Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Cziráky József-dr. Schiefner Kálmán: A diósgyőri langyos vízú források

C) VIZMERLEŰ 1. 1964. évi vízmérleg. Az 1964. évi vízhasználatokat a körülményekhez képest kielégítően ismerjük. Víz­mérleg felállításának értelmét azonban nem látjuk, ugyanis, mint az az előzőekben láthattuk, az üzeme­lési időszak alatt nem volt lehetséges a maximális vízszállítás, ugyanis a XXX. csatorna felső szakaszán végzett kotrási munkák befejezéséig, valamint a XX. árapasztóból történő üzemelés miatt a DTCS víz­szintje nem volt leszállítható. Ezért a Sári zsilipen csak kb. 1,5 m 3/sec vízáteresztés történhetett. Ennek következtében a DVCS-n jelentkező vízhiányt csak úgy lehetett megszüntetni, hogy az I. Árapasztó— XXX. csatorna középső szakaszából a Borzasi zsilipen keresztül pótoltuk azt. Ez az üzemelés csak ideigle­nes jellegű volt, így a későbbi évek során ezen víz­mérlegnek nem lehet jelentősége. 2. 1965. évi vízmérleg. Az előző fejezetben meghatá­roztuk a rendelkezésre álló vízkészletet és a vízhasz­nálatokat. Mielőtt azonban e kettőt összevetnénk, fi­gyelembe kell vennünk még egy tényezőt. Az Alsó­dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (Baja) a Bács megyei öntözések igényeinek kielégítését jelen öntözőrend­szerből kívánja megoldani. Ez az igény az 1964. év­ben 4,5 m 3/sec volt és 1965-ben 4,0 m3/sec-ra csök­kent. Az elkövetkezendő években pedig, a Tassi ön­tözőrendszer kiépülte után, 2 m 3/see-ra csökken. A Dunavölgyi rendszer 1965. évi vízmérlege te­hát az alábbiak szerint alakul: Vízkészlet — — — — — — — 9,270 m 3/sec Középdunavölgyi Vízig, vízigénye — 6,444 „ Alsódunavölgyi Vízig, vízigénye — — 4,000 „ összes vízigény 10,444 m 3/sec Vízhiány 1.174 „ Részleteiben a két rendszert külön-külön vizs­gálva, a kép az alábbi: I. Árapasztó— DTCS—DVCS XXX. csatorna Vízkészlet — — 4,5 m 3/sec 4,77 m 3/sec Középdunavölgyi Vízig. igénye — — 1,674 „ 4,77 Alsódunavölgyi Vízig. igénye — — 2,826 „ 1,17 Összes vízhasználat 4,500 „ 5,94 Vízhiány 0 1,17 A vízhiány kétféleképpen szüntethető meg, vagy úgy, hogy a Bács megyei, vagy úgy, hogy a Pest me­gyei vízigényt csökkentjük. 3. Távlati vízmérleg. A készlet meghatározásánál megvizsgáltuk, hogy a szállítóképesség csökkenésének megfelelően alakul e a vízigény. m3/sec DTCS — DVCS I. Árapasztó XXX. csa­torna összesen Vízkészlet 8,000 6,370 14,370 Középdunavölgyi VÍZIG igénye 2,604 5,070 7,674 Alsódunavölgyi VÍZIG igénye 1,000 1,000 2,000 Összes igény 3,604 6.070 9,674 Víztöbblet 4,396 0,300 4,696 Látható tehát, hogy a Dunavölgyi öntözőrend­szer a távlatban egyensúlyba kerül, illetve víz feles­leggel fog rendelkezni. Ez lehetővé fogja tenni egyes csatonákban a vízszint leszállításét. Jelen cikk keretében áttekintő képet kívántunk adni a Dunavölgyi öntöző-belvízrendszer jelenlegi víz­vezetőképességéről és ennek tükrében a mezőgazda­sági vízhasznosítás fejlesztési lehetőségeiről. Megál­lapíthatjuk, hogy az 1965. évben várható vízhiány csak átmeneti jellegű és az elkövetkezendő években többlet vízzel fogunk rendelkezni. A készletmeghatározások pontosságának fokozása érdekében azonban folytatni kell az egyidőben vég­zett sorozatos vízhozamméréseket és részletesen fel kell tárni a csatornákkal kapcsolatos talajvíz áram­lási viszonyokat. Ehhez új vízmérce (rajzolómérce) felállítása, új vízmérőhelyek kijelölése és a talajvíz­kutak figyelése szükséges. Tüzetes hidraulikai vizs­gálat alá kell vonni a Szunyogi zsilip vízemésztő­képességét és meg kell kezdeni a rendszerben levő zsilipek hitelesítését. Ez annál is inkább lehetséges, mert 1964—65—66. években átépül a Sári, Kunpeszéri és Urbői zsilip. így szerkezetében minden zsilip al­kalmassá válik hitelesítésre. A vízfelhasználás vonatkozásában törekedni kell arra, hogy minél több nagyüzemelő térjen át a fo­gyasztott víz mérésére. Ily módon a vízigényeket el­sősorban tapasztalati adatok és nemcsak a víznormák alapján lehet meghatározni. A diósgyőri langyosvízű források DR. CZIRÁKY JÓZSEF— DR. SCHIEFNER KÁLMÁN Orsz. Balneológiai Kutató Intézet — Orsz. Közegészségügyi Intézet Miskolc ivó- és fürdővízellátásában fontos szere­pet játszanak a Miskolc környéki karsztforrások és ezek között a diósgyőri források. A diósgyőri langyos­vízű források vízföldtani viszonyait Balogh Kálmán (a MÁVAG diósgyőri forrásfoglalása, Hidr. Közi. 1947) részletesen ismertette. A diósgyőri források két me­rőben különböző földtani egység érintkezésén, az őket elválasztó törési övezetben fakadnak fel. Föld­tani helyzetük tehát megegyezik más hegységperemi, részben vagy egészben karszteredetű langyos- és hé­vizek helyzetével. A diósgyőri vártól DNy-ra (1. ábra) alsótriász és harmadidőszaki rétegek határán tör elő a Szent György-, Boldogasszony- és Tapolca forrás ÉNy—DK-i törés mentén. A Diósgyőr területén fa­I. ábra. A források helyszínrajza 77

Next

/
Thumbnails
Contents