Hidrológiai tájékoztató, 1965 június
Hegyi Istvánné: Agyagásványok jelentősége a vízépítésben
Az illites kőzet vizsgálati eredménye Az Iliit (hidromuszkovit) a hidrocsillámok csoportjába tartozik. A talajokban a leggyakrabban előforduló agyagásvány típus, ennek ellenére (szerkezeti és ásványtani vonatkozásban) tisztán rendkívül ritkán található. Vizsgálatainkhoz pálházi hidromuszkovitos agyagot használtunk (jele I 3 0). 100 200 300 W 500 700 600 90 0 1000 C 200 300 WO SOO 600 700 ŰOO 300 1000C 9. ábra. A pálházai illites kőzet termikus görbéi Termikus-görbéit a 9. ábrán szemléltetjük. A DTA görbéjén 100—200 C° között látható endoterm csúcs, amely az adszorbeált víz leadásából ered, a montmorilloniténál kisebb és szűkebb hőmérséklet tartományú. A felmenő szakaszon levő hajlat itt is a kétértékű kationok dehidráaiójából származik. Az 500 C°-on levő második endoterm csúcs a szerkezeti víz leadását jelzi. Irodalmi adatok szerint ennek csúcshőmérséklete 570 C° körül van, görbénken itt több lépcső látható, ami azt mutatja, hogy a vizsgált anyag nem tiszta szerkezetű, továbbá a kísérő (szennyező) anyagok (pl. kaolinit) szerkezeti víz vesztése is ebbe a tartományba esik. A DTA-görbén 960 C°-on levő endoterm csúcs a rács összeomlására mutat, ez nem jár súly változással. A TG-görbe alapján számított illit (hidromuszkovit) tartalma 48%, a kaolinit 10%. A kvarc, illetve egyéb kísérő anyagok mennyiségét nem számítottuk. Szemcseeloszlását és fizikai állapot jelzőit a 10. ábrán és a 3. táblázatban közöljük. A szemcseeloszlása meglehetősen durva, tehát erősen koagúláit állapotra utal. Az előző két ásványhoz hasonlóan, kvarcőrleménynyel készített keverékeinek jellemzőit az agyagásvány függvényében meghatároztuk, a vizsgálati eredményeit a 3. táblázatban, a montmorillonittal való összehasonlítás végett, grafikusan ábrázolva a 11. ábrán mutatjuk be. 3. táblázat A fizikai jellemzők változása az illit mennyiségének fQggvényében Minta Iliit F P Pi Zs. 1. jele % % % % % Isi 12 28,5 23,2 5,3 0 hz 24 39,3 28,7 10,6 2,9 x 3 3 36 50,2 31,7 18,5 4,0 I30 48 62,1 36,6 25.5 4,5 j QaOf Q003 Q02 ar/n/n 10. ábra. Illites keverékek szemcseeloszlási görbéi so A}t/agdsrány% 11. ábra. Keverékek plasztikus jellemzői az agyagásvány mennyiség függvényében GYAKORLATI ÖSSZEFÜGGÉSEK Építési gyakorlati szempontból a kaolinit tartalmú agyag semlegesnek tekinthető. Tulajdonságai sem víz, sem elektrolit hatására nem változnak lényegesen, tehát időállónak tekinthetők. Az illit vizet adszorbeál, báziscsereképessége jelentős, ezért különösen nagyobb mennyiségű előfordulásnál (agyagfrakció értéke > 20—30%) figyelmet érdemel. A montmorillonitos agyagok nagymértékben térfogatváltozó tulajdonságúak, ezért jó vízzárók (duzzadok), viszont kiszáradáskor erősen zsugorodók. Alapozási szempontból igen veszélyes típus, különösen ott, ahol víz-, elektrolit-, hőmérséklet sfib. változások várhatók. Szélsőséges tulajdonságai azonban irányíthatók. A fentiekből is kitűnik, hogy az agyagásványok vizsgálata, illetve az agyagásványok jelenlétének figyelembevétele a gyakorlati vízépítési munkák során, ma már egyre inkább nélkülözhetetlen, sőt bizonyos esetekben elengedhetetlen. 22
