Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Láng Sándor: Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság természeti földrajzi képe

kel, ahol bükkösök, tölgyesek virulnak, míg a délies lejtőkön esetleg csak kis növésű, vagy törpe fafajok éltek (3—4. ábra). Az egyes éghajlati elemeket illetően igen erősen érvényesül területünkön a napsugárzás. Jerevánban pl. május folyamán 1,35 kal/icm

2, az Aragacon (3229 m-en) 1,52 kal/cm

2 min. a sugárzás értéke. Ez a tiszta levegőnek tulajdonítható. Bőséges a napfényes órák száma is, az évi átlag az országban 2700 óra, ebből a nyári hónapokra (július—szeptember) egyenként több, mint 300 óra jut. Legtöbbnvire nagyon erősen' mutatkozik az ultraviolett sugárzás is. A léghőmérséklet menete a szárazföldi éghajlatnak megfelelően nagy szélsőségekre hajlik, különösen a medence jellegű területeken, így pl. Jerevániban lehetséges —27 C° hideg és 40 C° meleg, míg a még jobban elzárt, igen magas fekvésű szurabadi medencében, az Ahurjan forrásvidékén —41 C° hideget is mértek már. A magas hegységekbein — a hegyvidéki éghajlatnak' megfelelően ugyan — inkább csak az abszolút maximumok mérséklődnek: 3000 m magasságban már csak 25 C° fordulhat elő, de az abszolút minimumok itt is —35 C

8 körül alakulnak. A zárt fekvésnek megfelelően az ország csapadéka eléggé alacsony. Még a 3000 m feletti magashegységekben is csak 700—1000 mm közötti az évi átlag. A legérdekesebben alakul — a mediterrán szubtrópusi zónában való fekvés következtében — ugyancsak a legmagasabb hegységekben — a hócsapadék mennyisége, 3000 m felett a csapadék töbib, mint fele már hó alakjában hull, a hótakaró vastagodása október elejétől lassan, fokozatosan április végéig tart, ellenben az elolvadás elég hirtelen megy végbe, a legrohamosabb május vége — június vége között. Tehát alig egy-másfél hónap alatt a hatalmas hőmennyiség, a 150—200 cm-es hótakaró teljesen elolvad. Az elolvasztásban a tavaszi felmelegedésen kívül a bőséges esőzésnek (április 80 mm, május 120 mm) is szerepe van. Ennek az az előnye, hogy nagyon bővizűek a hegyi patakok és vizüket nem is kell olyan hosszú ideig tározni, mert júniussal már javában jelentkezik az öntözési idény és így a tározott víz csak kevés veszteséget szenved. A csapadék mennyisége az Anaksz völgyében, az Ararát-síkság közepén még átlagosan az évi 200 mm-t sem éri el és a magasi hegységekben, 2000 m táján sem több 600—800 mm-nél. A legszárazabbak természetesen a már említett nagy medencék, 400 mm-nél kevesebb csapadékkal. Igen száraz években viszont e helyeken csak 150 mm körüli a csapadékösszeg, amikor .még a hegységekben is csak alig 600 mm-el lehet számolni. A nagyon nedves években pedig e minimális összegeknek kb. a 2—3-szorosa esik le. Az évszakos megoszlás szerint a tél kevés csapadékú és az is inkább az ország déli részén mutatkozik nagyobb összeggel. A tavasz — a kontinentális fekvésnek megfelelően a legcsapadékosabb évszak, egészen a nyár közepéig (részben a július is). A nyár második fele és az ősz eleje igen meleg és száraz, a párolgás mérve szokatlanul nagy. Az ősz második fele kissé csapadékosabb. Az elpárolgás (evapotranspiráció) nagy, így a medencékben 1000—1500, a hegységekben 500—600 mm és így nagyon indokolt a mezőgazdasági területek öntözése. Még a Szeván-tó környékén is közel 1000 mm a párolgás évi átlaiga. A félsivatagi, pusztai éghajlatú Örményország belsejében az erős nyári felmelegedéseket megszakító erős és hirtelen időjárás-változásokkal kapcsolatban nagyon erős tornádóképződésre is lehet számítani. Ilyen jelenség zajlott le 1963 nyarán kb. 50 km-es szakaszon Aragac és Leninakan városok között, a vasút mentén, ahol több mint száz magasfeszültségű vezetéki oszlopot csavart ki és döntött ki a forgószél és a távvezeték teljesen el is pusztult. Egy erős, betonalapzatú táwezeték106