Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Papp Ferenc: A tanulmányi kirándulások szerepe az oktatásban

lehetséges az eddig kidolgozott és kísérletképpen, vagy szórványosan alkalmazott elméleti és gyakorlati módszerek általános bevezetése és széles körű használata. Sajnos meg kell említeni azt, hogy a korszerű eljárások az országban működő és vízkutatással foglalkozó számos szervnél még egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben kerülnek alkalmazásra, s e megállapítással — úgy véljük — meghatároztuk a legsürgősebb tennivalók következő ütemét is. A tanulmányi kirándulások szerepe az oktatásban Az életünket fenntartó és nagymértékben befolyásoló természeti elem, a víz, tulajdonképpen az oktatás egyik szintjén sem nélkülözheti a közvetlen bemutatásokat. Ennek ellenére sem az egyetemeken, sem pedig a középiskolai, illetve általános iskolai oktatásban nemcsak a vízre vonatkozó közvetlen bemutatások, sem pedig a földrajzra, természetrajzra szorítkozó tanulmányi kirándulások, bemutatások nem szerepelnek kellő súllyal. Egy-egy lelkes általános- vagy középiskolai tanár vállalkozik ugyan iskolai tanulmányi kirándulások szervezésére, de nem egy esetben még a 31,— Ft napidíját sem kapja meg. Az egyetemeken, főiskolákon ugyancsak rendeznek tanulmányi kirándulásokat, azonban csak egy-egy tanszéken, így megtörténik az, hogy a hallgatók tájékozódnak egy-egy hely földtani érdekességéről, azonban annak vízépítési szempontból való érdekességeiről nem szereznek tudomást (udvariasságból szövegeződött ez így, mert elképzelhető, ennek az ellenkezője is). Igen kívánatos lenne, ha minden jellegű tanulmányi kirándulás, beleértve természetesen a hidrológiai vonatkozásúak is, nem ötletszerűen, hanem évekre (3—4 évre) gondosan előkészített terv alapján állítódna össze a fokozatosság elvének szem előtt tartásával. Tehát a középfokú és felsőfokú oktatás tanulmányi kirándulásai egymást szervesen egészítsék ki. Amilyen magas színvonalon áll a művészettörténeti, történelmi, kulturális kiképzés, annyira hiányosnak kell minősíteni a természetrajzi-földrajzi gyakorlati oktatást; ebbe természetesen a tanulmányi kirándulások szerepére kell gondolni elsősorban. Mielőtt néhány részlet szerepelne, érdemesnek látszik lerögzíteni, hogy 12 éves kor alatt és az utolsó főiskolai, illetve egyetemi évben tanulmányi kirándulásokat szervezni nem érdemes. Túl fiatalon a tanulmányi kirándulások értékes részletei még nem vésődnek be a résztvevők emlékezetébe. Az oklevél megszerzése előtt álló hallgatók pedig teljesen szórt figyelműek. Minden gondjuk-gondolatuk rendszerint a diplomatervükre összpontosul. Alapvető elv, hqgy a tanulmányi kirándulások ne csak egyes részletekre hívják fel a résztvevők figyelmét, hanem több szempontból, különösen a hidrológiai tanulmányutak rendezése esetében kell több tényező felderítésére gondolni. Igen jó, ha a tanulmányi kirándulások legfontosabb ismeretanyagát írásiban előre közöljük, majd a tanulmányi kirándulásokon észlelteket a résztvevőiekéi lejegyeztetjük — ez tehát számonkérés. Főiskolai, illetve egyetemi hallgatók esetében indokolt, ha a résztvevők a tanulmányi kirándulással kapcsolatos kérdéseket kapnak (lehetőleg egyénileg) és ők ezekre a látottak és az előadáson hallottak alapján szövegben és rajzban vázlatos megoldást dolgoznak ki. A középiskolások úttörőtáboraik, a főiskolai, illetve egyetemi hallgatók termelési gyakorlataik alkalmával ismerjék meg hidrológiai szempontból a környéket. Vegyék számba a felszíni vízfolyásokat, s legegyszerűbb, ha lerajzolják lépték- és irányhelyesen (tehát iránytűt használva). Természetesen a mederszélesség, a leggyakoribb vízmélység, a meder kőzete, az, hogy kavics, homok, vagy iszap halmozódik-e fel a partokon, hogy a partok milyen magasak, állékonyak-e, ezek mind feltüntetendők. E rideg, de fontos tényeket mintegy feloldaná egy-egy jól sikerült szabadkézi rajz, esetleg fénykép. Sajnos, hazánkban igen sok vízfolyás mentén láposingoványos területek alakultak ki. A Bányászati Kutató Intézet igen helyesen számba veszi ezeket, ezeknek az adatoknak a kiegészítését végezhetnék azok, akik heteken át időznek ilyen helyeken. A lápos-ingoványos területeken fontos a vízzel átitatott talaj vastagságának, kőzetanyagának (szerves iszap, agyag, homok stb.) megállapítása. Ugyancsak a növényzet megnevezése is értékes adat. Ez esetben százalékosan kellene megadni az ottlevő növények gyakoriságát (zsurló, rétifüzény, nefelejts, sás, káka, nád stb.). Ilyen helyeken azt is meg kell figyelni, hogy vannak-e szabad vízfelületek. A vízlevezető árkok, illetve víztelenítő eljárások melyik változatát látta ott a környéken; milyen állapotban vannak azok. Igen érdekes és fontos egy-egy helyen a talajvíz tükrének, mozgásának megfigyelése. Itt természetesen figyelembe kell venni a mezőgazdálkodás igényeit, tehát a nyugalmi talajvíztükröt vagy a késői éjjeli órákban vagy egészen korán hajnalban kell megmérni. Sok esetben a kutak tájékoztatnak a talajvíz helyzetéről; tehát a kutak számbavétele (vázlatrajzban való feltüntetése) a mélység, a vízoszlopmagasság, a vízhőmérséklet, esetleg hozamának megállapítása (ismert űrtartalmú vedrekkel való kimérés és az utánpótlódás megfigyelése; kút területe és az idő figyelembevételével), esetleg szivattyúzással, a fontos, hogy az ott időzők valóban megragadjanak minden alkalmat hidrológiai megfigyelések elvégzésére. A mélyfúrású artézi kutak ugyancsak hálás feladatot jelentenek, ahol értelmes fiatalok időznek. Itt a vízhozam, a vízhőmérséklet, az esetleges gázok megmérése ajánlatos. Egy-egy táj forrásainak gondozottsága a műszaki kultúra fokmérője. Az úttörőtáborokban termelési gyakorlatokon résztvevő fiatalok igen szép feladata lehet a források sziámbavétele, a medencef, felmérése, annak megfigyelése, hogy a víz honnan tör elő, a vízhozam, a vízhőmérséklet megállapítása. Ebben az esetben is saját rajzok, eredeti fényképek kiegészítik az ilyen megfigyelő munkát. A VITUKI forráskataszterező munkáját lehetne ilyen módon még teljesebbé tenni. Ugyancsak a források megfigyelésével kapcsolatban rámutatnánk arra, hogy azok foglalása milyen érdekes és hálás feladat. Igen sok helyen a forrásokat teljesen elhanyagolják. Feliszapolódnak, algásodnak, szóval a vizük előbb-utóbb elapad, illetve ha van is benne, rossz minőségű. Az úttörőtáborok, termelési gyakorlaton résztvevő tanulók, sok esetben a Balaton, a Velencei-tó, vagy más kisebb tó közelében időznek a nyári szünidőben. A tavak legalább olyan értékes természeti részletek, mint a folyóvizek, vagy a források. Itt is sok a megfigyelni való. A méreteken kívül a partok, az alzat kőzetei is meghatározandók. A partok 'kifejlődése, a mélység a legtöbb esetben könnyen és jól meghatározható. Igen hiányolható a TTIT természetrajzi-földtani és földrajzi felvilágosító munkája. Véleményünk szerint itt nemcsak vetítettképes előadásokra van szükség, ilyeneket a TTIT még csak rendez, hanem végre az évek óta hasztalan szorgalmazott helyszíni, rövid szövegű, rajzokkal kiegészített ismeretterjesztő táblák összeállítását is el kellene készíttetni. Az embere^ tízezrei teljesen értetlenül és vakon veszik igénybe a gyógyfürdőket, a gyógyvíz táplálta uszodákat, strandokat, sőt a Balaton- és egyéb vízpartokon üdülőknek sincs megfelelő tájékozottsága. Ezeken a helyeken egészen rövid szabvány rajzlap nagyságú területen tömören össze lehetne foglalni azt, hogy hogyan keletkezett az a kérdéses víz, hogy a fizikai tulajdonságait milyen nagymértéKben befolyásolják a földtani adottságok, elsősorban az ásványok és kőzetek. Ebben a tekintetben a közönség mellett szintén érdekelt ifjúság is segíthetne; ha a 35