötni. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a fenölt a klórdioxid nem teljesen oxidálja, ha­nem megfelelő egyensúly esetén a fenol a klóroxid­dal egy inaktív, íztelen, szagtalan vegyületet képez. Az ideiglenes berendezés eredményei is igen jók voltak már. A klórdioxiddal kezelt víz 0,03 mg/l fenol­tartalom ellenére felhasználásra kerülhetett és kifogás nem merült fel az íz és szag tekintetében. Az ideiglenes klórdioxid berendezés úgynevezett háromkomponenses eljárással dolgozott. Ez a követ­kezőképpen működött: A berendezés egyik része a fe­noltartailom szagtalanítására szolgált, a másik a víz csí­rátlanítására. Megállapították ugyanis a kísérletek fo­lyamán, hogy a klórdioxid a korábban használt klórnál, főleg enyhén savas vizeknél, lényegesen jobb oxidációs eredményékre vezet. A pH-érték emelkedéssel ugyanis a klór oxidációs hatása csökken, persze ugyanaz a ha­tás jelentkezik a klórgáz adagolásánál. Laboratóriumi vizsgálatok szerint a klóroxid oxidációs hatása kb. 2,6-szer nagyobb, mint a klóré. A baseli vízműben azonban ennél jobb eredményt, 3—3,5-szörös hatást is értek el. Valószínűleg a víz csírátlanításakor még egyéb kémiai reakciók is keletkeznek, melyeket pon­tosan még nem ismernek. Feltételezhető, hogy ezek pontos megismerése esetén, a fent említett hatásfok javítható. 0,05 mg/l klórdioxid-adagolás esetén 2—4 perces behatású kezelésénél értek el a legjobb ha­tásfokot. Tekintettel azonban a fokozott automatizálásra és a nagy munkaerőhiányra, a sok gondot és figyelmet igénylő háromkomponenses eljárásról áttértek a telje­sen automatizált kétkomponemses eljárásra. Amíg a háromkomponenses eljárásnál 1 Mol nát­riumkloritból 1 Mol klórdioxid nyerhető, addig a két­komponenses eljárásnál nyert klórdioxid csak 0,8 Mol. Ennek következtében a háromkomponenses eljárás kb. 20% nátriumklonit-megtakarítást eredményez. Ezzel szemben a kétkomponenses eljárás alkalmazásánál a klórdioxid-adagolás az automatizálás következtében nem okoz nehézséget. Háromkomponenses eljárás reakcióegyenlete: NaC10 2 + V 2 Cl 2 2H 2S0 4 C10 2 + NaCl nátrium- klór savanyú klór- konyhasó klorit közeg dioxid kénsav Kétkomponenses eljárás reakcióegyenlete: 5 NaC10 2 + 4 HCl ^ 4 C10 2 + H aO + 5 NaCl nátrium- sósav klór- víz konyhasó klorit dioxid

Next

/
Thumbnails
Contents