Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Dr. Vitális György: A Balti-tengertől a Magas Tátráig

7. ábra. A Swiqtokrzyski (Szentkereszt)-hegység vázlatos földtani térképe (Pozarysäki W. után) ben a karsztos és eróziós formák változatosan gazdag alakzatai tanulmányozhatók. Ezek közül külön figyelmet érdemel a „Krakkói kapu" nevű sziklaszoros, melynek keletkezési vázlatát a 9. ábra szemlélteti. A Krakkói jura legdélibb szigetrögei a Visztula völgyében bukkannak a felszínre. Ezek a kisebb-nagyobb sasbércek (8. ábra) szabják meg a Visztula medrének kialakulását. Ezenkívül a középkorban hadászati, a jelenkorban gazdasági szempontból jelentősek. Pl. a tynieci kolostor és a krakkói Wawel is ezeken a jura mészkőből álló sasbérceken épült. Ezekre telepítették a Krakkó déli részén levő elhagyott és működő kőfejtőket is. Krakkó DK-i határában — az északi kárpáti előtér területén — találjuk a híres wieliczkai sóbányát. A kősóösszlet a kárpáti gyűrődés hatására felgyűrt alsótartanai agyagban helyezkedik el (10. ábra). A Danilowicza akna területén a kibányászott só helyén tátongó hatalmas üregeket igen gazdagon fenyőgerendákkal dúcolták alá. A bányában levő kitűnően összeállított múzeum a wieliczkai sóbányászat magyar vonatkozásait is kiemeli. Az agyagos kifejlődésű fekü következtében, a kibányászott só helyén keletkezett üregek alján az összegyűlő sós bányavíz kisebb-nagyobb föld alatti tavakat alkot. A jelenleg működő bányamezőkről kitermelt kőisót mechanikai kezelés után bepáríással tisztítják. A Magas-Tátra Krakkót elhagyva a kárpáti flis (homokkő) öv területén (Nyugati-Beszkidek) jutunk Zakopanéba, a Lengyel Tátra központjába. A Lengyel Tátra egész területe Tátrai Nemzeti Park héven természetvédelmi terület. A Tátra földtani és hegységszerkezeti viszonyait a 11. és 12. ábra szemlélteti. Tanumányutam során mind a mezozóos, mind a kristályos alaphegység területét módomban volt megtekinteni. A Tátra erősen gyűrt mezozóos képződményeit legszebben a Koáaieliska-völgy tárja fel (12. ábra). A völgyet szegélyező hatalmas mészkőhegyek erőteljesen karsztosodottak. A völgyben számos bővizű karsztforrás fakad. Ezek közül legnagyobb a Lodowe-forrás, amely egyszerre több kőzethasadékon át ontja felszínre a karsztvizet. (A Lodowe forrás középvízhozama 500 l/sec, a legkiábeb vízhozam kb. 200 l/sec.) A völgy felső szakaszán a meredek szurdokokban folyó tiszta Vizű patak sokszor búvó patakként tűnik el, s ott ahol a sziklák hasadékaiból kilép, első közelítésben új forrásnak tekinthető. A völgy alján felszínre törő forrásók mindenütt a nagy vízkészleteket tartalmazó karszt tükrének közelségét jelzik. A Tomanowa-völgy (hágó) érintésével felkapaszkodunk a Chuda Túrnia 1858 m magas csúcsára, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a közeli és a távoli környékre egyaránt. Ezután leereszkedünk a Mi^tusia-völgybe, ahol a völgy felső szakaszán a Wantule kövek egyedülálló látványában gyönyörködhetünk. Ez a fenyőkkel benőtt, hatalmas (több köbméteres) mészkősziklákból álló kőtenger az utolsó eljegesedés végén, egy hatalmas hegyomlás során zúdult le a környező lejtőkről. A völgyet még valószínűleg (már nem mozgó) ún. holtjég borította. Erre a jégtakaróra hullottak ezek az óriási sziklatömbök. A völgy közepére gurultak a legnagyobbak. A Wantule kövek közelében több, kisebb bővizű karsztforrás lép a felszínre. A Tátra gránitterületéről a Morskie Oko (Tengerszem) környékén kaptam képet. A 2000—2500 m tszf-i magasságú gránitcsúcsokat hatalmas U-alakú völgyek választják el egymástól. Bármerre tekintünk, mindenütt a pleisztocén eljegesedések nyomaival találkozunk. Az U-alakú völgyeket az egykori gleccserek alakították ki. Az elolvadt gleccserek moréna (törmelék) anyaga természetes gátakat képezett, s a mélyedéseket a csodálatosan szép, tengerszemnek nevezett tavak {pl. Morskie Oko) töltik ki. Egyes tengerszemek medencéjét pedig (pl. Czarny Staw nad Morskim Okiem = a Morskie Oko feletti Fekete tó) tisztán a gleccser vájó munkája hozta létre. A 34,5 ha felületű, 54,5 m mély, 862 m hosszúságú 100