Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Bolberitz Károly: A film szerepe a hidrológiai kutatásban és oktatásban

szolgáló filmek. Egyre gyakoribb, hogy a tudományos kísérleteket filmre veszik, hogy ezzel a kísérletek lefolyását, eredményeit biztonyítsák és a jövőre megörökítsék. Ezek a filmek rendszerint nehezen hozzáférhetőek, de gyakran értékes részét képezik egy később készítendő oktatófilmnek. Ugyancsak a tágabb értelemben vett oktatófilmek körébe tartoznak, vagy tartozhatnak a propaganda filmek. A propaganda filmek nagy részét gyárak vagy kereskedelmi szervek készíttetik a gyártott, vagy forgalomba hozott áruk előnyeinek bizonyítására, kelendőségük fokozására. Bár kétségtelen, hogy ezek a filmek egészen más célzattal készültek, túlnyomó részük hasznos, tanulságos, így oktatási célra is előnyösen felhasználhatók. A propaganda filmek másik részét hivatalok, vagy társadalmi szervek készíttetik a közönség nevelése céljából, bizonyos ismeretek, elvek, tapasztalatok terjesztésére, melyek szintén tanító jellegűek. Fentiekből önként következik, hogy a filmek készítői és készíttetői is különbözőek. A készíttető, aki a film szükségességét felveti és a költségeket viseli, lehet: 1. filmgyártó vállalat, mely üzleti szempontból készíti a filmet; 2. hivatalos vagy társadalmi szerv, mely a működésével kapcsolatos propaganda szempontjából készíttet filmet; 3. ipari vagy kereskedelmi vállalat, mely áruinak propagálása céljából és 4. tudományos intézet, egyetemi tanszék, mely munkájának dokumentálása céljából gyártat filmet. A film készítője az esetek többségében hivatásos filmgyár, kisebb részben pedig amatőrök, akik saját részükre, vagy más részére készítenek felvételeket. Az amatőr fiimezők száma és bekapcsolódásuk a filmgyárak munkájába (különösképpen a dokumentum filmeknél) növekedőben van. Az oktató filmek nagyarányú elterjedése nem véletlen műve. A fiilm olyan lehetőségeket nyújt, melyekkel más oktatási forma nem tud vetekedni. 1. Az oktató filmen hallani lehet az előadni kívánt szöveget és az előadottakat egyidejűleg látni is lehet. A film tehát egyformán alkalmas mind a vizuális, mind az auditív beállítottságú hallgatók részére. 2. A film be tud mutatni az elmondottak illusztrálására állóképet, de érzékeltetni tud mozgást is. Az álló és mozgó képek a célnak megfelelően váltogathatják egymást. 3. Nagy lehetőségeket nyújt a film azáltal, hogv egyszínű felvételen ábrázolja a dolgokat, melyeknél csak a forma vagy a mozgás a fontos, viszont színesen azokat, ahol a színéknek lehet oktató szerepük. 4. A mozgást a film a szükségnek megfelelően eredeti sebességgel, de szükség esetén gyorsítva, vagy lassítva is be tudja mutatni. Ezt legjobban úgy tudjuk érzékelni, ha meggondoljuk azt, hogy a film be tudja mutatni pl. egy puskagolyó útját, vagy egy vízcsepp lecseppenését, más oldalról viszont, pl. modellen egy hegységrendszer sok ezer év alatt végbement keletkezését, átalakulását. Mozgás közben a képet bármelyik pillanatban meg lehet állítani, a látottak rögzítése céljából, majd a mozgást ezt követően újra folytatni lehet. 5. A filmen könnyű a legkülönbözőbb átmeneteket megvalósítani: távolról közelre, áttekintő képből legkisebb részletre, állásból mozgásba, egyik színből a másikba. Különös hatások érhetők el fekete-fehérbői színes félvételbe történő átmenettel stb. Mindezek természetesen ellentétes irányban is alkalmazhatók. 6. Végül óriási lehetőségeket nyújt a film azáltal, hogy variálhatja a természetes felvételeket modellekről készült felvételeket és rajzfelvételeket. A természetes felvételeknek van a legmeggyőzőbb illusztráló jellegük, a modell- és rajzfelvételeken az oktatási anyagot lehet leegyszerűsíteni a szükséges mértékre és ezzel lehet érthetőségét megkönnyíteni. Fenti lehetőségek kihasználása és kombinálása eredményezi, hogy a filmekkel semmiféle más oktatási módszer nem tud eredményesség szempontjából versenyezni. Az előnyök mellett azonban meg kell emlékezni bizonyos hátrányokról is, melyek azonban csak az eddigi oktató filmeknél jelentkeztek, s melyeken a jövőben minden bizonnyal segíteni fognak. Az eddigi oktató filmeknél a pedagógiai szempontokat nem vették eléggé számításba, bár úgy látszik, hogy az újabb filmeknél — különösen a jelenleg magasabb szintet képező francia oktató filmeknél — már ezekre is figyelemmel vannak. Pedagógiai szempontból az oktató filmnek szintén három részből kell állnia: 1. érdeklődés felkeltése, a téma fontosságának, jelentőségének érzékeltetése; 2. magyarázat, logikusan felépítve; 3. rövid ismétlés és összefoglalás. Emellett figyelembe kell venni azt, hogy nem mindenki egyforma gyors felfogású, a képek és magyarázatok között szünetet kell tartani ahhoz, hogy a hallgatók a látottakat felfogják, megértsék, rögzítsék, hogy a látottakkal kapcsolatos asszociációk részére is jusson idő, mert a folytatás megértéséhez az előzetesen bemutatottak teljes átértése nélkülözhetetlen. Ezért a helyesen készített filmeknél a magyarázat és a kép mozgása időnként megáll. A hivatásos fiimezők arra törekszenek, hogy a kép állandó mozgásával állandóan lekössék a figyelmet. Az oktat" filmeknél ez hátrányos, mert nincs alkalom az előző képek megemésztésére, rögzítésére. A filmnek az előbbiekben említett előnyeit külföldön már sok év óta igyekeznek hasznosítani és ezért már eddig is óriási számban készültek oktató filmek. Olyan nagy számban, hogy ezek között senki sem ismeri ki magát, és így igen nagy értékek hevernek kihasználatlanul. Felmerült tehát a szükségessége annak, hogy film-dokumentációs közvontokat létesítsenek. Az ilyen központ üzemeltetése komoly feladatot jelent. Szükséges hozzá, hogv a központ értesüljön minden belföldön készített filmről, beleértve a hivatalok, tudományos és társadalmi szervek által készített filmeket is. Ismerni kell a külföldi anyagot is. aminek megszerzése már nehezebb. Legegyszerűbben ez csere útján oldható meg ott, ahol iól működő központ van. Ahol ilyen nincs, prospektusok, katalógusok, hirdetések alapián lehet tudomást szerezni az újabb filmekről. Ez azonban igen fáradságos és tökéletlen megoldás. A kellő dokumentáláshoz ugyanis sok adat szükséges, melyekhez nem mindig lehet hozzájutni és csak ritkán, úgy, hogy az teljesen kielégítő leeyen. Az oktató filmek dokumentálásához a következő adatok szükségesek: 1. a film készítési éve: 2. a film mérete: 16 mm, 35 mm, egyéb; 3. a film jellege: fekete-fehér, színes, vegyes, természetes felvételek, modell-, rajzfilm; 4. a kísérő szöveg nyelve; 5. a vetítés időtartama; 6. a közönség, melynek részére készült: nagyközönség; alsófokú oktatás; középfokú oktatás: felsőfokú oktatás; tudományos továbbképzés: szakmai közönség (gyártmányismertető): dokumentum film (új alkotás, építés ismertetése): 7. végül a film tartalma, melynek alapján a film tudományág és ezen belül tárgy szerint egy adott rendszerbe besorolható. A felsoroltak között vannak számszerű, vagy egyértelműen megfogható adatok, melynek alapján könvnyű és minden országban egyforma a csoportosítás. Az utolsó pont a legnehezebb, mert erre nincs egységes rendszer. Emellett vannak határterületek és több helyre sorolható témák. A besorolásnál a legnagyobb nehézség onnan ered, hogy — legalábbis a múltban — csak kis részben sikerült a film szakszerűen ismertetett tartalmához hozzájutni. Filmdokumentációs központot már több ország 37