Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Somogyi Miklós-Somogyi Miklósné: A Duna-völgyi öntözőrendszer vízgazdálkodása

het, hogy a XXX. csatorna — az elmúlt években végrehajtott kotrás miatt — csekély benőttségű, így tehát sem a parti nád, sem a hínár nem befolyásolja számottevően az eredményeket. A mégis észlelhető kisebb rendszertelen szórásnak oka az ideiglenes elzárásnál megrekedő uszadékra és annak duzzasztó hatására vezethető vissza. I. Árapasztó, a Szunyogi szivattyútelep alatt (5. ábra). Az Árapasztó csatornán a Szunyogi és Ürbői zsilipek között — a két zsilippel — különböző vízszintesések állíthatók elő. Teljesen indokolt tehát, hogy a vízhozamgörbét az esés függvényében görbesereggel ábrázoljuk. Jelen cikk alapját szolgáló tanulmányban erre a szelvényre vonatkozóan számítással is meghatároztuk a fenti görbesereget, amely a mérés alapján szerkesztett görbékkel viszonylag jól egyezik. A 0,02 ezreléknél kisebb esések esetében azonban a mért értekek kisebb vízhozamot adnak a számítottnál. Ez azzal magyarázható, hogy kisebb eséseknél jobban érvényesül a meder belső egyenetlensége és benőttsége I. Árapasztó, a Szunyogi zsilip felett (6. ábra). A Dunavölgyi öntözőrendszer déli részének egyik Szúnyog fe/só m Af %.so 9600 •QfysJ * •» + * 6. ábra. A Szunyogi zsilip vízátbocsátó képessége kulcskérdése a Szunyogi zsilipnél maximálisan átereszthető vízmennyiség. Mint láthatjuk, a felrakott vízhozamértékek különösebb szabályosságot nem mutatnak. A Szunyogi zsilip feletti Árapasztó szelvényre számítás útján (Schewior-táblázat) megszerkesztettük a vízhozamgörbét. Az esetben, ha berajzoljuk ezt a görbét az ábrába, a görbe körül bizonyos fokú csoportosulást észlelhetünk. Az igen nagyfokú szóródásra többféle magyarázat található. Ezek közül leginkább azt fogadhatjuk el, amely arra utal, hogy az Árapasztó vízszintjeit 3 zsilip állításával (Dömsöd, Szúnyog. Ürbő) lehet szabályozni. Egy-egy zsilip mozgatása után a lengéshullámok meglehetősen lassan csillapulnak és a nyugalmi állapot feltehetően csak több nap után következik be. Minthogy a zsilipeket általában a mérési időpont előtt 24 órával szabályozták, feltételezhetően lengéshullámmal zavartak a kapott vízhozamér-tékek. Meg kívánjuk jegyezni, hogy ezen szelvény vízszállító-képességének számítással történő meghatározásánál fix dömsödi vízállást tételeztünk fel és az ehhez tartozó különböző Szúnyog felső vízállásokhoz számított esések mellett méreteztünk. Ez a méretezési eljárás kétségtelenül nem szabatos, azonban pontosabb számítás végrehajtásának nincs értelme, mert a kapott eredmény úgyis csak elméleti értékű, ugyanis a vízfolyást befolyásoló tényezőket (benőttség, fenékegyenetlenség, partomlások) kellőképpen figyelembe venni úgysem tudjuk. b) Vízhozam, hossz-szelvények vizsgálata. Az alábbiakban a Duna—Tisza Csatorna és a Dunavölgyi Főcsatorna vonalában, valamint az I. sz. Árapasztó és XXX. sz. csatorna vonalában felrakott vízhozam hossz-szelvények közül két-két jellemzőt ismertetünk. DTCS—DVCS, 1964. június 17. (7. ábra). A négy szelvényben végzett egyidejű mérések közül a két középső (Sári és Borzast zsilipnél) nagyobb értéket ad, mint a rendszerbe belépő, vagy a rendszerből kilépő vízmennyiség. Kétségtelenül megállapíthatjuk tehát, hogy "elsősorban a Duna—Tisza Csatornába nagymértékű talajvíz beszivárgás következett be. A beszivárgó vízmennyiség közelítő értékét úgy kíséreltük meg meghatározni, hogy a Dunaharaszti tűsgátnál mért vízmennyiségből sorra levontuk a vízfelhasználásokat. Az ily módon nyert vonalat a 7. ábrán szaggatottal jelöltük és az ábra alján feltüntettük a vízhasználók sorszámát és a felhasznált vízmennyiséget. Az egyszerűség kedvéért a XXX. csatornába kifolyó vízmennyiséget, illetve a Dunavölgyi Főcsatorna felső szakaszáról befolyó vízmennyiséget is vízhasználatnak tételeztük fel. 7. ábra. Vízhozamhossz-szelvény a DTCS—DVCS vonalában (1964. június 17.) 74